Liza rossz helyen, rossz időben és rossz hajszínnel. Valaki szólhatott a buszsofőrnek, hogy valami nincs rendben, mert a következő megállónál kijött a fülkéjéből megnézni, hogy mi is a fennforgás. – Srácok! Most komolyan? Egy törékeny lányba álltok bele, mert lila a haja? Na, kislány! Szálljon le!
A történet főhőse E/1. -személyben meséli el kisebb keringési, infarktusos zavarainak a történetét, miközben precíz-pontos képet ad szűkebben vett külvilágáról, és a benne ténykedő szereplőkről.
Hirtelen tapsvihar tör ki, ováció harsan, a szemekben könny csillan, hitetlenkedő nevetés hangzik fel, s a bizottság tagjai bólogatva csapják össze tollaikat elejtő kezüket. Az elnök arcán egyetlen érzelem marad: az elismerés. Minden mást lemos az elmúlt percek varázsa.
Volt egyszer a nagyvárosban, ahol történnek a dolgok, annak is a kertvárosi részében egy kis régimódi ház, tiszta szobákkal, kis fürdőszobával, konyhával, ahol állandóan szólt a Kossuth rádió. Lakott itt egy kis család: apu, anyu, és két kislány, Anna és Krisztina, két kis szőke hercegnő, Annácska kicsit szeplős is volt. 4 és 6 évesek.
Egy életben megkeseredett ember útkeresése, aki egy feketerigó éneke által végzetes döntést hoz. Lassú mozdulattal húzta meg a ravaszt. A csappantyú kis kattanással rácsapott a töltény apró rézkorongjára, ettől a hüvelyben felrobban a puskapor, a végén levő acélgolyó meglódult, s a huzagoláson megperdülve és pörögve, forogva hatalmas erővel vágódott ki a csőből.
Végzetes szerelem? Igen, ilyen is történhet az életünkben. Bori és János újra szeretné kezdené az életét együtt. Úgy gondolták most találták meg az igazi szerelmüket. A sors azonban nem így akarta. A Végzetük közbeszólt. A vőlegény autója és a vonat találkozott, egy élet befejeződött, egy másik élet pedig örökre elszomorodott.
Éppoly gyönyörű vagy, mint az édesanyád. Ekkor újra megállt a beszéddel, s egy régi képet húzott elő a pénztárcájából. A lány elé rakta az asztalra, akinek ekkor már ömlöttek a könnyei. s ahogy megpillantotta a képet, egy hangos ordítás tört fel belőle. Egy ordítással robbant ki az a fájdalom, amit az évek hosszú sora óta magában hordozott.
Egy fiú halála szembenézésre és cselekvésre készteti a vele legszorosabb kapcsolatban állókat. Ott feküdt az ágyban, de a lényege már hiányzott. Bemásztam mellé és öleltem, míg az anyjának fel nem tűnt az egész… – megköszörülte a torkát – Maga nem felelős a haláláért. Ha igen, akkor mind azok vagyunk.
Az autóban ülve megbeszéljük a napot, Elvis hangja dübörög a hangszóróból. Szétnézek, merre járunk. Rémisztően ismerős épületek. Remegés fog el, de nem tudom az okát. Egy kereszteződéshez közeledünk, zöldet kapunk. Lucas egy viccet mesél, amit ma hallott. Torkom-szakadtából üvöltök.
Egy zenész sajátos vallomása a Margit-hídról pesti hídfőjéről. A Híd és a Város ezen a ponton mágikus üzemmódba kapcsol. Ezt a szakaszt a következő Hídig nem lehet megúszni. Mindenkin átsuhan egy megmagyarázhatatlan sejtés és eufória. Nem akárhol vagyunk. De a pillanatnyi zavart nagy megkönnyebbülésre feloldja, és egyben érthetővé teszi a fő attrakció.
A 96 óra megtörtént eseményeket dolgoz fel. Mivel azonban senki se nyitott ajtók betörték azt, de már elkéstek Őrs élettelen teste feküdt a díványon. Az egyik rendőr, aki épp most jött be a szobába gyorsan terepszemlét tartott majd különböző utasításokat adott végül a kollégájának Őrs kezének fejére bólintott. Őrs halálának pontos oka drog túladagolás ált a boncolási jegyzőkönyvben.
Az Isten! Mi az Isten? Nem tudom van-e, vagy csak mese, de megteremtettem a sajátomat. Egy szomorú történeten keresztül mutatom be néktek. Ne haragudjatok érte…
