A halott lány esete

Mike Smith felügyelő reggeli kávéját kortyolgatta az irodájában, előtte a nemrég lezárt ügy aktája hevert az asztalon. Jóleső érzés futott át rajta, mint mindig, mikor sikeresen véget ért egy nyomozás. Magas, sportos termetével inkább tűnt sportolónak, mint az életvédelmi osztály vezetőjének. Beosztottjai kedvelték, bár módszerei nem voltak mindig szabályszerűek, de annál inkább hatásosak.
– Helló, főnök! – nyitott be hozzá Tom. Kollégája szintén magas, szikár termetű volt. – Most kaptunk egy bejelentést, egy fiatal lány holttestére bukkantak a közeli parkban.
Smith bólintott, és kollégájával a helyszínre sietett, ahol az orvos a halál okának többszöri késszúrást állapított meg.
– Szegény lányra valaki nagyon haragudhatott, mert nemcsak többször megszúrta, hanem még a nyelvét is kivágta– mondta neki a doki.
– Mintha büntette volna azért, mert valamit elmondott– tette hozzá a nyomozó. A doki beleegyezően bólintott. A halott lány tizenhét év körüli, barna hajú, átlagos tini volt, aki mellett simán elmegy az ember, ha utcán találkozik vele.
– A halál ideje kb. este 10 és éjfél között lehetett, amikor már elég kihalt ez a terület– fűzte még hozzá A nyomozó sejtette, hogy szemtanúk híján nem lesz egyszerű eset, de a legnehezebb még hátravolt, el kellett mondania a szülőknek, hogy a lányuk meghalt. A hír hallatán a szülők összetörtek, ők úgy tudták, hogy egy barátnőjével ment bulizni, és úgy beszélték meg, hogy majd taxival hazajön a reggeli órákban.
– Tudják, Valerie nagyon szerette bújni a pletykalapokat, mindig azt mondta, hogy bulvárújságíró akar lenni, és most… – csuklott el az édesanyja hangja.
– Elkérhetném a barátnője címét, akinél volt? – kérdezte a nyomozó. A szülők készségesen megadták Betty címét, így nem sokkal később már a lányt kérdezték.
– Jó barátok voltatok Valerie–vel? – érdeklődött Smith.
– Hát igen – pirult el a lány, ami nem kerülte el a nyomozó figyelmét.
– Esetleg összevesztetek valamin?
– Szóval az igazság az, hogy Valerie igazi pletykafészek volt, nem nagyon kedvelte senki, mindenki tartott tőle, mert igen gonosz pletykákat tudott terjeszteni azokról, akikre megharagudott. Így én igyekeztem jóban lenni vele, nem mintha titkolnivalóm lenne – jött zavarba újból Betty.
– És miket talált ki?
– Mindenféléket, hogy ki kit csalt meg, vagy látott részegen vagy bedrogozva és ezeket még ki is színezte. Természetesen többnyire nem volt igaz, de pár esetnél betalált, és ők igencsak gyűlölték emiatt – harapta el a mondandóját a lány. – Nem úgy értem, hogy meg is ölték, csak… értik, ugye?
A nyomozó helyeslően bólintott.
–Kiknél talált be ez a pletyka, ahogy fogalmaztál?– érdeklődött kedvesen.
– Az egyik Melanie volt, aki tényleg egy buli után csontrészegen a saját hányásában aludt el, a másik pedig Judith volt, akit rajtakapott egy sráccal, akinek volt barátnője, és természetesen egyből küldte a fotókat a lánynak.
– Elmondanád még, hogy a halála napján kik voltak még a bulin, amin ő is részt vett?
– Agnes volt a házigazda, ő az iskola legjobb diákja, gyönyörű házuk van nem messze az erdő mellett, mindig ott bulizunk, mert csendes környék, és nem zavarunk senkit. Miranda – Agnes legjobb barátnője–, Valerie, én és még Judith meg Melanie. Ugyanis Agnes a fejébe vette, hogy kibékíti őket. Utólag visszagondolva, hülyeség volt, mert csak még nagyobb veszekedés lett, és Judith meg Melanie dühösen otthagyták a bulit. Nem sokkal később mindenki hazaindult, én Mirandával indultam el, mert egy utcányira lakunk egymástól.
A nyomozó megköszönte az információkat amiket hallott, majd távoztak.
– Szerinted ők állhattak bosszút a lányon? – kérdezte Tom a nyomozótól.
– Az elmondottak alapján volt indokuk, de még nem biztos semmi. Én elmegyek Judith–hoz, te meg felkeresnéd addig Melanie–t?
Tom bólintott és elindult a lányhoz. Melanie csinos, barna hajú lány volt, első pillantásra inkább tűnt könyvmolynak, mint bulikirálynőnek.
