Biztosan Anya sem lesz rám mérges, amiért a koszos lábammal a frissen felmosott konyhapadlóra lépek és a korom fekete lábnyomok vezetik a kádhoz. Biztosan segít, kiszedni a lábamból a szálkát. Biztosan így lesz.
– Csend legyen! Már itt van a pásztorotok, Palkó! – Palkó kihúzta magát, de még így is cseppecske volt a többi korabeli gyerekhez képest. Mikor kinyílt az ólajtó csak úgy taposták egymást a libák, hogy minél előbb kiszabadulhassanak a ketrecből.
A gyerekek felhúzták a hótaposójukat és magukhoz vették a felsorolt kiegészítőket. Az anya elcsomagolta a felszeletelt diós és mákos bejglit, nagy flaska vizet vett a hóna alá, és a garázsba terelte a fiúkat. Az apa beállította a megadott földrajzi koordinátákat a GPS készüléke célállomásaként, aztán a kocsi csomagtartójába rakta a szánkót.
Stella nevet, én is vigyorgok, megadom a módját. Karácsonyi hangulat a habos babos, szirupos. Stella kér egy cappuccinot, ő bírja a koffeint. Az érkező kávéra a profi kávékészítő két csillagot formáz, lenyűgöző. Ő talán a karácsony közeledtét gondolta így jelképezni, de engem inkább magunkra emlékeztet.
Amikor kislány voltam, azt gondoltam, azokról az idős emberekről, akik már minden szerettüket elveszítették, hogy róluk talán Isten is megfeledkezett. Hiszen, hogy is lehetne ajándék egy olyan élet, ahol a távozók kanyargós sorában a sor végén állnak?
A legfőbb isten, Zeusz ezen az estén mindig elvonult kettesben a feleségével, Hérával. A többi isten azt hitte, hogy együtt romantikáznak, de ez valójában csak a látszat volt. Valójában ilyenkor Zeusz félig halandó és félig isteni gyermekét Herviát hívta fel. Egy jóslat és különleges képessége miatt kellett Herviának a Földön kellett maradnia nem sokkal születése után.
– Ha megengeditek, anyának adom át előbb az ajándékot. Majd felemel egy nagyobb méretű doboznak látszó csomagot, ami piros, karácsonyi mintájú papírba van csomagolva, és szintén piros szalaggal van átkötve. A dobozzal a kezében oda ül anya mellé, és így szól hozzá. – Boldog karácsonyt Anya.
Ez kergette álmaimat a lidérces ingoványba. Már tavaly is meggyűlt vele a bajunk, akkor is megfogadtam hogy szépen összetekerve kell elrakni, de úgy látom, mégsem jött össze. Hát most újra itt a kihívás.
Az előző napot valódi pihenéssel töltötte, és kissé ünnepi díszítést varázsolt a házába. Boákat rakott és fényes piros és arany gömböket akasztott rá. Fenyőágakat tett az ablakokba, kívülről is, és fényfűzérekkel tette hangulatosabbá.
– Szép estét kívánok, hölgyeim! Azért hívtalak benneteket össze ezen a gyönyörű éjszakán, hogy kedves leányomat a kristály kegyében részesítsem!
