Esély az Élettől

4 (1)

Esély az Élettől

A barna bőrkanapén ülök, kint pedig csúnyán tombol a vihar. Egyedül vagyok itthon, és egy térdik érő, epres pulcsiban helyezem a lábaimat magam alá. Augusztus közepe van, én pedig remegő kezekkel hajtom ketté a fehér papírt, majd gyors szemekkel végigolvasom a sorokat. Szemem az eredményt keresi. Azt, amelyet az orvos állapított meg a vérképem alapján. Hosszú, felesleges sorok után végre rátalálok az apró, dőlt betűkkel nyomtatott mondatra, amitől szemeim nagyra duzzadnak. Ez lehetetlen! – visszhangzik fejemben halkan ez a rövid mondat. Majd fejbecsap a felismerés, a tudat, és a pár héttel ezelőtti valós történés…

Hat héttel ezelőtt

A csomagunkra várva izgatottan szorongatom kezét, és lábaimon toporzékolva keresem szememmel a nagy fekete bőröndöt. Már csak mi maradtunk itt, és egy fiatal lány.
– Nyugalom!- suttogja bársonyos hangján a fülembe.
– Izgulok- vallom be. Közelebb lép, és derekamra fonja kezeit, akár csak egy kígyó, aki éppen a zsákmányát cserkészi be.
– Meglátod nagyon jó lesz. Élvezni fogjuk ezt a másfél hetet- végignézek rajta, miközben elsimítja a hajamat, és mosolyogva nagyot dobban a szívem. Elképesztő egy férfi. Magas alakja van, és fekete, közepesre nyírt haja. Jobb fülében az apró fekete pötty fülbevaló bájossá teszi. Szexi, és a rajta lévő fehér póló miatt, minden második lány utánunk fordul. De nem bánom, mert ő csak az enyém. Az én jóképű, néhol tetoválással borított, izmos testű szívem választottja, aki belül olyan gyenge, mint egy újszülött fióka. Kívül zord, belül pedig tömény szeretet. Szemüvege a fejére van tolva. Nyakában ott csillog az ezüstlánca, amit még én adtam neki az egy hónapos ismerkedésünk miatt. Három hónapja szerettem bele a sötétzöld szemeibe, ami azóta is csillog, ahányszor belenézek. Minden bájával elbűvölt, és erre a közös nyaralásra is ő vett rá. Egy párt alkotunk, de nem volt elegendő időnk arra, hogy közelebbről is megismerjük egymást. Nagyon hiányzott nekem, de sose tudtunk összehozni egy romantikus randit. Ezért is hozott el ide, a Balkán félszigetre. Milliószor átpörgettem a képeket, amit az interneten találtam, de biztos voltam benne, hogy Görögország sokkal szebb lesz élőben.
– Gyere csak!- húzott odébb szorosan maga mellett tartva, és a kijárat felé tartottunk…
– Hölgyem!- kinyitotta nekem a taxi ajtaját, és óvatosan megfogta a kezemet. Vigyorogva kiszálltam, majd hatalmas szemekkel rávetettem magam, és karjaimmal megfojtva a szájára tapadtam.
– Gyönyörű helyre hoztál!-suttogtam ajkára. Erős kezeit hátamról lejjebb csúsztatta, és durván a fenekembe markolt. Összeérintette homlokunkat, szívem pedig csordultig megtelt szerelemmel, és vággyal. Na igen… felpezsdült vággyal. Ahogy fenekemnél fogva magához rántott, egy pillanatra megéreztem őt. Fenomenális, és erotikus volt. Ám zavarba jöttem, hiszen ebben a formában, még nem térképeztük fel egymás testét. Egy nagy kérdőjel volt számomra az idő és a hely, ám pontosan tudtam, hogy a szikra már él, és bennünk lobog hetek óta. Érezte, és tudta ő is, hogy megéreztem, hiszen ajkai közt kidugta nyelvét és végigsimított vele vörös ajkán. Megszorítottam a bicepszét, és ajkai közé sóhajtottam.
– Menjünk szépségem!- erősen a derekamba markolt, és indulásra késztetett. A lépcsőhöz értünk, mire Vince felkapta a cuccunkat, és óvatos léptekkel felcipelte a tetejére.
