„Vannak bizonyosodott dolgok, melyeket nem szabad bolygatni.” Halloween napja vészesen közeleg, a szülőfalujába visszatérve Robert úgy dönt, hogy a végére jár egy régi, baljós helyi legendának. De vajon megéri-e bolygatni a múltat, s nem kell-e túl nagy árat fizetni érte?
A családi kötelék egy életre szól, sőt azon is túl. Egy gyermek számára az elmúlás megértése feldolgozása nagyon nehéz. Egy szerető, biztonságot adó családban az idő múlásával azonban megtanulható. A rohanó világ ellenére is szabad, sőt kell szeretni, gyászolni, emlékezni.
Mostanában egyre többet hallani arról, hogy a földönkívüliek már itt vannak, köztünk élnek, ám olyan jól álcázzák magukat, hogy nem lehet tudni ki az idegen és ki földi ember. Egyszer gondoltam egy nagyot, és különféle főrumokon közzétettem egy felhívást, miszerint földönkívüliekkel ismerkednék.
Chris a magányos vadász imádta az erdőt, ő maga is itt élt egy gyönyörű faházban. Gyakran segített az eltévedt turistáknak visszatérni a helyes útra. Mindennapos körútjai békésen teltek, míg egy este fájdalmas nyüszítést nem hall. A vadorzók csapdájába vajon milyen állat esett fogsába?
A táncosok egy közeli országban vállalnak fellépést, ahol épp egy katonai diktatúra került uralomra. Kicsit félve indulnak el, vezetőjüknek azonban helyén van az esze.
Sok éven át dolgoztam német tanítóként. Ennek kapcsán rengeteg emlékem gyűlt össze, novelláskötetre valóan sok. Az egyik ilyet osztom most meg, kicsit másképp, kívülről szemlélve. Az olvasó helyet cserél a szerzővel, vagy ha úgy tetszik, kívülről szemléli önmagát. Mindezt az ősz egyik legszebb ünnepének tükrében.
Anna keresztfiaival Mátéval és Márkkal egy hosszú hétvégét tölt el egy hegyvidéki bájos panzióban. Már a megérkezésükkor zűrös helyzetbe kerülnek a fiúk, amikor hógolyózás közben eltalálnak véletlenül egy mogorva fickót. A bonyodalom tovább folytatódik a sípályán.
