A nevelőotthonban felserdült fiú nem adja fel anyja keresését. Még akkor is reménykedik az anyai szeretet megtalálásában, amikor elutasítást kap. Mennyi csalódást és visszautasítást kell még elviselnie ahhoz, hogy egyszer majd fiának szólítsa az édesanyja? Az útja küzdelmes, de nem adja fel a küzdelmet.
Egy tükör gondolatai és megfigyelései, miközben új otthonába költözik. Kornél pedig jött, Simonnal egyetemben megragadták a tükröt, és a szomszéd utca lakóépületének második emeletére cipelték. Régi bútorzatú, tágas, világos otthon hálószobájának előkelő szegletében kapott helyet.
A régi világban az árva és szegény gyermekeknek nehéz sors jutott. Védtelenek voltak a munkaadóikkal szemben. A család azonban összefogott és ahogy tudott úgy segített. A sebek azonban megmaradtak és fájdalmasak voltak. Négy részből áll a novella sorozat, amely megtörtént esetet dolgoz fel.
Egy kamaszfiú folyamatosan vizelési ingerekkel küzd. Ez természetesen egyáltalán nem tetszik családtagjainak. Nem is lehet csodálkozni a kamaszfiú megriadt, rettegő, sokszor furcsa viselkedésén, melyet főként az arrogáns, idegbeteg családfőtől való tartós rettegés vált ki lélktanilag.
A feleség rájön, ebből a kapcsolatból már nem kér. Tiszta lakás, tiszta ruha, vasalt ruha, öt naponta tiszta ágynemű, napi szinten főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, gyereknevelés, és te semmibe nem segítettél.
Sok családi történet megörökítésért kiált annak mondanivalója miatt. Megmosolyogjuk vagy megkönnyezzük őket, de hidegen, közömbösen egyikük sem hagy. Ez a történet a kettő keveréke, libabőrös mosolygást okozott nálam is, amikor hallgattam.
Rózi egy 7 éves kislány, aki szerény körülmények között él egy tanyán a családjával. Mindig csak álmodozik, mert kisebbrendűnek érzi magát mint a városi gyerekek, de a történetben beigazolódik, hogy senki sem kevesebb attól mert szegényebb családban nevelkedik. A történet rávilágít arra, hogy a szerénység és egyszerűség nem egyenlő a szegénységgel.
Az “egyke” gyermeknek sem fenékig tejfel az élet. Habár mindene meg van, mégis hiányzik neki valami, illetve valaki. Kérése születésnapjára teljesül. Hogy hogyan az kiderül a történet végén.
Kiderült, hogy Csilla szakmailag mindent megtanult a volt férjétől. Kész cukrásznő volt. Ez azonban semmilyen konfliktust sem okozott közöttük. Amit Tibor másként szokott csinálni, Csilla is elkészítette, megsütötte úgy, ahogyan ő szokta. Utána összehasonlították, hogy melyiküké lett jobb.
Egy pillant két testvér, egy nyári napjából. A vár nőtt, egyre magasabb lett, Mónika kagylókat gyűjtött, hogy díszítse a várat, Tomi, egy papírszalvétából zászlót csinált. A vár elé kisebb kagylókból kiraktak egy M, és egy T betűt, hogy mindenki tudja, ki tulajdonában van a vár. A kislány hangosan nevetett, ahogy a késő délutáni napfény megcsillant a kagylókon. Tomi büszkén nézte az építményt.