– Üdvözlöm önöket!- hirtelen felnéztem, és egy középkorú szőke nőt láttam. – Lívia vagyok, az apartmanok kiadója. Már vártam magukat!- egymásra mosolyogtunk, és követtük a hölgyet. – Önök a 16-os számú házban fognak lakni. Én a 8-as számúban vagyok, bármikor átjöhetnek, ha kérdésük adódna!- erősen fogtam Vince kezét, és szerelmesen néztem fel arcára. Ez a hely, gyönyörű volt… elképesztő hova hozott.
– A közelben található étterem, kisbolt, piac, illetve szórakozó helyek. A tengerhez busszal tudnak menni, de a buszmegállót majd megmutatom!
– Köszönjük szépen!- mondtam, mire megsimogatta a vállamat.
– Érezzék nagyon jól magukat, itt lesznek a kulcsok!- azzal magunkra hagyott. Előrementem, és szépen kinyitottam a zárat. Óvatosan beljebb léptem, és leesett az állam. Csodás erkély, asztalkával. Fürdőkabin, és hatalmas sarokkád.
– Az igen…- a konyhaasztalra csúsztattam apró táskámat és a kulcsot, majd tovább mentem a hálószobába. Az ágy hatalmas volt. Szélességre, és magasságra is. Tipikus nászutas ágy volt, hiszen rózsaszirmokkal volt teleszórva, a lepedőt pedig a plafonról érintette egy selyemfüggöny. Egy finom test hátulról átkarolt, és eltolta a hajamat.
– Láttam valamit, ami nagyon tetszene neked.- suttogta.
– Mi az?-fordultam felé.
– Saját medence!
– Tényleg?- ragyogtak fel szemeim. Nevetve ölébe kapott, és leült velem az ágy szélére.
– Mit csináljunk? Menjünk először enni, vagy avassuk fel a fürdőt? – hintett csókot kulcscsontomra.
– Szexi bikinit hoztam. Nehogy már kimaradjon a buliból-vontam vállat.
– Szexi mi?
– Ohh nagyon is- a füléhez hajoltam, és suttogva folytattam.- Tűzpiros, ráadásul egyberészes. Hátul kicsit bevág, de nem vészes.
– Ne ingerelj!- morogta. Nevetve leszálltam az öléből, és megcéloztam a fürdőt…
Kicsit sokáig tettem- vettem a fürdőben mire kiértem, de nagyon is megérte. Közepes méretű karika fülbevalóm ott csillogott arcom mellett, miközben egy lusta kontyba feltűztem barna loknimat. A bikinimből kikandikál az egész hátam, de a fenekemet pont kiemeli. Tökéletes. Mezítláb megyek végig a barna padlón, majd kinyitom az üvegajtót.
– Csak nem megérkeztél? – szól egy hang. Már a vízben van, és egy kis padszerű műanyag tárgyon ül. Felső testét nem takarja víz, így nyugodtan végigjáratom rajta a szememet. Nagyon is tetszik… összeszorítom a lábamat és nagyot nyelve megyek közelebb a létrához, miközben érzem magamon a tekintetét. Szinte éget, majdnem felperzsel.
– Segítenél?- végignézek rajta csábosan, vigyorom pedig még nagyobb lesz.
– Persze- felállva közelebb jön, és készségesen nyújtja karjait. Én vállaiba kapaszkodom, ő pedig derekamnál tart meg erősen. Majd egy erős mozdulattal átemel, és már a vízben helyezkedek el, egészen pontosan az ölében.
– Mióta is vágyom erre…- mondom suttogva, nyakára lágy csókot lehelve.
– Amióta én is! – átfogom nyakát, és fészkelődve közelebb húzódom. Szemébe pillantok, és néma szavakkal kommunikálunk.
– Adj egy csókot!- kérésemnek eleget tesz, és lágyan tapasztja össze ajkainkat. Finoman érintjük a másikat. Körmeimmel közben tarkóját simogatom, ujjaim alatt pedig megérzem libabőrét. Nyakán végigsimítok, de kedvem lenne lágy puszikkal végighaladni rajta. Kezeim egyre gyorsabban érintik őt mindenhol, de ő se tétlen ám. Combom felületét szorítja, hátamon pedig újból végigsimogat. Leszakítom számat ajkáról, és biztos vagyok benne, hogy szememben megannyi csillogást vél felfedezni. Az érzelmektől, a teste közelségétől fel akar törni bennem a vágy, de próbálom csillapítani. Amíg ő fenekemet markolja és kedves mozdulatokkal végigsimogatja, addig én a nyakára tapadok. Nem bírok ellenállni a finom bőrének. Amint megízlelem, mocorogni kezdek. Próbálok nem felnyögni, így hatalmas sóhajaimba folytom. Leszorítja csípőmet, de megérzem őt. Milyen nagy, és érzem finom keménységét… hátát karcolva mellkasára vándorolnak ajkaim, de Vince visszaránt a valóságba, és nem hagyja, hogy tovább kutakodjak testén. Kezeimet hátam mögé rejti, és összefogja. Másik kezét tarkómra fonja, majd szája felé húzza arcomat. Ajkamra tapad.
