Most viszont, mintha egy idegen bolygóra csöppent volna. Idegen, ismeretlen világba, ahol elveszettnek érezte magát. Cikket kellett írnia a vidéki élet szépségeiről, neki, aki még a külvárosban sem járt soha.
– Mint tudja, – kezdte monológját Fellegváry úr- a Törkölytaposó Tröszt igazgatói asszisztenst keres. Roppant összetett és szerteágazó tudást igénylő beosztásról van szó. Miből gondolja, hogy ön az ideális jelölt a munkakör betöltésére?
Felébredek. Formák vesznek körbe. Ismerős, mégis idegen alakzatok. Vágyom a nemlétezőre, de már nem taszít az anyag. Keresem az árnyékot. Megváltozott, mélysége lett, alakja. Mégis ő az egyetlen állandó a változásban. Képeket mond. Képeket, amelyek tompítják az ismeretlenből támadó torz alakzatokat.
Elővettem a telefonomat, és miközben a várva várt ital elfogyasztása céljából a törzshelyem felé ballagtam, megnyitottam a galériát, és betöltöttem a nem sokkal azt megelőzően készített fényképet. A torkom azonnal összeszorult, amint a készülék betöltötte a fotót. Nem akartam elhinni, amit láttam
Boldogság. Szeretni és szeretve lenni… Vajon tudtam, hogy mennyire szerencsés voltam, vagy csak most jöttem rá, amikor hirtelen vége szakadt? Csak ülök a parton és bámulom a hullámokat. Várom, hogy visszatérj hozzám, hogy elmondd nekem, az egész csupán egy rossz tréfa volt…
A két nap éppen váltotta egymás az égen, az épületekre vékony homály borult, amikor Dargo végigosont az ezüstfehér folyosón Zion laboratóriumáig. Régóta várta az alkalmat, és most, hogy mentorát a központba rendelték, eljött az ő ideje. Mert hiába tudta, hogy ő Zion kedvenc tanítványa, és minden valószínűség szerint őt fogja maga mellé emelni a két ciklus múlva tartandó beszámoltatás után, hogy megossza vele kutatásait, a formiverzum-laborba még felügyelet mellett sem engedte be őt. Úgy gondolta, ennek egyetlen oka az, hogy megőrizzen valamit a tudósokat körülölelő titokzatosságból.
A vihar beért minket, vagy mi értünk be a viharba, ahogy tetszik. Ott aztán utolért minket minden szán végzete. Télapó alaposan megpakolt aranyszánja leszakadt a hatosfogatról. Egy kiszámítható fordulattal felborult és belecsúszott egy emberes hóbuckába, amekkorát talán anyám se látott soha, pedig jócskán benne volt már a korban, amikor világjáró barátomhoz költöztem az Északi-sarkra.
A cibálás immár olyan erővel folyik, hogy aki a lábát fogja, egy erőteljes rántással letépi azt. A csonkból vér fröccsen mindenfelé, beborítva a karácsonyfát, ami a szeretet ünnepének a jelképe, ám most ez a jelkép egészem más értelmet nyer. A szörny lény eldobja a kezében maradt lábat, ami hangos csattanással a karácsonyfa alá repül, ezzel egy időben a másik lábat veszi kézbe, és folytatódik a küzdelem, az élettelennek látszó testtel.
Remek üzleti érzékkel és egy szerényebb juttatással az illetékes hatóság embereinek Koklács úr ezt a természetátalakító munkát is elvégezhette. Elég jó pénzt keresett vele és a hulladéknak könyvelt fenyőket is elhozta jó áron. Mondjuk ki, ingyen.
Az orvos beadta a szérumot Katának és pár perc múlva, tényleg álmosságot érzett, lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, már nem saját lakását látta, hanem egy gyönyörű tisztáson állt. Virágok, gyümölcsöző fák vették körül, miközben ragyogóan sütött a nap. A lány egy gyönyörű, de egyszerű ruhában kosárral a kezében várt valakit.
