A törökországi földrengés áldozatainak emlékére íródott. Ő csak azt az egy romot látta, csak azt az egyet, és lélekszakadva rohant vissza. Porozva, dübbenve hullottak mellé a téglák a járdára, záporozott a törmelék, ijesztően hangosan szakadtak szét a betonacélok, de ő csak azt az egy romot látta, amelyik néhány pillanattal korábban még az otthonát, a mindenséget jelentette, és rohant, a tüdejét majd’ kiköpve.