– Nyugodj le! Abba kell ezt hagynunk, nem megdugni akarlak az első együttlétünkkor! – jelenti ki nyersen.
– Azt én se úgy akarom…
– Akkor húzd vissza a karmaidat gyönyörűm! – megilletődve visszahúzódtam térdeire, majd levettem a napszemüvegét a fejéről és felvettem. Nevetve végignézett arcomon, én meg csendben átöleltem, majd vállának döntöttem fejemet. Vince visszaült velem a helyére, majd a nap felé fordította férfias arcát…

Egy cseppet se érdekelt, ha meg is fájdul a gyomrom. Olyan éhes voltam, hogy megbírtam volna enni bármit. Alig találtunk egy rendes éttermet, így miután végre szemünk rátalált, nem bírtam magammal. Az egész tányért fel tudtam volna falni.
– Ha nem lassítasz, elveszem, de én foglak tovább etetni az biztos!
– Tessék? – kérdeztem a falatok között.
– Lassabban egyél!
– De olyan finom…- néztem rá panaszosan.
– Lilien! – szólított a keresztnevemen. A falat megakadt a számban, és ránéztem.
– Igen? – kérdeztem csámcsogva. A fülemhez hajolt.
– Ha nem rágsz lassabban, a térdemre ültetlek itt mindenki előtt és úgy etetlek meg! Világos? Nem akarom, hogy rosszul legyél! – visszaült, és folytatta. Térdemet összezártam, de nem mertem a szemébe nézni. A tányéromra koncentráltam, dobogó szívverésemet pedig kontrollálni próbáltam.
Ahogy befejeztük az ebédünket, felállított. Derekamat átölelte, tenyerembe pedig puha csókot hintett. Szempilláim ettől az apró gesztustól meglebegtek… a szállásra visszatérve, nevetve beugrottunk az ágyba, és kinyúltunk. Mellettem feküdt, és elnyúlva hasamra érintette tenyerét. Mindössze egy rózsaszín rövidnadrág, és egy fehér atléta volt rajtam. Ez takarta testemet. De érintésére ugyanúgy megborzongtam, mint minden egyes cselekedetére. Oldalról a vállának dőltem, és elárasztott a nyugalom, hiszen a pillanat automatikusan hozta magával. Keze a hasamon volt, amivel apró simogatásokat hajtott végre. Ám a tudat, hogy itt volt, a jelenléte, ami megnyugtatott, és a közelsége, ami biztonságot és gyengülést hozott magával, mind ennek hatására végtagjaim elernyedtek, szemeim pedig maguktól csukódtak le. Mosolyogva elkönyveltem magamban, hogy nincs ennél jobb érzés a világon. Nincs jobb annál, mint nyugodt környezetben, biztonságban, a szerelmed karjaiban álmosodni el, a kellemes érzés hatására. Ezekkel az érzésekkel hunytam le szememet, és vesztem el teljesen az álom és ő közte.

Este hét körül járhatott az óra, amikor még utoljára megnéztem magam a tükörben. Fekete szandál csillogott lábaimon, amihez társítottam egy szintén ugyanolyan színű bőrszoknyát. Pánt nélküli felsőm eléggé kiemelte melleimet. Ám nem bántam. Mogyoróbarna hajam laza hullámokban omlott vállamra, fülemben pedig ott csillogott a szokásos ezüst fülbevaló. Amint Vince szeme elé kerültem, látványosan végigmért. Eldöntötte a fejét, és igen alaposan megnézte magának minden szegletemet.
– Fogok én bírni veled? – az ágyon ült, és magához hívott. Amint ölébe ültem szoknyám fenekemre csúszott.
– Nem rúgok én be egy-két pohár koktéltól!- mondtam nevetve.
