Ruszalka
Ruszalka
Gyönyörűen sütött a nap. Az őszi délután sugarai melegen simogatták az erdőt, ahol a fák aranyló levelei ragyogtak a nap sugarában. Rubcovszkban minden békés volt, mit sem sejtve arról, hogy e nap hamarosan teljesen más fordulatot vesz.
A Gorkij család élete legboldogabb napjait élte a gyönyörű barokk stílusú kastélyban. A Gorkij házaspárnak volt egy hétéves lánya, Ruszalka. Ő egy nagyon játékos, okos, jószívű lány volt. Az iskolában is kitűnő tanulmányi eredményei voltak. Sok barátja volt, a rokonság is nagyon kedvelte őt, illetve a városi ismerőseik is. Mivel szép idő volt, ezért Ruszalka és barátai kimentek játszani a közeli játszótérre. Mikor odaértek a játszótérre, akkor egyedül ült ott valaki. Egy kedvesnek tűnő idős asszonynak nézett ki. Mivel Ruszalka egy kíváncsi, mindenki felé érdeklődő lány volt, ezért odasietett a hölgyhöz és megkérdezte, hogy mégis kicsoda ő. Az asszony körülnézett és a lányra ráhúzott egy jutazsákot, majd elfutott vele. Ruszalkát addig magánál tartotta, amíg a szülők bele nem őrültek a keresésbe. Közben a városban az a pletyka terjengett, hogy a házaspár eladta a gyermeket. Ezekért a vádakért a szülőket kínzókamrába zárták és még azon a napon kilehelték lelküket. Mikor a rablóasszonyhoz eljutott a hír, hogy a szülők elhunytak, az asszony beköltözött a kastélyba Ruszalkával együtt. A kislány menekülni akart és ez az asszonyt annyira felbosszantotta, hogy a szívét, máját, veséjét kivette. Kegyetlenül rátámadt a kislányra, kitépte szerveit, de ez még nem volt elég… A szerveket el is fogyasztotta. Mikor az asszony végzett a brutális vacsorájával, otthagyta a kastélyt és Ruszalkát is. Azon az éjszakán az épület sötét stukkói rajzolódtak ki a szürke éjben. A hold világított a felhők mögött. Andreas nevű fiatal fiú úgy döntött, hogy bemegy a kastélyba. A régi faajtó nyikorgott és léptei visszhangoztak az üres folyosón. A levegőben rothadás szaga terjengett. Andreas elindult felfelé a lépcsőn, ami minden lépésnél nyikorgott. Meglátott egy ajtót és úgy gondolta, hogy bemegy. Így is tett. Egy ágyat látott friss vérfoltokkal és rajta feküdt Ruszalka, akinek vér csorgott a szeméből és szép fehér ruháját bordó foltok borították. Andreas nem hitt a szemének. Nézte körülbelül öt percig, majd a lány egyszercsak eltűnt az ágyról. Andreas nagyon megrémült, s arra lett figyelmes, hogy valami hátulról megböködte. Ruszalka volt az. Mivel Ruszalka nagyon rosszul érezte magát, hogy így hagyta el az élők világát, ezért eldöntötte, hogy aki betéved a kastélyba, azon bosszút áll. Kegyetlenül Y formában felboncolta a felsőtestét Andreasnak, majd ez a mondat hagyta el a száját: ,,Most jött el az én időm!”
Ruszalka vérszomjas tekintete Andreas halála előtt nagy nyomot hagyott a fiúban. Andreas ordítani akart, de a félelem megbénította. A fájdalom, amit a fiú érzett, elviselhetetlen volt. A vér patakokban folyt a padlóra és ő volt a második ember, aki ebben a kastélyban vesztette el életét.
Másnap…
Ana egy fiatal újságíró volt, aki nem hitt semmilyen szellemekben, elhatározta, hogy megírja az igazságot a kastélyról. Szilárd meggyőződése volt arról, hogy ez mind csak a városiak képzeletének szüleménye. Ahogy lement a nap és a falu elcsendesedett, elindult a Gorkij-kastély felé. A kastély ajtaja nehézkesen, nyikorgó hang kíséretében nyílt ki előtte. Ana szeme elé tárult a belső tér, ahol a vér szaga és a rothadás bűze megcsapta az orrát. A lány meglátott egy képet a sárga falon, amin egy család állt egy boldognak tűnő pillanatban, de a képen valami baljóslatú érzés volt. Ana úgy gondolta, hogy a háttérben meghúzódó sötét árnyak tették. Ana szíve elkezdett hevesen verni, de azért továbbment. Felment a lépcsőn és az az ajtó hívogatóan nézett rá. Lassan kinyitotta az ajtót és belépett a szobába. A szoba szélén egy ágy állt és az alól hallott kapirgálást. Lehajolt, hogy megnézze, mi lehet az. Hirtelen egy csontos kéz ragadta meg a bokáját. Ana sikoltani próbált, de hangja elhalt a torkában, ahogy pár napja Andreasnak is. A lány érezte , hogy a kastély falai között felgyülemlett összes sötétség rajta akart bosszút állni.
Egy nappal később…
A Gorkij-kastély újabb réteget kapott Ana eltűnésével. A város lakói egyre inkább tartottak a kastélytól. Ana barátja, Romeo ki akarta deríteni, hogy Ana életben van-e még. Egy csillagtalan éjszakán Romeo elindult. Mikor odaért, belépett a kastélyba és felment ő is abba a szobába, ahova a többi kíváncsi ember is betért. Meghallott egy kopogó hangot. A padló alól feljött Ruszalka Anával. Ana nem igazán volt emberi, ahogy Ruszalka sem. Sápadt, átlátszó teste fájdalmat és szenvedést sugárzott. Ezután Romeo kitalálta, hogy valahogyan ideidézi Ruszalka szüleinek szellemét. Lement a képhez, majd egy furcsa szöveg hallatszott a szájából, majd pár perccel később megjelent a Gorkij házaspár szelleme.
Ruszalka azonnal megnyugodott és Ana, Romeo és Andreas megértettek mindent, hogy Ruszalka miért ilyen, amilyen. A család újra együtt volt, de Ana szellemként és Romeo pedig élőként volt jelen. Romeo gyengéd érzelemket táplált Ana iránt, ezért nagy döntést kellett hoznia. Feláldozta magát Anáért. Így a Gorkij-kastélyból aki kijöhetett volna, az sem jött ki.
Válaszok