Keserédes méz
Keserédes méz
– Anyácska, kérlek, válaszolj a kérdésemre! Nekem miért nincs testvérem? – nyaggatta Panni az édesanyját a cserépkályha padkáján ülve, miközben egyre szorosabban simult anyja meleg testéhez. – Mindkét barátnőmnek van testvére, csak nekem nincs.
– Tudod kislányom mi így vagyunk egy család, apa, anya és te. Úgy gondoltuk édesapáddal, hogy azért nem lesz testvéred, hogy mindent meg tudjunk adni a számodra, amit csak szeretnél, és soha semmiben ne legyen hiányod – válaszolta anyja, de érezte, hogy ez a magyarázat még további kérdéseket fog felvetni. Így is lett.
– De Anya, nem érted? Én testvért akarok! Mit érek vele, ha mindenem megvan, csak a legfontosabb hiányzik, amit szeretnék? – erőszakoskodott tovább a gyermek.
– Figyelj ide Kicsikém! A barátnőidnek hiába van testvére, de hónap végén már zsíros kenyérre sem telik nekik, arról nem is beszélve, hogy egymás kinőtt cipőjét hordják és új ruhát sem kapnak. Mi azt szeretnénk, hogy mindened meglegyen, ezért nincs testvéred – próbálta meggyőzni lányát anyja.
– Én akkor is testvért akarok, érted Anya? Mondd meg Apunak is, ha hazajön külföldről. Ne hozzon nekem ajándékot, se babát, se ruhát. Testvért akarok, mert sokkal jobb lehet játszani vele, mint a játékaimmal! – duzzogott Panni, aztán mérgesen behúzta maga mögött szobája ajtaját.
Éjfél is elmúlt már, amikor Lali megfordította a zárban a kulcsot. Óvatosan, vigyázva, nehogy az alvókat felébressze. Illetve csak Panni álmára akart vigyázni. Felesége, kezének érintésére biztosan felébred majd, hiszen évek óta arcának simogatásával üdvözli, amikor havonta egy hétvégére hazatér. Ma ez másképp történt. Éva még nem aludt, nem tudott napirendre térni lánya esti magatartásán. Meg kell beszélnie a férjével ezt a dolgot, közös álláspontra kell jutniuk. Bár véleményük eddig megegyezett a gyermekvállalást illetően, de ma Panni szavai elbizonytalanították. Mintha kést forgattak volna a szívében úgy hatott rá lánya érvelése. Lehet, hogy igaza van?
– Miért nem alszol Kedves? – kérdezte csodálkozva Lali, amikor belépett a hálószobába és látta, hogy felesége összekulcsolt kézzel ül az ágyon. Bájos arcélét halványan világította meg az éjjeli lámpa fénye. Máskor, amikor férje hazaér külföldi hosszú útjairól csillogó szemmel, mosolygó arccal szokta várni őt. Ma este komoran, szúrós tekintettel nézte, ahogy lassan bebújik mellé a férje. Átölelték egymást, ahogy mindig szokták, csókot is váltottak, aztán Éva elhúzódott a férjétől.
– Éva, mi bánt, miért vagy ilyen feszült és ideges? – érdeklődött Lali.
– Nem hagy nyugodni egy gondolat. Panni ma este nekem szegezte a kérdését, hogy miért nincs neki testvére? Nem tudtam kielégítő választ adni rá. Tényleg, miért is ne lehetne neki testvére? – zúdult ki az asszonyból a mondanivalója.
– Éva, tudod, hogy ebben egyeztünk meg, amikor összeházasodtunk, hogy csak egy gyermeket vállalunk. Ti négyen voltatok testvérek, nálunk három gyermeket kellett felnevelnie a szüleimnek. Azóta tudunk normálisan élni, amióta kamionnal járom a világot. Ha több éhes száj lenne itthon, akkor nem lehetne nercbundád és az ékszeres dobozod is üresen állna – ágált a férje.
– De Lali, mit ér a jómód, ha Panni boldogtalan? Ezt kellene átgondolnunk. Egyedül még enni sincs kedve. Tegnap még a mézes kenyérre is azt mondta, hogy keserű. Elmarad a vele egykorúaktól a súlya, sokkal véznább, gyengébb teremtés. Emészti magát, nem tudja elfogadni, hogy nincs testvére.
– Fel akarod rúgni az egyezségünk Éva? Tisztában vagy vele, hogy az eddig kényelmesnek számító életed megváltozna, nem volna időd semmire, és ha megunnád az autód színét, akkor nem cserélhetnénk le azonnal?
– Mindezzel tisztában vagyok, de azzal is, hogy boldogtalan gyermekkora lesz Panninak, ha testvér nélkül nő fel.
– Aludjunk Kedves, ezt a kérdést nem most fogjuk megoldani. Jó éjt! – ölelte át feleségét Lali.
Pár hónap telt el az ominózus este óta. Még nem volt feltűnő Éva testén a változás, bár kicsit már látszott rajta, hogy domborodik a hasa. Csak ő és a férje tudta, hogy szíve alatt növekedik Panni testvérkéje. Lali végül beadta a derekát, megváltoztatta a véleményét a gyermekvállalás terén. Kislányuknak a születésnapja reggelén tervezték elmondani az örömhírt.
– Panni, mielőtt felköszöntenénk a születésnapodon, apukáddal szeretnénk megosztani veled egy nagy titkot. Ugye tudsz titkot tartani?
– Tudok, tudok! – harsogta a kislány. – Mondjátok már Anya!
– Annyira szomorúak voltunk a múltkor, amikor szóvá tetted, hogy neked miért nincs testvéred. Elgondolkoztunk apával erről és úgy döntöttünk, hogy sokkal boldogabbak leszünk mindnyájan, ha négyen leszünk a családban és kistestvéred születik. Ő már itt fejlődik a hasamban. Még nagyon pici, ezért pár hétig másokkal még nem osztjuk meg ezt az örömöt, de a karácsonyt már vele együtt ünnepeljük.
– Anya, Apa, nagyon szeretlek benneteket! Ettől szebb ajándékot nem is kaphattam volna tizedik születésnapomra!
– Mi is nagyon szeretünk téged és a testvéredet is! – simított végig gömbölyödő pocakján Éva. – Mit kérsz reggelire Panni?
– Anya, kérhetnék abból a finom édes mézből, amit a múltkor annyira keserűnek éreztem?
Válaszok