Átvettük a géped feletti irányítást, ami pontosan egy óra múlva lejár, amely időpont után már nem fogsz hozzáférni. Pontosan 60 perced van arra, hogy a feloldáshoz szükséges kulcsot megszerezd. Ennek a feltétele: Fizess be az alábbi bankszámra számra, $10.000.00 dollárt!
Amit láttak, ezek szerint valóságos volt. Mi van, ha tényleg UFO volt, és elvitték Susant? De nem, az nem lehet, hiszen UFO-k nem léteznek. Vagy mégis?. Mi van, ha ők tették ezt vele? Mi van, ha… Talán el kellene mondani a dokinak. De nem, mert akkor… még a végén bezárnak valami gumiszobába.
a következő pillanatban, egy hangos puffanással mellettem landol. Amikor felpattan ,sikítva rohanjon az ajtó felé, ám az becsapódik az orra előtt, majd nemes egyszerűséggel elterül mellettem. Először arra gondoltam, hogy biztonságot találni, de sajnos nem így történt. Csak elájult.
Alig egy órával később, megint Jack ébreszt fel. Puskával a kezemben ismét az ajtóhoz lépek, felkattintom a külső fényt, majd kinyitom az ajtót, és kilépek a verandára. Sajnos elkövetem azt a hibát, hogy a kutyát nem tartom vissza, így Jack a lában mellett kisurran, és mint az íjból kilőtt nyílvessző, egyenesen a tölgyerdő felé rohan.
A térdelő nem mozdul, ezért aki velem szemben áll, egy hirtelen mozdulattal ott terem a másik mellett, kiveszi a kezéből azt a valamit, ami leginkább egy késre hasonlít, majd a feje fölé emeli, és a fölrepesztő durranást követően, egy kecses hátraszaltóval elterül a kemény padlón. Újratöltöm a puskát, és most a másik felé araszolok.
Ettől a felismeréstől zavarba jöttem. Azt tudom, hogy Kati az én párom, és nem is akarom lecserélni. De mi van Ildikóval? Ő is pont annyira a szívem csücske lett, mint Kati. Persze Kati az idő viszonylatában is előnyt élvez, hisz őt ismerem régebben, ám ez most nem számít. Az egyetlen lényeges különbség, a két nő között, hogy Ildikóval még nem volt szex. Na tessék. Ez a megfogalmazás valamit sugall. MÉG…?
– Ha megengeditek, anyának adom át előbb az ajándékot. Majd felemel egy nagyobb méretű doboznak látszó csomagot, ami piros, karácsonyi mintájú papírba van csomagolva, és szintén piros szalaggal van átkötve. A dobozzal a kezében oda ül anya mellé, és így szól hozzá. – Boldog karácsonyt Anya.
Dr Jekyll vagy Mr. Hyde vagyok? Nem tudom eldönteni, mert mindkét egyéniség az én részem. Dr. Henry Jekyll személyisége szinte angyalinak mondható, amennyiben összehasonlítjuk Mr. Edward Hyde-dal. Mindkettő ugyan az a személy, ám a jellemük teljesen más.
A cibálás immár olyan erővel folyik, hogy aki a lábát fogja, egy erőteljes rántással letépi azt. A csonkból vér fröccsen mindenfelé, beborítva a karácsonyfát, ami a szeretet ünnepének a jelképe, ám most ez a jelkép egészem más értelmet nyer. A szörny lény eldobja a kezében maradt lábat, ami hangos csattanással a karácsonyfa alá repül, ezzel egy időben a másik lábat veszi kézbe, és folytatódik a küzdelem, az élettelennek látszó testtel.
Felkelek a kényelmes fészkemből, és elindulok az ajtó felé, hogy megnézzem ki az az elvetemült, aki a csengő használata helyett, így akar bebocsájtást nyerni a hajlékomba.
Amikor kinyitom az ajtót, két gyereket látok a küszöbömön. Az egyik tizenöt körüli lehet, a másik egy kicsit fiatalabb. Furcsa. Ezek nem szavalnak versikét, és nem is követelik, hogy trick or treat.
Ahogy nézem őket, egyik pillanatról a másikra, szétárad bennem, valamiféle rossz érzés.
Amikor ismét a képre esik a pillantásom, szinte kővé dermedek. Az az alak a képen, egy fekete kabátot, vagy palástot viselő alak, most már határozottan mozog. Persze nem mozog, csak épp a helyét változtatja. Most határozottan úgy tűnik, mintha a bejárati ajtó felé haladna, amitől már csak néhány méter választja el őt.