– Gyönyörűm…- államnál fogva maga felé húzta fejemet. – Én úgy értettem, fogok-e bírni velük! – Nézett le melleimre. Kuncogva ajkához hajoltam, nyelvem pedig betolakodott a szájába. Ahogy végignéztem rajta, bizseregni kezdett a bőröm. Mindenhol. Egy rövid farmernadrágot viselt, hozzá passzoló rövid ujjú inggel. Haját oldalra fésülte, szemüvege pedig szintén társult öltözékéhez. Ahogy végigvezettem rajta a tekintetemet, megállapodott szemem a lába közt. Egy percre megbabonázva éreztem magam, hiszen ott lappang köztünk a vágy, mégis mintha egymás tűrőképességét húznánk. Nem is akarjuk elsietni az első szenvedélyes éjszakát, de mégis érezhető, hogy mindketten annyira vágyunk rá…
Felkapva a kistáskámat beletettem némi pénzt, és elindultunk. Bohókásan szökkentünk végig a betonon, majd befordultunk a keresett utcába. Kedvünk támadt egy kis tánchoz, mérsékelt italozáshoz, és persze jó hangulathoz. Betévedtünk egy nyitott bárba, ahol a zene hangosan szólt. Led lámpák és erős fények világították meg a helyet. A kis színpadon csinos ruhában lévő lányok fokozták a hangulatot, ami a jó zenének hála már alapból is megvolt. A táskámat leadtuk a ruhamegőrzőn, és bevetődtünk a táncoló emberek közé. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, a sok ember közt nem tudtam mit kezdeni magammal. A kezeimet magam mellett lengettem, én mindenfelé néztem, csak Vince szemébe nem. Ám megérezte zavaromat, és rögtön a segítségemre szaladt. Hozzám simult, kezével végigsimított csupasz mellkasomon. Fejemet kézre fogta miközben csípőjét riszálta, és nyakamra hintett finom csókokat. A zavarom kezdett feloldódni. Hozzápréseltem magam, majd kezemet nyakába akasztottam. Egyre jobban élveztem a közelségét. Hatalmasat kacagtam miközben megpörgetett, majd tenyerébe csúsztattam kezem.
– Igyunk valamit!- szorosan a hátához préselődve követtem őt a pultig.
– Mit kértek?
– Két közepesen erős koktélt! Lepd meg valamivel a gyönyörűmet!- kiabálta túl a zenét Vince, a pincérsrác pedig nevetve rám nézet. Megráztam a fejemet, ajkammal pedig csókot nyomtam orra hegyére.
– Egészségetekre! – tolt elénk két poharat.
– Köszi haver! Kóstold meg szépségem!- belekortyoltam a szívószálba, szemöldököm pedig felfutott.
– Ez igen!
– Finom?-nevetett.
– Ez mennyei!- Vince közelebb húzott magához a székemmel együtt, majd koccintottunk egyet. Amikor felére csökkent az italunk, megérintettem a kezét.
– Táncoljunk! – ugyanott kötöttünk ki, ám sokkal forróbb hangulatban. Gondoltam elcsábítom… kezemmel a zene dallamára simogattam a nyakát, kezét, majd áttévedtem a hátára, ahonnan egészen a fenekéig járattam a kezemet. Csókolóztunk, és egymást simogattuk. Vibrált köztünk a levegő. A sok tánctól, és a csókcsatáktól nagyon melegem lett. Felkötöttem a hajamat, mire ő megfordított, és rátapadt a nyakamra. A hátamhoz bújva mozgott, ajkai pedig lágy vonalban követték testem mozgását. Nagyokat cuppantott nyakamból, ám ekkor testem megremegett. Mintha belülről feltört volna egy másik énem, és próbált volna rosszaságra bírni. Képzeletbeli ördögszarvakkal megfogtam hasamon lévő csuklóját, és riszálva leguggoltam. Lassú, szexi mozdulatokkal kényeztettem szemeit, miközben testemen végighúztam kezét. Majd megfordultam, ő meg magához rántott, és ajkaim közé suttogott.
