A régi világban az árva és szegény gyermekeknek nehéz sors jutott. Védtelenek voltak a munkaadóikkal szemben. A család azonban összefogott és ahogy tudott úgy segített. A sebek azonban megmaradtak és fájdalmasak voltak. Négy részből áll a novella sorozat, amely megtörtént esetet dolgoz fel.
Ez az írásom inkább esszé, mint novella. Egy kis elmélkedés, visszaemlékezés az őszi lombhullás bűvöletében. A végén pedig néhány jó tanács, amelyeket hosszú évtizedek tapasztalatai mondatnak velem.
Az “egyke” gyermeknek sem fenékig tejfel az élet. Habár mindene meg van, mégis hiányzik neki valami, illetve valaki. Kérése születésnapjára teljesül. Hogy hogyan az kiderül a történet végén.
A történet a régmúltban játszódik. Faluhelyen ősz elején a betakarításban segítettek egymásnak az emberek. Miközben serényen dolgoztak fura történeteket osztottak meg egymással. A végtisztesség megadásának sok módja van. Rozi néne rendhagyó, morbid, de mégis humoros módon oldotta meg ezt a kérdést a sógorával kapcsolatosan.
Egy tengerparti nyaralás mindig élvezetes, még egyedül is az lehet. De amikor megjelenik a régmúltból a “nagy Ő” , akkor kezd el igazán sisteregni a levegő. A gond csak az, hogy az álomból keserű lesz az ébredés.
Az idős ember gondolkodása élete vége felé megváltozik. Másképp látja a világot a kor előrehaladtával. Jó esetben családban tölthetjük el az idős kort, épp úgy, mint ebben a novellámban Szili bácsi esetében. A természet jó barát ebben az életszakaszban, elviselhetőbbé teszi azt. Az elmúlás nem mindig fáj, nem mindig csúnya. Ez a történet erről szól.
Végzetes szerelem? Igen, ilyen is történhet az életünkben. Bori és János újra szeretné kezdené az életét együtt. Úgy gondolták most találták meg az igazi szerelmüket. A sors azonban nem így akarta. A Végzetük közbeszólt. A vőlegény autója és a vonat találkozott, egy élet befejeződött, egy másik élet pedig örökre elszomorodott.
