Pimasz klimax - Újratöltve

Pimasz klimax – Újratöltve

Semmi színpadias dráma, konszolidált távozás. Élre vasalva vitte el még az alsógatyáit is, a cafrinka úgysem fog még mosni sem rá. De mit foglalkozom én már ezzel? Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot! Hát én ráadtam! Több mint harminc év után… most sírjak vagy röhögjek? Bridget Jones, hogy is csinálta? Pia, ütemes zene, tánc, nyúlott pizsama. Na, ez mind adott. Piát öntök, nyomok egy pörgős zenét, az ócska pizsi rajtam. Akkor csípő egy kicsit jobbra, aztán balra, hú, elég rozsdás, de riszálok a nagy seggemmel. Egész jó ez a bor, akkor ebből repeta, öntök még, a zenére tolok hadd szóljon! Nekem is menni fog! Gyerünk Bridget, gyerünk Laura! Tuti, teljesen megőrültem, magammal beszélgetek!
Réka harmadszorra tenyerelt rá a csengőre, sőt, már ököllel ütötte Laura ajtaját.
Teljesen kétségbeesett, lelki szemei előtt már látta a kádba belefullad barátnőjét, aki tuti öngyilkos lett bánatában. Kit hívjon? Rendőrség, mentők, katasztrófavédelem, FBI, CIA, terrorelhárítók? Ezt mind!
– A rohadt életbe Laura! – és készült egy nagyot belerúgni az ajtóba, de majdnem beesett rajta, mert ebben a pillanatban kinyílt. Hát Réka nem erre a látványra számított vasárnap délelőtt tízkor. Laura kócos hajjal, nyúlott pizsamában, elkent fekete szemfestékfoltokkal, átható borszagcsíkot húzva maga után nyitott ajtót.
Réka elképedve nyomult be a lakásba, ami romokban hevert, össze-vissza tologatott bútorok, használt papírzsebkendők kupacban, koszos poharak. Majdnem hasra esett a földre dobált családi fotóalbumokban, de eltökélten ment tovább, hogy ablakot nyisson.
– Laura, egy kocsmában nincs ilyen piaszag záróra után, mint itt! Te mi a szart csinálsz? Megőrültél?
– Meg! Megőrültem, de nem most, hanem harminc éve, amikor hozzámentem ehhez a… ehhez a görényhez – és az ülőgarnitúrára huppant sírva. Réka melléülve nyújtott neki zsebkendőt.
– Ne sírj drágám! Kitalálunk valamit! – és ebben a pillanatban megfogadta, hogy soha életében nem lesz többet nős szeretője, nem gondolt bele soha, ezzel milyen fájdalmat okozhat.
– Tudod mit? Most szépen rendet csinálunk, lezuhanyzol, mindenekelőtt fogat mosol, és könyörgöm, öltözz fel valami vállalható ruhába, aztán elmegyünk ebédelni!
De aztán a rendcsinálásból fotóalbum nézegetés lett, sok-sok szép emlék felidézésével, úgyhogy volt könny és kacagás dögivel. Réka érezte, hogy ez most többet segít barátnőjén, mint bármi más, és hagyta hogy Laura emlékezzen, elemezze saját életét, hogy kibeszélő-showt tartson.
Sötétség kezdte már szőni hálóját odakint, mire Laura végre elindult a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát. Réka a hűtőben keresgélt valami hideg búfelejtő piát, hogy gyengéden megtámogassa vele Laura lelkivilágát, de éktelen csörömpölés és káromkodás hallatszott a fürdőszoba felől.
– Na, ez tuti megöngyilkolta magát mégis! – és rohant, hogy életet mentsen. De életet nem kellett menteni, csak a tükröt, de annak meg már úgyis mindegy volt, mert millió darabra tört össze. Laura a kád szélén ült teljesen meztelenül, és zokogott.
– Nézz rám! Nem csodálom, hogy elhagyott! Undorító vagyok! A melleimet a padlóról kell összeszedni, de csak azután, miután felemeltem a kötényhasam. Ráncos a pofám, szörnyű a hajam, és különben sincs egy normális rongyom se, ami rám jönne!
Réka ijedten, döbbenten és tanácstalanul bámulta Laurát, a tükörgyilkos faklumpát, amit barátnője vágott az áldozathoz, és a szilánkokat. Gyorsan cikáztak fejében a gondolatok, hogy most pszichológus, kedves nővér vagy rabszolgahajcsár legyen
belőle, mivel tudna jobban segíteni Laurának. De aztán úgy döntött hogy simán azt teszi, amit vele tenne barátnője. Laura lesz, és tükröt mutat neki, hogy ő milyen.
– Na idefigyelj, bogaram, szedd össze a melleidet, hasadat! Egyiket pakold be a sátor melltartóba, a másikat a leszorító bugyiba, aztán emeld fel a seggedet és kezdj el mozogni, mert hátsón rúglak! Ja, és menj el fodrászhoz: hajfestés, rövid vagány frizura, na és kozmetikushoz, mert nagyobb bajszod van, mint öregapámnak, és ahogy elnézlek egy alapos gyantázás is rád férne, mert tudod, bozóttűz lesz, aranyom! Elég Laurás voltam? Valahogy így szoktad nekünk osztani az észt! Nem?
– De így, aranyom – és Laurának már a röhögéstől folyt a könnye.
– Most már csak azt nem tudom, hogy fogok így kiszállni a kádból, hogy ne lépjek szilánkba, és hogy mikor és miből veszek egy új tükröt és egy pasit aki felfúrja?!
Éjfélt mutatott az óra, mire az összes szemetet lehordták a kukába, rendet csináltak
mindenhol. Rend lett a lakásban és Laura fejében is. Készen állt a haditerv, hogy töltse magát újra.