– Menjünk? – nem kétséges, hogy ő is érezte azt a tüzet, ami fellobbant mindkettőnkben. Szánk vörösre volt duzzadva, a fülledt levegő és a vágy miatt szaporán kapkodtuk a levegőt, valamint hajunk össze-vissza állt. Zsigereimben feltörni készült valami, aminek nem mondhattam nemet. Ám ő se lehetett másként. Szemei hatalmasra voltak tágulva, karján pedig egyre jobban duzzadtak az erek. Kérdésére nem mondtam semmit, csupán egy sűrű bólintás keretében válaszoltam. Nem szóltunk senkihez, hiszen sietve távoztunk. Nevetve követtem kezét szorongatva, majd kielőztük az előttünk haladókat.
– Menjünk gyorsan! – mondta, majd elnevette magát, és maga után húzott futva. A kezébe kapaszkodva próbáltam felvenni vele az iramot, ám percek múlva már otthon is voltunk. Az ágy előtt megállva valami megmagyarázhatatlan, bensőséges érzés fogott el, de ezzel szintén nem voltam egyedül. Én csak álltam ott dermedten, kezem-lábam remegett. Ám Vince mindvégig a szemeimbe nézve, lehúzta az ágyról a lepedőt. Eldobta, és minden akadályozó tényezőtől a puha matracon megszabadult.
– Ugye neked is csak egy valami jár a fejedben?- a karjaiba vett, homlokát pedig vállamnak döntötte.
– Egész nap, és egész héten csak ez!
– Ohh, Lilien…-sóhajtotta. Lefektetett az ágyra, és rám dőlt. – Engedd, hogy összeforrjunk! Teljesedjen be a szerelmünk!-kérte hangosan.
– Hát mire vársz?
– A beleegyezésedre!
– Számomra nincs más opció- suttogtam ajkára. Lehúztam, és megcsókoltam. Ezután szépen fokozatosan kerültek le rólunk a ruhák. Én őt vetkőztettem, ő pedig engem. Miután fekete alsóját lekapta magáról, meztelenül mászott fel hozzám. Rám feküdt, és két oldalt támaszkodott meg fejem mellett. Éreztem férfiassága meleg érintését, ami úgy elgyengített, hogy le kellett hunynom szemeimet. Gyönyörködve végignézett a testemen, majd megérintette a mellemet. Sarkamat fenekére helyeztem, és jobban magamhoz húztam. Nevetve hajolt le és vette ajkai közé bimbómat, ám nem szólalt meg. Nyelve finom volt és édes. Teste alatt elgyengültem, nagyokat sóhajtva kaptam hajába. Lejjebb csúszott rajtam, ajkai pedig követték őt. Legszívesebben már rég a közepébe csaptam volna, de az a gyengeség, ami most benne úszott, minden pénzt megért. Csodálattal néztem, amint finoman belecsókol köldökömbe, majd alhasam környékén megharap. A lábamat széttolta, és közéjük furakodott. Lusta mosollyal arcán egyre lejjebb és lejjebb mászott, majd combom alá nyúlt.
– Vince! – Figyelmeztettem hullámzó testemmel.
– Csönd! – Pimasz szavaival nem bírtam. Egyre jobban vágytam rá, bármi is volt az. Kinyújtott lábamhoz hajolt, térdemen egy puszit hagyott. Majd következett a combom, a csípőm, és a dombocskám… remegve hunytam le tekintetemet. Egy perccel később leheletét megéreztem lábaim között. Ott, ahol a legérzékenyebb voltam. Majd nyelve alám csapott, és körkörös mozdulatokkal adott egy élvezetes ajándékot… Térdem percek múlva remegni kezdett, ám túl korán hagyta abba, és egyenesedett fel.
– Van egy nagyon nagy problémánk…- motyogta hasamba.
– Micsoda?
– Nincs nálam gumi, és nagyon kívánlak!- mosolyogva magamhoz húztam arcát.
– Én hoztam esemény utánit…-vallottam be.
– Egy Istennő vagy!- megcsókolt, ám rögtön elvált.- Várj. De ez… így neked jó?
– Fél éve nem voltam senkivel, Tudtommal te se-billentettem arrébb fejem.
– Én se.
– Akkor meg gyere ide!- nevetve folytatta útját, és hosszan megcsókolt. Hideg kezem végig járta mellkasát, majd hasát. Éreztem kezem alatt izmait, ami csak még tüzesebbé tett. Vince a nyakamat puszilta, oldalamat pedig simogatta. De én nem akartam tovább várni, ezért felemeltem csípőmet és duzzadt férfiasságához érintettem magam.
– Vince…
– Türelem!
