Boldog Valentint!

Boldog Valentint!

Andrást még most is elemi erővel vonzotta Zsuzsa, pedig már tizenöt éve, hogy megismerkedtek. Egy forró nyári éjszakán kezdődött minden.
Míg a haverjai az épp aktuális barátnőjükkel töltötték a Valentin napot, addig ő beugrott a kedvenc füstös sörözőjükbe, hátha talál valaki szingli ismerőst, akivel tovább folytatta volna az estét. A pultnál várakozott, amikor belépett Zsuzsa a barátnőivel. Hosszú, barna, göndör fürtjei és vidám nevetése, egyből felkeltette a figyelmét. Gondolkodás nélkül meghívta a lányt egy italra, aki kedvesen elfogadta. Az egész éjszakát átbeszélgették, már pirkadt, mire hazakísérte a lányt. Már aznap estére egy újabb randin találkoztak, csak úgy izzott köztük a levegő . Kapcsolatuk egyre szorosabb lett és pár hónap múlva össze is költöztek. Az eljegyzésüket is a következő év Valentin napján tartották. A szerelmesek napján való megismerkedésük is csak azt erősítette, hogy ők örökre összetartoznak.
Természetesen az esküvőjük is e jeles napra esett, együtt építették a jövőjüket. Szép lassan sikerült egy önálló lakást is vásárolniuk, már csak egy kis trónörökös hiányzott az idilli életükből, aki nemsokára meg is fogant, Zsuzsával madarat lehetett fogatni. András leste minden kívánságát a feleségének, amikor hirtelen, a terhesség utolsó szakaszában Zsuzsa rosszul lett. András fejvesztve vitte be a sürgősségire a kismamát, de sajnos már későn. A babát elvesztették, Zsuzsa mély depresszióba esett. András minden lehetőséget megragadott, hogy kirángassa nejét a gyászából, holott ő is gyászolta közös gyermeküket. Az orvos biztató szavai csengtek a fülében, hogy fiatalok még, és fél év múlva már újra próbálkozhatnak.
De valahogy mégsem akart összejönni. Szép lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, egy kivétellel. Zsuzsa egyre jobban távolságtartóvá vált.
András egyre többször maradozott ki otthonról, egyre gyakrabban túlórázott. Amint lenni szokott, bekerült egy harmadik a képbe. Andrásnak új kolléganője lett, aki ugyanolyan életvidám volt, mint annak idején a felesége. Egyre többet beszélgettek és a férfi úgy érezte, hogy hosszú idő utan őérte is aggódik valaki. Már fél éve tartott a kapcsolatuk, amikor egy banális sms-en keresztül lebukott Zsuzsa előtt.
A felesége nem rendezett jelenetet, szinte azt érezte rajta, hogy megkönnyebbült, hogy megszabadul tőle. Andrást ez a közönyösség szíven ütötte, de azt gondolta, talán jobb lesz a feleségének is nélküle.
És most itt vannak a válóperes tárgyalásukon, a sors fintoraként épp Valentin napján. A bíróság meghallgatta mindkét felet, bár András szinte mindennel egyetértett amit a felesége mondott.
– Esetleg akar hozzáfűzni valamit? – kérdezte Andrástól a bírónő.
A férfi csendben megrázta a fejét.
– Akkor a válásukat – kezdte a bírónő, de András közbeszólt. A válás szó így kimondva, mintha fejbe kólintotta volna és úgy érezte, hogy ez az utolsó esélye. A felesége felé fordult és elkezdte:
– Nézd Zsuzsa, tudom, hogy hibáztam, nem voltam hűséges hozzád, és nagyon sajnálom, hogy megbántottalak. De hosszú idő után úgy éreztem, hogy valaki tőlem is megkérdezi, hogy én hogy vagyok. A babánk elvesztése engem is mély fájdalommal töltött el, de tudtam, hogy téged jobban megvisel. Próbáltam segíteni, mert nem akartalak téged is elveszíteni. Amikor tizenöt évvel ezelőtt megismertelek, már akkor éreztem, hogy mi összetartozunk. Nem bírtam volna ki, ha téged is elvesztettelek volna. Bíztam abban, hogy még lehet gyermekünk, és még egyszer boldogak lehetünk. Életem legszebb napjai a Valentin naphoz köthető, de sosem gondoltam, hogy az utolsó közös napunk is ez lesz – de ekkor már elcsuklott a hangja, és összeomlott a sírástól. Annyi év visszafojtott fájdalma bukott ki belőle.
Zsuzsa megdöbbent a férje vallomásán, Andrásra mindig is úgy tekintett, mint egy erős sziklára az életében. Odament hozzá és megölelte.
– Nem András, te ne haragudj rám – sírta el magát ő is – igazad van, annyira el voltam foglalva a saját fájdalmammal, hogy észre sem vettem, hogy te is szenvedsz. Sőt, azt gondoltam, hogy mennyire érzéketlen vagy, hogy neked nem fáj. Pedig így visszagondolva, tényleg mindent megtettél, hogy nekem jobb legyen. Meg tudsz nekem bocsátani?
András könnyek között húzta magához Zsuzsát, és megcsókolta azzal a szenvedéllyel, amiről már azt hitte, hogy kihunyt.
– Szeretlek, boldog Valentint! – suttogta Zsuzsa a férjének.

Kattints a csillagokra a novella értékeléséhez!

[2 értékelés alapján az átlag: 5]