Karácsonyi gyilkosság

5 (1)

Karácsonyi gyilkosság

Fekete hadnagy álmosan kezdte a karácsony reggeli műszakot. A szokásos karácsonyi buli kicsit jobban elhúzódott a kelleténél és négy óránál többet nem aludt az éjszaka.
Bizakodva nyomta meg a kávéautomatán kedvenc hosszú kávéjának kódját, remélte, hogy a mai nap folyamán semmi különös nem történik. Elégedetten dőlt hátra és kortyolta a forró italát, amikor belépett kollégája, Máté.
– Helló főnök! Nem fogsz örülni a hírnek, de van egy hullánk, na nem a fa alatt, hanem egy közeli irodaházban.
– Ki az áldozat? Tudunk már róla valamit? – kérdezte, miközben gyorsan felkapta magára a kabátját és elindultak a helyszínre.
Máté annyit tudott, hogy egy 50 év körüli férfi az áldozat, egy kis céges bulit tartott előző este és most reggel a takarítónő talált rá. Fekete hadnagy a takarítónőtől megtudta, hogy egy könyvelőirodának a főnökét ölték meg. Szemmel láthatóan többször is megszúrták a mellkasán, egy papírvágó késsel. Az áldozat, Nagy Patrik, nős volt, így a feleségéhez Edithez ment a nyomozó.
– Jó reggelt asszonyom! Fekete Miklós hadnagy vagyok, sajnos rossz hírt kell közölnöm, a férjét meggyilkolták.
Az asszony elsápadt, látszott rajta, hogy nem fogta fel, amit hallott.
– Jól van asszonyom? – kérdezte a nyomozó tőle.
– Igen, persze – dadogta – vagyis nem. De hát miért?
– Ezt szeretnénk mi is megtudni. Esetleg van tudomása arról, hogy volt a férjének rosszakarója?
– Hát, nem is tudom- kezdte zavartan az asszony – a férjem jól menő könyvelő volt, sok ügyfele volt, még a legrégebbi ügyfele is mindig hivatalos volt a karácsonyi bulira. Bár volt most egy vitájuk, ugyanis valami nem lett jó a könyvelésében és az adóhatóság megbüntette egymillió forintra. De szerintem ezt azóta megbeszélték.
– Értem. Megmondaná ennek az ügyfélnek a nevét?
– Kiss László. Felírom a címét is.
– Köszönöm – bólintott a nyomozó.Lenne még pár kérdésem. – Ön miért nem volt ott a partin?
– Tudja, ezen mindig csak a kollégái és a legrégebbi ügyfelei vettek részt. Amúgy sem éreztem túl jól magam, valami gyomorrontás lehetett, a szakácsnőnk istenien főz, talán egy kicsit többet ettem a kelleténél ebédre – mondta mosolyogva. Utána elkomorult arccal folytatta:
– A férjemnek három alkalmazottja volt: Kovácsné, már húsz éve dolgozott az irodában, Török Helga az irodai munkát segítette és egy kedves fiatalember, Gál Olivér, ő még csak egy éve állt alkalmazásban.
A nyomozó megköszönte az információkat az özvegynek és elköszönt tőle. Kifelé menet látta, hogy a konyhában van a szakácsnő, így odament hozzá.
– Ne haragudjon, hogy zavarom, csak Edit asszony mondta, hogy istenien főz, megmondaná, hogy mi volt a tegnapi menü?
A szakácsnő szemmel láthatóan meglepődött, de készségesen válaszolt.
– Mivel napközben senki nem tartózkodott itthon, csak egy kis könnyű salátát készítettem csirkemellel vacsorára.
– Köszönöm – mondta a hadnagy és sietve távozott.
Először az áldozat régi ügyfelét Kiss Lászlót kereste fel. De hiába nyomta a csengőt senki sem jött ki. Már majdnem sarkon fordult, amikor a szomszéd házból kijött valaki.
– Elnézést uram! Fekete hadnagy vagyok, Kiss Lászlót keresem, nem tudja véletlenül, hogy itthon van?
– Üdvözlöm – felelte a szomszéd – a feleségével együtt két nappal ezelőtt elutaztak a hegyekbe, engem kértek meg, hogy ügyeljek a házra. Baj van?
– Azt hiszem, hogy neki akkor nincs – köszönt el gyorsan a nyomozó.
Ezután Kovácsnét kereste fel. Az asszony őszintén megdöbbent főnöke halálhírén.
– Tudtam, hogy rossz vége lesz ennek – szipogta.
– Ezt hogy érti?
– Az a kis cafka Helga, mindig kihívóan öltözködött, a főnöknek persze hízelgő volt, hogy egy fiatalabb fruskának tetszik. Pedig kikezdett az mindenkivel. Szegény felesége is megtudta, hogy flörtöl a férjével. Volt is nagy veszekedés amikor benyitott rájuk és meglátta őket együtt.
– És a másik kollégája Gál Olivér?
– Ó, ő egy nagyon csendes fiú – vágott közbe Kovácsné. – Tudja nekem nincs gyerekem, de ha lett volna, ilyen kedves fiút szerettem volna, mint Olivér. Tudja, szegény egyedül élt, amióta két éve karácsonykor meghalt az édesanyja. Nagyon sajnáltam mikor elmesélte. Bár úgy láttam, hogy Helgának is tetszik, de Olivér ügyet sem vetett rá.
– Elmesélné, hogy milyen volt a karácsonyi parti?
– Tudja, én már öreg vagyok ehhez, de elég jó hangulatban telt. Hárman voltunk alkalmazottak, meg a főnök úr. Két pohár pezsgő után kissé fáradt lettem, így taxival hazajöttem. De a többiek még maradtak.