– Nem..-sóhajtottam és még jobban hozzá dörgölőztem. Megadta magát, és leszorította a derekamat. Lábaimat dereka köré tekerte, majd egy határozott mozdulattal teljesen belém illesztette gyönyörű férfiasságát. A meglepettségtől nyögve kaptam utána, ám gyorsan számra szorítottam kezemet. Vince nem mozdult. Elvette kezemet és a fejem fölé feszítette.
– Engedd ki gyönyörűm! Hallanom kell! – elernyedtek izmaim, ő pedig lendületesen bele kezdett. Folyamatos mozgásával hangos sóhajokat csalt ki belőlem, csókjaival pedig néha elhallgattatott. A vége felé mindketten éreztük, hogy összeomlunk. A kezébe kapaszkodtam, és hátrafeszítettem testemet. – Nem volt még nálad édesebb látvány! – suttogta fülembe.- Hihetetlen vagy!- egyre gyorsabban mozgott bennem, én pedig már csillagokat láttam. Karjaimmal, lábaimmal átöleltem. Majd felkiáltva nyakába temettem arcomat, és engedtem, hogy rám boruljon…

Hajnalban magamhoz tértem, és magam körül körbe néztem. Meztelenek voltunk, és egy paplan takart csupán minket. Vince meleg testére voltam tekeredve, hajam pedig kuszán terült szét mellkasán. Nagyon melegem volt. Folyt rólam a víz, így fogtam magam és leszállva tetovált testéről felálltam. Elhúztam az üvegajtót, és kiléptem a medence széléhez. Lábaimat rakosgatva a kellemes hőmérsékletű vízbe másztam, és elmerültem. A víz lehűtötte testemet, ami kellemesen hatott rám. A medence széléhez nyomtam magam, és igézve néztem a csillagokat. Fogalmam se volt hány óra lehet, de nem is érdekelt. Az égbolt sötét volt. Csillagok ezrei sorakoztak fel mindenhol, ahová a szemem elbírt nézni. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak éreztem magam miközben egyedül lubickoltam. Úgy érzem, Vince mellett lehetek az, aki teljesen elengedi magát. A társaságában feloldódók. Akár hátra is zuhanhatnék, hiszen pontosan tudom, hogy elkapna. Talán ő az a személy, aki felbolygatja a napomat. Az, aki mellett sose unalmas az élet. Talán ő lesz az, aki a legboldogabbá tesz majd engem…

Az utazásunk utolsó napján szomorúan csomagoltam a ruháinkat, majd tettem el az iratokat. Olyan jó volt ketten! Az a sok közös pillanat, megannyi romantika, és még több együttlét. Lehuppantam az ágyra, és megdörzsöltem fejemet.
– Hé, mi a gond?-guggolt le elém.
– Itt akarok maradni!
– Ohh Lilien! Jövünk még ide, ne aggódj!
– De olyan jó volt… félek, ha hazamegyünk, és folytatódik a szürke hétköznapunk. – Mellém ült, és átölelt.
– Ígérem többet fogunk együtt lenni! Megpróbálom a munkát máshová csúsztatni, hogy veled legyek. Rendben? – közel hajoltam válaszul egy csókra. Egy édes, szerelemmel teli csókra… Órákkal később amint megállt a gépünk, Vince kicsatolta az övemet, és felsegített az ülésből. A sok ember közt csiga tempóban közlekedtünk, ám ő erősen átkarolt hátulról, hogy ne essen bántódásom. Bele bújtam meleg kezeibe, és szerelmesen vártam, hogy végre lemehessünk a lépcsőn.
– Lesz még egy utolsó meglepetésem!-suttogta fülembe.
– Nahát!
– Amint kiérünk, rögtön odamegyünk!- el se tudtam képzelni mit tervezhet. Még akkor sem, mikor a kocsijához tartottunk a bőrönddel. Berakta a csomagtartóba, és húzott is el onnan. A repülőtér másik irányába vettük az utat, ahol kisebb gépek sorakoztak a rajtvonalon.
– Mit keresünk itt?
– Csak várd ki!- mondta csillogó szemekkel, kezemet fogva pedig végigsimított hüvelykujjával a bőrömön. Tovább mentünk egyenesen, ekkor pedig megláttam egy idős, jól öltözött úrat, aki integetni kezdett nekünk. Vince feltartotta neki a szabad kezét, majd rám mosolygott.
