Karácsonyi végzet

Nicole már alig várta a karácsonyi ünnepeket, amelyet szüleinél töltött mindig egy kis csendes, hangulatos hegyvidéki kisvárosban. Azt remélte, hogy az ünnepi hangulat rá is kedvező hatással lesz. A munkájába temetkezett, miután egy forró nyári kalandja csúfos véget ért.
Ahogy Nicole-nak eszébe jutott Rick, még mindig hevesen vert a szíve. A férfi magas termetű, sötét hajú, szívdöglesztően jóképű volt, világító kék szempárral. Azon az estén mikor megismerkedtek, Nicole a bárpultnál ült, épp kedvenc koktélját kortyolgatta, amikor odament hozzá a férfi. Nicole krémszínű koktélruhát viselt, amely kiemelte karcsú alakját, napbarnította bőrét. Hosszú, hullámos fekete haja lágyan omlott a vállára, zöld szemei úgy ragyogtak, mint a smaragd.
– Szabad ez a hely? – kérdezte tőle udvariasan a férfi.
Nicole bólintott, de igazából nem vágyott társaságra. A férfi kedvesen folytatta tovább, ahogy kezet nyújtva bemutatkozott neki :
– Rick Peterson – mondta mosolyogva.
– Nicole Smith – nyújtotta ő is oda a férfinek a kezét.
– Pont olyan elragadó a neve, mint maga – bókolt Rick.
Kért még egy italt a lánynak, és egyre oldottabbá vált a hangulatuk. Nicole érezte, hogy ez a férfi több lesz számára, mint egy futó kaland. Amikor egy lassú, andalító zene hangzott fel, Rick táncra kérte a lányt. A férfi magához húzta gyengéden a nőt, aki úgy simult hozzá, mintha egy test lennének. Nicole egyre jobban átadta magát a pillanatnak, de úgy tűnt Rick sem közömbös. Ahogy a lány csípője az ágyékához ért, alig tudta féken tartani férfiasságát. A lány is érezte ezt, és egy eddig ismeretlen mindent elsöprő szenvedély kerítette hatalmába. A férfi gyengéden végigcirógatta Nicole fedetlen hátát, és lágyan beletúrt a lány dús hajába. A szám végeztével Nicole friss levegőre vágyott, remélte, hogy a levegő lehűti a fellobbanó szenvedélyét. Rick udvariasan ráadta zakóját és a vállát átölelve sétáltak a tengerparton. Az éjszaka gyönyörű volt, a telihold tündöklően világított, a tenger hullámain ezüstösen verődött vissza a holdfény. Egy eldugott kis sziklás parton leültek, és Rick óvó karjaiba vette a lányt.
– Olyan gyönyörű vagy drágám – suttogta, és könnyed csókot lehelt a lány karcsú nyakára. A lány beleborzongott az érintésbe, de mindennél jobban kívánta a férfit. Nicole maga sem értette ezt a fékezhetetlen vágyát, hisz sosem bocsátkozott egyéjszakás kalandokba. Rick mintha megérezte volna a lány aggályát, gyengéden magához ölelte és a fülébe súgta:
– Semmi olyat nem teszek, amit nem szeretnél – és érzéki csókot lehelt a lány nyakára. Nicole eddig sem nagyon tudott ellenállni a férfinek, a szavai úgy hatottak rá, mint olaj a tűzre. Talán az elfogyasztott koktélok, vagy a férfi vonzereje, vagy mindkettő együtt ébresztett ilyen szenvedélyt a lányban.
– Csak a tiéd akarok lenni testestül-lelkestül – nyögte a lány.
Rick sem fogta tovább magát vissza, ő is érezte, hogy Nicole-t akarja mindennél jobban. Rick szemében különös fény csillogott, ahogy a lány odabújt hozzá. Nicole teljesen elvarázsolta, még sosem találkozott ennyire izgató nővel.
Az elkövetkezendő napokban szinte minden egyes percet együtt töltöttek, napközben nagyokat sétáltak a tengerparton, vagy élvezték a tenger hullámait, míg az éjszaka addig szerelmeskedtek, amíg kimerülten egymás karjaiban el nem aludtak.