– Képzelheti, mikor a szüleim meglátták a neten a képeket, egy hónap szobafogságot kaptam. Nem voltak elragadtatva a részeg lányuktól, pedig esküszöm, nem is ittam sokat, csak alig ettem aznap, mert vizsgáztam és jól sikerült, azt ünnepeltük meg páran. De ez a pióca meglátott és egyből lefotózott! Másnap hiába könyörögtem neki, hogy szedje le a képeket, még pénzt is ajánlottam, de csak kinevetett. Neki az volt a fontos, hogy minél többen kövessék az oldalát.
– Akkor volt okod haragudni rá.
– Igen, de nem én öltem meg. Azért is mentem el Agnes bulijára, hogy tényleg megbeszéljük végre a történteket, de ő még inkább csak olajat öntött a tűzre. Nemhogy bocsánatot kért volna, hanem még neki állt feljebb, hogy ezt csak magunknak köszönhetjük, meg mindenki a saját tetteiért felelős, mi csináltuk magunknak a bajt. Ráadásul elkezdett fenyegetőzni, hogy most egy sokkal súlyosabb dolgot tudott meg, csak még utánajár valaminek és ha ez kiderül, biztos hogy megnő a nézettsége. Tudja, ahová járunk gimibe az egyik legnívósabb iskola, ide tényleg csak a jó képességű diákokat veszik fel, úgyhogy az iskola hírnevének se használna ha valami sötét ügy kiderülne. Szóval visszatérve a bulira, ezek után Judith–tal ott is hagytuk őket, és sétáltunk még egy kicsit a parkban.
Smith nyomozó eközben Judith–ot hallgatta meg. A lány feltűnő szépsége nem kerülte el a nyomozó figyelmét, magában meg is állapította, hogy tiniknél már ez ok a féltékenységre.
– Valóban dühös voltam Valerie–re, mert nekem fogalmam se volt róla, hogy Steve–nek, akivel együtt látott, barátnője van. A képek után egyből én lettem a suli ribanca természetesen, így sem kedveltek a lányok, ezek után meg pláne! Melanie–val is csak azóta lettünk jóban, amióta őt is utolérte ez a pióca, ó elnézést… – jött zavarba a lány a dühödt szavak után.
– Semmi baj, megértem – nyugtatta meg a nyomozó.
– Amikor Agnes mondta, hogy Valerie–t is meghívta a bulijára el sem akartam menni. De Melanie meggyőzött, hogy tisztázzuk vele a helyzetet és béküljünk ki. Ám békülés helyett még neki állt feljebb, hogy a tetteinkért mi vagyunk a felelősek és ő csak szembesített ezzel. Meg van egy olyan titka ami ha lelepeződik, akkor megsokszorozódik a követői száma. Vicces, hogy mindig ez volt az álma és végülis megkapta, bár már nem élvezheti.
– És Agnes mit szólt ehhez? – érdeklődőtt Smith.
– Semmit, szerintem nem is hallotta. A konyhában volt, nekünk hozott italokat. Bár én a helyében meg sem próbáltam volna ezt a békülést, hiszen Valerie mindig csak a bajt kereste. Ezután, hogy újból összevesztünk, Melanie és én elmentünk, sétáltunk még egy kicsit és utána hazamentünk.
Még Agnes és Miranda volt hátra. Smith nyomozó Agneshez ment először. Valóban gyönyörű házban élt a lány, hatalmas, gondozott kerttel, maga volt a nyugalom szigete. Agnes magas, karcsú lány volt, szőke haját lófarokba hordta, szívélyesen üdvözölte Smith–t.
– Sajnálom Valerie–t, de mindig mások magánéletébe vájkált. Talán, ha leállt volna, akkor nem történik ez vele.
– Valószínűleg – helyeselt a nyomozó. – Mégis ki akartad békíteni a haragosaival, miért?
– Hát inkább a lányokat akartam ezzel tisztázni, mert amióta kiderültek ezek a dolgok, azóta kiközösítették őket a többiek, ahogy ez lenni szokott. Amikor elmentem Valerie–hez, hogy beszéljek vele erről, úgy tűnt, hogy jó ötletnek tartja és elfogadta a meghívást, bele is írta a naplójába a bulit.
– És miután kitört a veszekedés mi történt?
– Olyan gyorsan lezajlott, én a konyhában voltam, az italokat készítettem el, mire visszamentem, Melanie és Judith már ki is viharzottak. Miranda és Betty is nem sokkal később elmentek, én még Valerie–vel beszéltem, hogy ezt most miért csinálta, de azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele. Hívni akartam neki egy taxit, de azt mondta, hogy még van egy kis elintéznivalója és ő is távozott. Gondolja, hogy esetleg a leendő gyilkosával találkozott?
