Halálos húzás
Halálos húzás
Az áldozat egy 70 év körüli, idős asszony volt, a kiérkező rendőrök arról tájékoztatták Konrád felügyelőt, hogy valószínűleg rablógyilkosság áldozata lett. A lakás fel volt dúlva, szemmel láthatóan mindent felforgattak a lehetséges zsákmány után. Szerencsétlen nő valószínűleg rajtakapta őket, és megfojtották a saját köntösének övével.
A nőt a szomszédasszonya találta meg, amikor a reggeli bevásárlásból hazaérve, átment hozzá. A nő a hatvanas évei elején járó, korához képest elég filigrán alkatú volt. Kifogástalan frizurát és sminket viselt, mintha egy szalonból lépett volna ki.
– Szegény Margit néni – hüppögte – a légynek sem ártott. Egyedül élt, nem volt gyermeke, csak egy unokaöccse volt, aki elég zűrös életet élt.
– Ezt hogy érti?
– Hát, gyakran volt adóssága, és akkor mindig megjelent Margit néninél, aki mindig szívesen adott neki kölcsön.
A felügyelő szorgosan jegyzetelt, szerencsére az asszony elég közlékeny volt.
– Ön milyen gyakran találkozott az áldozattal?
– Ó, szinte két három naponta, mivel én intéztem Margit néni hivatalos ügyeit, bevásároltam neki, még a postára is én mentem minden héten.
– Miért kellett menni minden héten a postára? – kapta fel a fejét a nyomozó.
– Tudja, Margit néni szenvedélyes lottózó volt, minden héten játszott egy állandó és egy gépi szelvénnyel.
– Esetleg volt még ismerőse aki járt hozzá?
– Most, hogy mondja, kéthetente jött hozzá egy gyógytornász, azt hiszem, hogy tegnap is várta.
A felügyelő először a gyógytornászhoz ment. Egy negyven év körüli, bizalomgerjesztő férfi nyitott ajtót.
– Jó napot! Konrád felügyelő vagyok, és Kovács Margit halálának ügyében nyomozok. Elmondaná, hogy meddig tartózkodott ott?
– Kora délutáni órákban mentem, még pont találkoztam a szomszédasszonyával, ment a postára. Utána egy órán keresztül tornáztattam, de siettem, pedig utána mindig megkínál egy kávéval, de késésben voltam, mert három órára már vártak.
A felügyelő ezután az áldozat unokaöccséhez ment. Magas, szikár, de jól öltözött férfi állt az ajtóban.
– Jó napot, Konrád felügyelő vagyok, és az ön nagynénjének halálában nyomozok.
A férfi meglehetősen zavarnak tűnt, ami nem kerülte el a figyelmét.
– Igen, hát persze- dadogta idegesen. – Már legalább egy hónapja nem jártam a nénikémnél. Tudja, mostanában elég elfoglalt vagyok, sok a munkám.
– Valóban? Mivel foglalkozik? – érdeklődött tovább.
– Befektetési tanácsadó cégem van, és nemrég nyertem el egy pályázatot, ami busásan fizet, ha megcsinálom. Emiatt nincs időm semmire.
– Akkor biztos van alibije a gyilkosság napjára, ugye?
– Természetesen, szinte egész nap tárgyaláson voltam, és csak kora este végeztem, beugrottam egy dohányboltba és utána hazamentem.
A nyomozó visszament a tett helyszínére, valami nem állt össze neki. Megvizsgálta a bejárati ajtót, és rájött, hogy nem feszítették ki az ajtót, tehát az áldozat ismerte a gyilkosát. Ahogy így tűnődött, egy fiatal lány lépett oda hozzá.
– Gábor Anna vagyok, és a földszinten lakom. Azt hiszem valamit el kell mondanom, akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de láttam, hogy aznap, a kora esti órákban itt járt a Margit néni unokaöccse. Pont a kutyámat vittem sétáltatni, de nagyon feldúltnak tűnt, ahogy elment mellettem, szerintem észre sem vett. Máskor mindig szokott köszönni, de most nem tette.
– Igen, ez hasznos információ volt köszönöm. Esetleg Margit néni szomszédját ismeri? Kissnét?
– Igen , de csak futólag. Annyit tudok róla, hogy pár éve özvegy, és elég szerény körülmények között él. Szegény Margit nénit is kihasználta, mindig kért fizetséget a segítségért. Irigy volt Margit nénire, mert sokkal jobb anyagi helyzetben volt, mint ő. De a néni jóhiszemű volt, és megbízott benne.
Konrád felügyelő az információk birtokában ismét elment az áldozat unokaöccséhez, Kovács Ferenchez.
– Nem szeretné elmondani az igazságot az alibijéről? – szegezte neki a kérdést. – Vagy folytathatjuk a kapitányságon is. Ugyanis van egy szemtanúnk, aki látta önt aznap este.
– Jó elmondom az igazat – szeppent meg a férfi – tényleg jártam nála. De esküszöm, hogy akkor már nem élt.
– És miért kereste fel?
– Tudja, a nénikém világéletében lottózott, és ismertem a számait, amivel játszott. Amikor a dohányboltban megláttam a sorsolást, és hogy kihúzták a nénikém számait, alig akartam elhinni. Szólni akartam neki, de mikor bementem hozzá, és láttam, hogy megölték, leblokkoltam. Csak arra gondoltam, hogy megkeresem a szelvényt.
– Szóval akkor ön csinálta azt a nagy felfordulást? De gondolom nem találta meg.
A férfi bólintott.
– De a gyilkossághoz nincs közöm, a néni mindig rendes volt velem.
A nyomozó tudta, hogy igazat mond, már csak egy dolga volt, elmenni a gyilkoshoz. Ahogy a házhoz ért egy taxi állt előtte és Kissné tűnt fel az ajtóban.
– Hová akar menni hölgyem?- csapott le a nyomozó. – Higgye el, nem lesz szüksége a bőröndnyi ruhára amit hozott- folytatta tovább.
A nő elsápadt, és remegő kézzel ejtette le a bőröndöket.
– Letartóztatom Kovács Margit meggyilkolása miatt.
– És miért öltem volna meg? – fölényeskedett.
– A nyertes lottószelvény miatt, amit aznap húztak ki.