Az utolsó előtti nap Ricknek egy tárgyalása volt a délelőtt folyamán, megbeszélték, hogy majd ezután hívja Nicole-t. Addig a lány vásárolni ment, úgy gondolta, hogy közös utolsó estéjüket méltóképpen megünneplik. Egy fehérnemű üzletbe vette az irányt, és egy fekete csipke melltartót és hozzá tartozó tangát vásárolt, amit még egy combfix és egy sokat sejtető köntös követett. Igazi szexi démon volt benne, remélte, hogy a férfinak is tetszeni fog. A vásárlás végeztével még mindig nem jelentkezett Rick, így Nicole betért egy hangulatos kávézóba egy forró kapucsínóra. Ahogy körülnézett üres hely után kutatva, ismerős alak tűnt fel. A férfi volt, egy feltűnő szőkeség társaságában. A nő épp Rick arcát simogatta és egy futó csókot lehelt a szájára. Nicole azt sem tudta, hogy menjen ki a kávézóból, hogy ne keltsen feltűnést. Könnyei közt csomagolta össze a holmiját és még aznap este hazautazott. Bár a férfi kitartóan hívta mobilján, és temérdek üzenetet is küldött, de Nicole nem reagált rá. Nem akarta a férfi hazugságait hallgatni arról, hogy mivel is töltötte a délelőttjét. Ismerte már ezt az érzést, nem először verték át, de valahogy ez most mindennél jobban fájt neki. Rick-ben valamiért már az első perctől kezdve megbízott, a szíve azt súgta, hogy ő az igazi. De tévedett, méghozzá hatalmasat.
Ahogy feltörtek belőle az emlékek, még most is érezte szívében azt a szorító érzést, mint amikor meglátta Ricket a szőkeséggel. Annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy majdnem túlment a szülei házán, de még időben észrevette, így nagy fékcsikorgás közepette állt meg. A szülei kirohantak a ház elé, azt hitték, hogy valami baja történt, de Nicole megnyugtatta őket, hogy egy kissé figyelmetlen volt. Az anyja, Gaby, már kedvenc almáspitéjével várta, míg apja, Frank, felvitte a csomagjait a szobájába. A lányt mindig ugyanaz a meghitt, családias légkör fogadta, mint gyerekkorában.
– Képzeld – ültette lesz az asztalhoz Gaby a lányát – egy új és nagyon kedves fiatalember költözött a szomszédba.
– Anya – vágott a szavába Nicole – tudom, hogy csak segíteni akarsz , de köszönöm szépen jól elvagyok egyedül is.
Az anyja mindig ismert valakit, aki épp megfelelő lett volna a számára, de Nicole mindig visszautasította az ajánlatait. De most úgy tűnt az anyja hajthatatlan volt.
– Márpedig úgyis megismered, mert karácsonyra áthívtam magunkhoz, meg még pár barátunk is itt lesz – folytatta Gaby tovább.
Nicole sóhajtott egy nagyot, de beleegyezően bólintott. Bár családi körben akarta a karácsonyi ünnepeket tölteni, de nem akarta a szüleit megbántani. Másnap már korán elindultak az apjával fenyőfát vásárolni, ez még kislánykorából megmaradt szokásuk volt. Nicole mindig egy nagy fát szeretett volna, míg apja egy középméretűvel is beérte, de természetesen a lány akarata érvényesült. Már épp indulni akartak hazafelé, amikor ismerős hang üdvözölte az apját.
– Jó reggelt Frank! Korán keltél – mosolygott rá jókedvűen.
– Helló Rick! – fogott kezet vele az apja. – Igen, a lányommal megvettük a fát. De hová lett? Nicole!
– Helló, Nicole vagyok – mutatkozott be, maga sem tudta, hogy honnan van annyi lélekjelenléte, hogy ne essen össze. Nick meglepődött egy pillanatra, de belement a játékba és ő is bemutatkozott a lánynak. Amíg Frank a fát tette fel a kocsira, Rick félrehívta a lányt.
– Hová tűntél azon a napon? Mindenütt kerestelek, de a szállodában azt mondták, hogy már hazautaztál.
– Még te vonsz kérdőre? – sziszegte vissza Nicole. – Úgy láttam, a kávézóban eléggé elfoglalt voltál, nem úgy tűnt, mintha belehalnál a keresésembe – folytatta dühösen.
A férfi válaszolni akart, de Nicole dühösen hátat fordított neki és beszállt apja furgonjába. Nagyon feldúlta a találkozás, még az sem tűnt fel neki, hogy hogy került ide a férfi. Az apja előtt nem akart sírni, mert tudta, hogy úgysem hagyná békén amíg el nem mondaná, hogy mi bántja. Otthon gyorsan felsietett a szobájába, és sírásba tört ki. Kis idő elteltével összeszedte magát, és lement segíteni az anyjának. Gaby vidám hangulata fokozatosan átterjedt rá is, és várta az ünnepi estét. A sütés végeztével feldíszítették az apjával együtt a fát, és készülődtek a vendégek fogadására. Nicole egy piros szatén estélyit viselt, haját feltűzte kontyba, de egy-két tincs keretezte az arcát. Rég nem látott kedves ismerősök jöttek, már kezdte is elfelejteni a reggeli közjátékot, amikor csengettek.