– Miben mesterkedsz?
– Ha te azt tudnád!- suttogta huncut vigyorral. Fejemet rázva ajkamba haraptam, ám az izgalom, ami átjárt nem szűnt meg. Az öreghez érve elengedte kezemet.
– Szép délutánt Bandi bácsi!- nyújtotta felé a kezét.
– Vince fiam, de jó látni!
– Ő itt a kedvesem, Lilien!- hátamra tette kezét, és káprázattal nézet rám.
– Örülök, hogy végre megismerhetem magácskát- nézett rám Bandi bácsi, majd Vincéhez fordult.
– Készen álltok?
– Teljes mértékben!- húzta ki hátát mellettem.
– Mire is?- összenéztek, de nem mondtak semmit, mire elnevettem magam. Percek múlva betolatott egy fekete helikopter. Ezüst csíkok voltak bele festve, és három csillag díszitette az oldalát.
– Jó szórakozást! – mondta kedvesen az öreg.
– Mi?-néztem magam elé értetlenkedve. Vince átfogott derekamnál, és aranyos mosolyával megkérdezte.
– Van kedved egy kis kalandhoz? Megnézni a városunkat a felhők között?- azt hittem összeesek. Hogy én és ő ezen? Repülni?
– Te kibérelted kettőnknek?-böktem a gépre.
– Igen!- nevetve szökkentem nyakába, majd összepusziltam.
– Annyira szeretlek! Hogy lehetsz velem ennyire édes?
– Úgy, hogy szeretlek!-a szívem szárnyra kapott. Pillangóim életre keltek hasamban, és csak úgy csiklandoztak. Hiszen ez a férfi mindent meg tett értem, amit eddig csak lehetett, és teljes mértékben elvesztettem tőle az eszem! Egy szűzies izgatott csókot adtam ajkára, majd kinyitotta a helikopter hatalmas ajtaját, és beszállított. Bezárta az ajtókat, és ő is beült mellém. Szorosan megkötötte az övemet, a fejemre pedig egy fejhallgatót rakott. Megnyomot egy gombot, a repülő pedig felzúgott. Még utoljára rám nézett, és elkérve kezemet, puszikat hintett bőrömre.
– Készen állsz?
– Naná!- a propeller hangos zúgása betöltötte a teret. Vince az előttünk lévő monitoron nyomogatta a gombokat, majd a gép elindult. Felszállt, és a levegőben maradt. Egyenesen kormányzott tovább, felülről pedig beláttuk az egész repülőteret.
– Ez elképesztő!- bámultam az ablakon kifelé.
– Tetszik?
– Nagyon!-ránéztem, mosolyom pedig hatalmas volt.
– Át fogunk repülni az erdő felett. Ott van egy vízesés is, megmutatom neked! – mondta, s közben szeme maga elé tévedt. Én ámultam – bámultam a csodás tájat, a felhőket, és az alattunk lévő embereket. Pont, ahogy Vince mondta, fél óra múlva elértük a vízesést. Tiszta, és gyönyörű volt. A fák közt bolyongtunk végig, az erdő látványától pedig telis-tele szeretettel a szívemben, hátra dőltem.
– Oda nézz! Egy őz család!- mondta mellettem.
– Hol?
– Ott jobbra! – és igaza volt… Amikor végighaladtunk a sűrű mélyben, az én piszok jóképű pasim visszafordította a gépet.
– Kapaszkodj!- nevetve oldalra dőltem, majd újból előre meredtem és a felhőket kémleltem. Ám ekkor hirtelen valami hangosan elkezdett csipogni. A csipogásból, pedig hangos riasztó hang lett.
– Mi ez?-kérdeztem riadtan.
– Nem tudom… – arca kétségbeesett lett, és össze-vissza nézelődött.
– Vince, mi történik? – A gép hátuljából füst kezdett el párologni. Megijedtem. Erősen kapaszkodtam, hiszen a gép rezegni kezdett. A szívem erősen dobogott, és félve pillantottam a mellettem ülő férfira.
– Figyelj rám! – szólt rám. – Nem tudom mi ez, de le kell tegyem a gépet. Kapaszkodj erősen, és amint landoltunk, azonnal szállj ki!
– Jönni fogsz utánam?
– Hát persze! – Nézett könnyes szemembe.
– Szeretlek! – A hangom elvékonyodott.