– Meglehet, bár csodálkozom, hogy ilyen késői órára tette a találkozót. Nem mondta, hogy mi dolga lenne?
– Csak annyit, hogy meghallotta, amikor egy tanárunk beszélt valakivel, hogy a szokásos helyen és időben találkozzanak, mert az állásába kerülhet, ha kiderül. Ebből gondolta, hogy egy diákkal kavar. Bár szerintem ezt is csak kitalálta, lehet félreértett valamit. Miután elment, elkezdtem pakolni, mert volt egy kis felfordulás.
Smith nyomozó ezután Mirandához ment, aki Agnes–sel ellentétben alacsony és enyhén telt lány volt, de barna szemeiben értelem tükröződött.
– Gondolom tudja, hogy nem volt valami népszerű Valerie, bár tett is róla. Mindig ő mondta, hogy viselni kell a tetteink következményeit, hát most a szerencsétlen megfizetett érte. Sose tartottam valami értelmes lánynak, de ezt ő se érdemelte.
Smith–nek tetszett a lány nyers, őszinte megfogalmazása, a hallottakból ő is ilyen jelleműnek gondolta az áldozatot.
– Mikor Agnes előállt ezzel az ötlettel meglepődtem – folytatta tovább – viszont mindenki érdemel még egy esélyt és úgy gondoltam én is, hogy beválhat. Agnes mindig is adott a jó hírnévre.
– És a buli estéje ..
– Ó persze, elkalandoztam kissé – szabadkozott Miranda – Szóval mindaddig rendben zajlott, míg ki nem tört a lányok között a veszekedés. Valerie ismét elkezdte a szokásos szövegét, hogy most egy olyan titkot tudott meg, ami nagyot fog szólni. Csak még egy dolgot kell kiderítenie és utána robbantja a netet.
– Elképzelhetőnek tartod, hogy megint a lányokról tudott meg valamit?
– Szerintem nem. Legalábbis róluk biztos nem. És mielőtt megkérdezi, nekem sincs olyan titkom, ami érdekelné a világhálót – mosolyodott el a lány.
– Esetleg a többiek? Betty, Agnes?
– Betty nagyon tartott tőle, Agnest meg mindenki szerette, még Valerie is bízott benne. Mivel én vagyok a legjobb barátnője, tudjuk egymás titkait, és higgye el, semmi érdekes dologról nem tudok.
A nyomozó, miután elköszönt Mirandától, Tomot hívta, aki időközben az áldozat szüleit kereste fel újból, hogy a lány holmijai között, hátha talál valami hasznosat.
– Tudtál meg még valamit az ügyről?
– Van itt valami érdekes. Vezetett egy naplót, amiben leírta, hogy hallotta az egyik tanárát beszélni valakivel, akivel a szokásos időben és helyen találkozzanak és hogy hiába látja mindennap, mégse érintheti meg, amikor akarja. Ebből arra következtetett, hogy egy diáklány lehet a szerelme. Ha ez igaz, akkor tényleg nagyon beletrafált egy jó kis botrányba. Az elit iskola tanára és egy diák, ezzel bekerült volna a helyi hírekbe is – fejezte be Tom a mondandóját.
Smith felügyelő elgondolkozott a hallottakon, és kezdett összeállni a kép. Még utána akart járni egy dolognak, elsietett Mirandához. A lány meglepődőtt a nyomozón, aki szinte lerohanta a kérdésével.
– A buli után miért nem maradtál segíteni összepakolni, ha a legjobb barátnője vagy?
– Hát, Agnes mondta, hogy nyugodtan menjek haza Betty vel, mert még megpróbál Valerie–vel beszélni –mondta zavartan a lány.
Smith nyomozó elégedett volt a válasszal, már csak egy dolog maradt, hogy letartóztassa a gyilkost.
– Maga mit keres itt, már mindent elmondtam – csattant fel Agnes.
– Csak egy apró részletet hagyott ki, hogy direkt akart egyedül lenni Valerie–vel, aki elmondta , hogy mit hallott és akkor rájöttél, hogy csak idő kérdése, hogy kiderüljön a titkod. Miután elment Valerie követted, és hidegvérrel megölted.
– És miből gondolja, hogy én voltam? – kérdezte gúnyosan.
– A tanár úr bevallotta, hogy ki volt az a diáklány. Először mindent tagadott, de a telefonjából minden kiderült – blöffölt a nyomozó.
– Az a szemétláda! – sziszegte Agnes. – Tudtam, hogy nem kellett volna megbíznom benne, csak a jó jegyek miatt feküdtem le vele.