Tükör
Tükör
Ha meghallottam régen azt, hogy “nézz a tükörbe”, már attól felállt a szőr a hátamon. Talán ez az egyik olyan tárgy az ember életében, amely igen erős érzelmeket tud kiváltani. Kinek pozitív, kinek negatív. Az én életemben a rettentő negatív érzések domináltak. Ugyanis ez az áttetsző üveg elég sok bosszúságot okozott az életem során.
Kezdjük azzal, hogy gyerekkoromban mindig azzal riogattak, hogy ha eltörök egy tükröt, akkor ahány darabra tört annyi évig nem megyek férjhez a babona szerint. Nos, én meg nagyon babonás voltam. Bár gyerekként még nem aggódtam, hogy hány darabra tört szét, ha véletlenül leejtettem, úgy gondoltam, hogy lesz még időm férjhez menni. De nemcsak gyerekként csúszott ki a kezemből a tükör. Na és ez volt az ami már aggodalomra adott okot. És itt jön a képbe a másik ok, amiért nem voltunk kezdetben barátok.
Tini korában ugyanis az ember lánya/fia próbál megfelelni az elvárásoknak, szűkebben a baráti társaság számára, még szűkebben az aktuális “nagy ő” számára. Erre mit mutat ez a fránya tükör?
Na nem azt a szexi dögös bomba csajt, amit látni szeretnék, hanem kíméletlen őszinteséggel a képembe tolja az összes testi hibám. A khm.. hátsó fertályom méretét, a combom sem hosszú és karcsú, mint egy gazelláé, inkább rövid és zömök mint egy tasmán ördögé. Persze a “jóindulatú kritikák” is jönnek ezerrel, merő jószándékból a kétlábú tükröktől. Akik még azokat a hibákat is észreveszik, amelyeken én véletlenül átsiklok. Így az összes hibám teljes tudatában, tele vagyok önbizalommal. Ja nem…
Talán mégis van egy jó dolog, hogy legalább azt én szabhatom meg, hogy hányszor akarok tükörbe nézni. Hát nem sokszor. A kirakatok előtt laposkúszásban haladok el, nehogy visszatükröződjek. Hogy vitte volna el az ördög aki kitalálta ezt az idegesítő üveget! – gondoltam nem egyszer. Mert milyen az ember, mindenre talál jó indokot vagy kifogást, amellyel felmenti magát. Hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy én is a kifogásokat keresem ahelyett, hogy változtatnék. Igen, edzőterem és diéta, fogadjunk ez jutott eszetekbe, hát nekem is. De ez ideig-óráig tartott.
Ami igazán hiányzott az volt, hogy megszeressem magam, akármit is mond a tükör. Persze a külső is számít és nemcsak az esztétika miatt, hanem mindenekelőtt az egészség miatt. De amíg nem látod azt, hogy milyen is vagy, addig a tükör is csak a külsőt mutatja, de az igazi tükör bennünk van, ha azt meglátjuk, nyert ügyünk van..
Válaszok