Rick állt az ajtóban fekete szmokingjában, mint amikor először találkoztak. Nicole szíve hevesen verni kezdett, ahogy beengedte a férfit, aki hűvösen üdvözölte, de annál szívélyesebben köszönt a lány szüleinek.
– Köszönöm a meghívást, Gaby – mondta miközben egy üveg bort és egy hatalmas doboz bonbont nyújtott át. A vendégek helyet foglaltak az asztalnál, Nicole helye pont Rick mellett volt. A lány zavartan ült mellé, érezte, hogy fülig elpirul a férfi közelsége miatt. Rick igazi úriemberként társalgott vele, mint amikor először találkoztak a bárban. A lány zavara oldódni kezdett, és egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe, amikor hirtelen kellemes zene csendült fel.
– Nehogy azt hidd, hogy bedőlök ismét neked – suttogta Nicole Ricknek, aki magával vitte a táncparkettre. – Most a szüleim házában nem fogok jelenetet rendezni, de ha ennek az estének vége, soha többet nem akarlak látni – folytatta dühösen a lány.
Rick mosolygott a lány dühén, és még jobban magához húzta ezt az észbontó nőt. A férfi gyengéden végigsimított a lány hátán, akit ettől az érintéstől jóleső borzongás járt át.
– Akkor menjünk át hozzám, ott megbeszélhetünk mindent – mondta a lánynak, akinek a válaszát meg sem várva, már indult is Gaby felé.
– Nem haragudnál, ha elrabolnám a lányodat? – kacsintott cinkosan Nicole anyja felé.
Gaby beleegyezően mosolygott a férfira, ügyet sem vetve lánya rosszalló pillantására. A férfi háza nagyon otthonos volt, belül főleg a fa dominált, a bútorok inkább rusztikus jellegűek voltak, mégis barátságos, kényelmes otthont varázsoltak. A nappaliban egy gyönyörű kandalló, és előtte hatalmas, bézs színű szőnyeg terült el, amelyen egy kényelmes világosbarna kanapé állt. Nicole helyet foglalt ott, míg a férfi töltött neki egy italt.
– El sem hiszed, mennyit kerestelek, miután úgy eltűntél – simogatta meg a lány haját Rick, ahogy leült mellé. – Nem gondoltam volna, hogy még valaha fogunk találkozni, és ezt egész életemben bántam volna – folytatta. – De miért nem hívtál vissza? Nem válaszoltál egyetlen üzenetemre sem.
– Egész nap arra vártam, hogy találkozzunk akkor este, de amikor megláttalak téged és azt a szőkeséget, aki úgy rádtapadt, mint egy pióca, azt hittem, hogy velem is csak játszadozol – hangzott vádlón a lánytól.
Rick erre jóízűen felnevetett a lány csodálkozva nézett rá.
– Így már teljesen világos minden. Félreértetted a helyzetet, ha akkor odajössz tisztázhattam volna az egészet. Ő volt a tulajdonostársam a cégnél és azt jól láttad, hogy kicsit rámenős volt, valóban mindig többet akart. Azon a megbeszélésen vásároltam meg a részvényeit, mert egyedüli tulajdonos akartam lenni. Tisztáztam vele azt is, hogy ő számomra nem lehet több, mint egy barát, mert akkor már megismertelek téged, és tudtam, hogy te leszel az igazi számomra. Amikor eltűntél a szállodából próbáltam kinyomozni az elérhetőséged, de nem tudta senki sem megadni. Amikor ideköltöztem, és megismertem a szüleidet és megláttalak egy fényképen, mindenképp meg akartam jelenni a karácsonyi vacsorán. Egy kicsit dühös voltam rád, hogy szó nélkül leléptél, de amint megláttalak a fenyőárusnál, csak arra vágytam, hogy a karomban tartsalak – fejezte be Rick a mondandóját, majd gyengéden végigsimított a lány arcán.
A férfi közelsége elemi erővel hatott Nicole-ra, képtelen volt mellette józanul gondolkodni. Rick gyengéden magához ölelte a lányt és apró csókot lehelt az ajkára. Nicole tudta, hogy elveszett, és nem tud egyre erősebben feltörő vágyának ellenállni. Rick sem tudta már visszafogni magát, és szenvedélyes csókban forrtak össze.
Rick még mindig szorosan ölelte a lányt magához, amikor feltette neki a kérdést:
– Velem töltenéd az estéd, és maradnál éjszakára? – mosolyodott el kajánul.
– Nem is tudom. Tudod, a szüleim esetleg aggódnának, hogy hol töltöm az éjszakát – incselkedett vele Nicole.
– Tudják, hogy velem biztonságban vagy. Különben sem engednélek már soha többé el, drágám – nézett szerelmesen a lányra. Nicole úgy érezte, hogy a férfi mellett megtalálta az igazi boldogságot.