A nyomozó Török Helgához ment, aki igencsak lenge öltözetben fogadta.
– Fáradjon beljebb – hívta be a hadnagyot.
Fekete hadnagy magában elismerte, hogy tényleg nagyon vonzó nő Helga.
– Hogy Patrik meghalt? – kérdezte kicsit eltúlozva.
– Igen – bólintott a nyomozó. – Tudni szeretném, hogy mi történt a tegnap esti bulin.
– Egész jó hangulatú volt, amíg be nem állított az a hárpia felesége és nekem állt, hogy hagyjam békén a férjét. Mi szerettük egymást Patrikkal – morzsolt egy könnycseppet a szeme sarkából – és ezt ő is tudta! Inkább megölte, minthogy hagyta volna, hogy velem boldog legyen .
– És a vita után mi történt? – érdeklődött tovább a nyomozó.
– Természetesen eljöttem, bár Patrik utánam jött, hogy elrendezi a dolgot a feleségével és ma találkozunk.
– Ha jól értem, akkor az áldozat feleségével és Gál Olivérrel maradt még ott.
– Hiiigen – szipogott Helga.
– Mit tud a kollégáiról?
– Kovácsné féltékeny volt rám, mindig azt leste, mibe vagyok, mit csinálok. Amióta Olivér odajött, azóta kissé változott a helyzet, úgy kezelte őt, mintha a fia lenne. Bár szegény, tényleg elvesztette az édesanyját tragikusan.
A nyomozó Gál Olivérhez indult. A férfi valóban halk szavú, visszahúzódó ember volt.
– Kér esetleg egy teát vagy kávét? – kérdezte udvariasan a nyomozótól.
A hadnagy egy kávét elfogadott, Olivér reszkető kézzel nyújtotta oda a kávét, amint meghallotta főnöke halálhírét. A nyomozó gyorsan elvette a férfi reszkető bal kezéből a kávét, mielőtt ráborult volna.
– Nem is tudom, hogy mit mondjak. Tudja, még csak egy éve dolgozom nála, vagyis dolgoztam – javította ki magát. – De én mindig igyekeztem jól végezni a munkámat.
– Ez valóban így lehet. Kovácsné és az áldozat felesége is csak jót mondott magáról. Elmondaná, hogy zajlott a parti?
– Először jó hangulatban telt, de akkor megjelent a főnök úr felesége és veszekedni kezdtek Helga miatt. Nagyon kellemetlen volt. Utána Helga el is ment. Ott maradtunk hárman, még tovább folytatódott a veszekedés, én is indulni akartam haza, amikor a főnök úr megkért, hogy maradjak. Majd a felesége dühösen becsapta az ajtót. Nem sokkal később elindultam én is.
A nyomozó újra az özvegy felé vette az irányt, de közben felhívta Mátét, hogy nézzen utána pár dolognak.
Az özvegyhez érve az asszony láthatóan nem örült a hadnagy jövetelének.
– Miért tagadta le, hogy ott volt a karácsonyi bulin? kérdezte szigorúan.
– Maga szerint miért?! – csattant fel az asszony. – Persze, hogy féltékeny voltam arra a kis pénzéhes dögre! A hülye férjem meg elhitte, hogy szereti! Mind egyforma, csak a pénze kellett volna neki. Amit közösen teremtettünk meg – folytatta dühösen. – Nem ez a kis nőcske volt az első, két évvel ezelőtt is volt egy ilyen kicsapongása, de amikor kiderült a nő számára, hogy Patrik nős, elhagyta. De mindezek ellenére szerettem a férjem.
A nyomozó elköszönt az asszonytól és elgondolkodott a hallottakon. Kezdett összeállni a kép, de még nem volt elég bizonyítéka.
Úgy határozott, hogy még egyszer megkérdezi Gál Olivért, hogy nem kerülte el valami a figyelmét.
A férfi meglehetősen idegesen nyitott ajtót mikor meglátta a nyomozót.
– Már mindent elmondtam amit tudtam – mondta a hadnagy kérésére, nyoma sem volt már a határozatlanságának. – Akkor még élt a főnök, amikor elmentem. Valószínűleg a felesége tette, hiszen volt kulcsa az irodához.
– Igen elképzelhető. Főleg, ahogy többszörösen összeszúrták a mellkasát. Mintha a gyilkos bosszút állt volna rajta.
– Ezt most miért mondja nekem? Talán engem gyanúsít? Mi okom lett volna egyébként is?
– Hogy halt meg az édesanyja? Csak nem két évvel ezelőtt ismerkedett meg az áldozattal, akiről nem tudta, hogy nős? Amikor kiderült, annyira megviselte, hogy végzett magával ráadásul pont karácsonykor.
– Ezt meg honnan tudja?! – Sápadt el Olivér. – De ez nem jelenti azt, hogy én tettem.
Megcsörrent a nyomozó mobilja a kollégája volt.
– Helló főnök! Megjött az eredmény, az áldozattal egy balkezes ember végzett a szúrás irányából ez megállapítható.
– Köszönöm, akkor meg is van az emberünk – válaszolta vissza.
Olivér gyanakodva nézte a hadnagyot, aki elővette a bilincsét.
– Gál Olivér, letartóztatom Nagy Patrik meggyilkolásáért.
– Azért, mert volt okom, még nem bizonyíték arra, hogy én tettem – mondta ingerülten.
– Valóban, de most kaptam egy hívást, amely szerint az áldozatot egy balkezes ember ölte meg. Ha jól emlékszem, ön pedig a kávét a bal kezével adta nekem.