Rózi egy 7 éves kislány, aki szerény körülmények között él egy tanyán a családjával. Mindig csak álmodozik, mert kisebbrendűnek érzi magát mint a városi gyerekek, de a történetben beigazolódik, hogy senki sem kevesebb attól mert szegényebb családban nevelkedik. A történet rávilágít arra, hogy a szerénység és egyszerűség nem egyenlő a szegénységgel.
Az “egyke” gyermeknek sem fenékig tejfel az élet. Habár mindene meg van, mégis hiányzik neki valami, illetve valaki. Kérése születésnapjára teljesül. Hogy hogyan az kiderül a történet végén.
Kiderült, hogy Csilla szakmailag mindent megtanult a volt férjétől. Kész cukrásznő volt. Ez azonban semmilyen konfliktust sem okozott közöttük. Amit Tibor másként szokott csinálni, Csilla is elkészítette, megsütötte úgy, ahogyan ő szokta. Utána összehasonlították, hogy melyiküké lett jobb.
Egy pillant két testvér, egy nyári napjából. A vár nőtt, egyre magasabb lett, Mónika kagylókat gyűjtött, hogy díszítse a várat, Tomi, egy papírszalvétából zászlót csinált. A vár elé kisebb kagylókból kiraktak egy M, és egy T betűt, hogy mindenki tudja, ki tulajdonában van a vár. A kislány hangosan nevetett, ahogy a késő délutáni napfény megcsillant a kagylókon. Tomi büszkén nézte az építményt.
Egy kórházi történet, amelykarácsony előtt játszódik. A kórteremben Ági és Eszti néni beszéletnek,fóleg a néni családjáról, akik külföldön élnek. Eszti néni nagy álma, hogy újból együtt leyenek a lánya,a veje és kisunokája. Sikerül-e neki a karácsonyi találkozás?
Lantos harminc évig dolgozott egy ütött-kopott, pusztulásra ítéltetett moziban, mígnem kisnyugdíjas lett. Részltesen átgondolja életét, hogy vajon mit kellett volna másként, máshogyan csinálnia, hogy a környezetében élő szerettei, és az emberek kicsit szerethetőbben, emberileg viszonyulhassanak hozzá.
Egy lány szülői nyomásra érdekházasságot kötött, miközben mást szeretett. Gyerek is született, de a fiatalasszony válni akart. A férj magának akarta követelni a gyereket. A tárgyaláson azonban érdekes dolgok derültek ki.
Fölöttébb gondterhelt, folyamatosan idegeskedő, frusztrált apukánál, amikor elbocsátják állásából egyszer csak betelik a pohár. Imádnivaló kislányán, és álomszép feleségén vezeti le önző, már-már zsarnoki, brutális agresszióját, és még így is időbe kerül mire elgondolkodik tettei következményeiről.
Az idős ember gondolkodása élete vége felé megváltozik. Másképp látja a világot a kor előrehaladtával. Jó esetben családban tölthetjük el az idős kort, épp úgy, mint ebben a novellámban Szili bácsi esetében. A természet jó barát ebben az életszakaszban, elviselhetőbbé teszi azt. Az elmúlás nem mindig fáj, nem mindig csúnya. Ez a történet erről szól.
Egy történetet szeretnék megosztani veletek, ami a minap esett meg velem, és felhívja a figyelmet a Tisztelet fontosságára. Sokan utaztak a buszon. A fiatalok érdektelenül, unottan néztek fel egy pillanatra a telefonjukról. Mások közömbösen, váll húzogatva tekintgettek körbe. Volt, akinek azért megrándult a szája, fejét tekergette, de elég volt a maga baja, nem tette szóvá vagy nem is érdekelte.
A 60-as években játszódik Szombathelyen., , mikor 9 éves voltam. Közös udvarban laktunk Szovjet katonatisztek csaladjaival, kiknek gyerekeivel tilos volt játszanunk, ahogy nekik is tilos volt velünk. De a gyermeki tisztaság és makacsság felülkerekedett a szabályokon .Én , Irén /Irina/ és Kátya összebarátkoztunk kiharcolva magunknak a barátság jogát.
Rittert a nagyapja szellemisége menti meg a haláltól. Aztán olyan ordítás szakadt ki a mellkasából, mintha kitépték volna a szívét. Mats Ritter csak képzelte az egészet! Ott áll a hídon, ahová azért ment, hogy belevesse magát a folyóba. Megrázta magát, akár egy vizes kutya. A látomást talán a védőangyala bocsátotta rá. Nem volt háború, 2024-et írtak, csupán a szerelmi bánata miatt akart meghalni.
