Olyanról mesélt, ami szívből született, kitalált mese volt. Nem kellett azt olvasni, jött anyai ösztönből. Közben simogatta pici lányát, akire áldásként tekintett.
Lotti már nem csak a pihe-puha takarótól olvadt el, hanem attól a szeretettől is, amit a mese közben érzett.
Márta kedvenc vízpartján ülve tapasztalja meg a természet csodáit. A naplemente aranysugara, a víz hűvös simogatása és a szél lágy dallama egy új világot teremt számára. E négy elem—víz, szél, Föld és tűz—harmóniájában találja meg a belső békét, elengedve a világ gondjait. A természet ereje segít neki felfedezni az élet mélyebb értelmét, és rájön, hogy a valódi boldogság a csendes pillanatokban rejlik.