– Szeretlek, de nem lesz semmi baj! – ezután hatalmas ütközéssel földet értünk, én meg gyorsan ki csatoltam az övemet. Fél szemmel láttam amint Vince velem együtt kiugrott, ám ekkor az apró gép felrobbant, mi meg nagyot zuhanva a poros földre zuhantunk.

Amint szemem kinyílt, vissza is zártam, hiszen egy lámpával világítottak meg.
– Hol vagyok?
– Kórházban van Lilien. Hogy érzi magát?
– Kicsit kába vagyok, és fáj a fejem… – nyöszörögtem, miközben elfordítva fejemet körülnéztem.
– Nyugodjon meg, minden rendben. Három napja hozták be magukat, emlékszik valamire?- na és ekkor beugrott minden.
– Hol van Vince? – barna szemeivel rám nézett a hölgy, és rám mosolygott.
– Ha megengedi, hogy néhány vizsgálatot elvégezzek magán, elkísérem hozzá!
– Rendben… – a hölgy órák múlva toló székben tolt át a folyosón. Bár feleslegesnek éreztem, hiszen visszajött az erőm, valamint ettem és ittam is. Már csak Vincét akartam látni. Nagyon féltem mit fog fogadni, ha bemegyek oda…ám amint megláttam majdnem elájultam. A feje be volt kötve, infúzió folyt a kezébe, és rettenetesen sápadt volt.
– Már sokkal jobban van!- nyugtatott a nővér. – Kritikus volt az állapota, de erős maradt. Most már csak arra várunk, hogy felébredjen! – nem érdekelt a nővérke. Felálltam, és oda mentem hozzá. Sírva fogtam át most gyengének tűnő kezét, és pusziltam arcát.
– Ohh, Istenem! Vince…- arca beesett volt, és nem reagált semmire. Én pedig annyira féltem… Másnap hazaengedtek a kórházból. Azt mondták, 1-2 héten belül küldenek egy papírt, az eredményeimről. Vince viszont ott maradt. Nem ébredt fel, de én minden nap ott voltam vele. Vártam, és imádkoztam. Minden egyes nap!

A beteg vérképéből megállapítottuk, hogy fájdalomcsillapítás gyanánt állapotosan, nem használhatja a következő gyógyszereket: aszpirin, kannabidiol.
A magzat kora: 4-5 hét.

A lapot eldobva rohanok a fürdőbe, és a mosdó felé hajolva hányom el magam. Ilyen nincs! Izzadtan döntöm hátam a hideg falnak, és sírva, mégis mosolyogva szorítom kezemet a hasamra. Gyorsan megmosakszom és elkészülök, majd mire észbe kapok, már a kórháznál vagyok. Sírva futok be, és szedem a lábaimat Vince kórterme felé. Belépve lelassítok. Mintha egy fokkal jobban nézne ki, és már az infúzió se csöpög. Fenekem alatt besüpped az ágy, tenyeremet meztelen mellkasára teszem, és úgy szólalok meg.
– Fel kell kelned Vince! Szükségünk van rád, kérlek… Könnyeim meztelen mellkasára hullanak, amire megrezzen teste. Hatalmas szemekkel nézem, amint kinyitja szemét, majd összetalálkozik tekintetünk.
– Én mondtam, hogy minden rendben lesz… – suttogja halkan, kicsit nyelve.
– Vince…- sírva szorítom számra kezemet, ő pedig lassú mozdulatokkal magához von. Fejemet mellkasán nyugtatom, és lágyan karját simogatom. – Annyira féltem…
– Tudom gyönyörűm. Hallottam a hangodat, de nem bírtam felkelni. – vallja be. Felegyenesedve ránézek, és megcirógatom arcát.
– Mondanom kell valamit!
– Hadd halljam. – Mosolyog fel rám. Egy apró puszit hintek szája sarkába, majd suttogva folytatom. – Kisbabánk lesz!
Tágra nyílt szemekkel néz, valószínűleg, most lesokkoltam. – Nekünk? – értetlenkedik.
– Igen! – bólogatok serényen, és már megint sírva fakadok. – Miután kiengedtek a kórházból, rajta volt az eredményeimen, onnan tudom!
– Ez még is, hogy lehetséges?
– Megszámoltam, és elfelejtettem bevenni egy tablettát… – vallom be.
– Istenem, de szeretlek! – mondta, azzal lehúzott magához, és megcsókolt.