A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. – Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
A történet egy beszélgetés fonalán keresztül bontakozik ki. Főszereplője Klaudia, aki elmeséli, milyen döntést hozott, miután elvesztette párját. Azonban nem számol döntése következményeivel.
Evelin Perkins nehéz időszakon megy keresztül. Szülei elvesztését követően megváltozik az élete. Ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni, először meg kell birkóznia egy ölébe csöppent ház által okozott problémával. A szeretett házat nem adja könnyen, de vajon megtalálja a megoldást?
A történet egy lányról szól, vagyis rólam. A novellát egy álmom alapján írtam meg, ami szerintem nagyon tanulságos. A lány egy olyan burokba került, ahol sehol sincs, mert nem hitt élete során semmiben. Olyan lelkekkel és helyekkel találkozott, akik és amik valamilyen szinten megváltoztatták őt. Végül a lány megtalálja a helyét a túlvilágban.
Sokszor onnan jön a segítség, ahonnan nem is számítunk rá. Ha hiszel magadban, ha hiszel abban, hogy nem véletlenül születtél erre a világra, mert küldetésed van itt, és fontos vagy más emberek számára is, akkor nekem már igazán nincs mit kérnem tőled. Akkor te már hozzáteszed a tervhez a magadét.
