Ki vagy, ki vagyok, hol, mikor és miért? Az agy egy fura szerv, sokszor megviccel, de sok kalandra is elvisz, ha hagyod. Mindeközben talán felfedezed önöm valódat. Kifejezetten jó a kedvem, élvezem a lassú sodródást, a tenger lágy morajlását, az édesen andalító hullámokat, a simogató szellőt.
Evie úgy érezte, hogy valami felemeli és teljes erőből a falhoz csapja. Próbált segítségért kiáltani, de továbbra is néma maradt, mintha elvágták volna a hangszálait. Ismét az ágyán találta magát és iszonyú rémület fogta el, már azt hitte, hogy ez a földöntúli erő magával viszi a pokolba, ahonnan jött, amikor valami halvány fénysugár reményt adott neki és…
A „Viharos szerelem” novella két fiatal, Barbara és Vilmos történetét meséli el, akik egy könyvtárban ismerkednek meg. Elhatározzák, hogy kirándulni mennek, de az időjárás közbeszól, és viharba kerülnek. Egy elhagyatott viskóba menekülnek, ahol a vihar és a közeliség hatására közöttük szenvedélyes kapcsolat alakul ki. A vihar után, visszatérve a hétköznapokba, kapcsolatuk megerősödik, és végül házasságot kötnek, rendszeresen visszautazva ahhoz a helyszínhez, ahol először érezték meg egymás iránti mély érzéseiket.
Neked csak egy betonláda kornyadó virágokkal, de nekik az ifjúságuk utolsó emléke: amikor tartoztak valahová, amikor az eszméknek volt értelme, és a megfelelő ember követése státuszt adott. Szóval nem mindegy, hogy melyikük gondozza azt a virágosládát.
Egy újság kiadója megkér egy vagány újságírót, hogy írjon egy cikket a dél-amerikai őserdőben élő kannibálok étkezési szokásairól. Az odaútról, az ott eltöltött viszontagságos körülményekről, és a visszakerülésről szól ez a szürrealista történet.
Egy történetet szeretnék megosztani veletek, ami a minap esett meg velem, és felhívja a figyelmet a Tisztelet fontosságára. Sokan utaztak a buszon. A fiatalok érdektelenül, unottan néztek fel egy pillanatra a telefonjukról. Mások közömbösen, váll húzogatva tekintgettek körbe. Volt, akinek azért megrándult a szája, fejét tekergette, de elég volt a maga baja, nem tette szóvá vagy nem is érdekelte.
Halálos veszedelem az erdő mélyén. Vajon mi köze mindehez egy medálon vigyorgó töklámpásnak? Azt nem tudta, hogy mik ezek, de azt érezte, hogy valami borzalmas dolog. A sötétség összezavarta az érzékszerveit, úgy érezte, mintha test nélkül lebegne a parttalan félelemben. Néhány órája még életvidáman sétált a napsütötte erdőben, és a jövőjét tervezgette.
Izgalmas és meglepő kalad egy könyvtárban. Na, akkor jutottam el odáig, hogy kicsit gondolkodjak is. Tehát itt maradtam éjszakára egyedül és egy szimpatikus öregember adott egy érmét, amin nyitott könyv szerepel. Utána mindenféle alakokat látok, akik mielőtt fizikai interakcióba lépnének velem, nyitott könyv formájú köddé válnak, majd eltűnnek.
A mai világban megèltek és és újak feltárása a bizalomról hűsègről és a feltétel nélküli szeretet erejèről szól. A reakcióm pánikkal vegyített elfojtott agresszió és túlfűtött szexualitás. Sajnálok mindent. Antonio tőled is elnézést kérek. Nem tartottam tőled soha, de a múltam miatt szégyelltem magam. Ezért voltam ilyen, apa nem akart lebukni, anya szégyellte az egésze, főleg engem.
Csókolt, mint egykor, amikor fiatalok voltuk, vágyakozók, reménnyel teli ifjú szerelmesek. Csókolta a számat, nyakamat, úgy, ahogy csak ő tudott kényeztetni. Éreztem a pici harapásokat, a már-már fájdalmas csókokat a vállamon, karomon, testével a földre nyomott, miközben már vetkőztetett és a hűvös, nyári fenyőerdőben végigharapdálva-csókolva testemet, finom leheletével elkábítva magával ragadott.
