Márta kedvenc vízpartján ülve tapasztalja meg a természet csodáit. A naplemente aranysugara, a víz hűvös simogatása és a szél lágy dallama egy új világot teremt számára. E négy elem—víz, szél, Föld és tűz—harmóniájában találja meg a belső békét, elengedve a világ gondjait. A természet ereje segít neki felfedezni az élet mélyebb értelmét, és rájön, hogy a valódi boldogság a csendes pillanatokban rejlik.
Sütemény, és narancsillat járta át a házat. Amikor kész lett fogott egy nagy fanyelű kést, amit mindig használt, ha pitét kellet felvágni. Vágott három nagy kockát, és egy kistányérra tette. A maradék port a porcukorba kevertem, amivel alaposan megszórtam a süteményt.
Egy megfelelési kényszerrel küzdő fiatal lány meglátogatja a nagymamáját, akinek mindig lapul a zsebében valami bölcsesség vagy vicces anekdota. Mindent megtesz azért, hogy jobb kedvre derítse unokáját, ezért elmesél neki egy kedves kis történetet, amely a hibák elfogadásáról szól.
A novella egy fiatal lány, Olívia pár óráját mutatja be, melyben kiderül, hogy érdemes folytatnia reménytelennek tűnő életét. Egy különleges és fantasztikus élmény kiutat mutat neki a kilátástalanságból és erőt merít belőle élete újrakezdéséhez.
André nem szereti a búskomorságot, ezért mindent elkövet, hogy mosolyt varázsoljon egy szomorú női arcra! Mikor ez sikerül, úgy érzi, hogy azt a napot már érdemes volt megélnie! Tekintetük találkozott és látta, amint az nő arcán szétterül a mosoly, olyan gyönyörű volt, szinte átfénylett az ablakon!
Alpár egy futárszolgálatnál dolgozik. Rendkívül művelt, udvarias férfi, akit főként a nyugdíjaskorú emberek becsülnek sokra. Mégis úgy érzi nem igazán teljes az élete. Találkozik régi barátjával, akivel azonnal beszélgetni kezdenek, és Alpár rájön arra, hogy nem minden az, amit eddig a valóságnak elképzelt.
Pál és jóbarátja Andris kiutaznak munkát vállalni külföldre, hiszen idehaza nem boldogulnak. Odakint aztán úgy tűnik megcsinálják a szerencséjüket, miközben szűkebben vett környezetükben is változások zajlank le.
Két ember áll az út a szélén, az elveszett Amerikáról álmodozva, már abban az Amerikában élnek, amiből kiveszett a hit, nincsenek illúziók, teljes a reményvesztettség. Te Szelek lovagja, utazd be a körülöttünk lévő szép világot, kiáltsd a mindenségbe a dalokat, találd meg hozzá a társaidat! Akkor valami elpattant bennem, könnyeim végigzáporoztak arcomon.
Egy bukott zenész elrévedése és álma. Megbukott. Jeges gondolat rohanta meg, a vízre nézett. Csillogott a mélység. Hídavatás. Elhúzta a száját. Most úgyis elég baja van, a víz is hideg. Talán egyszer, máskor, mikor minden nagyon szép.
Minél több mindenre kell figyelnünk, annál kevesebbet látunk a körülöttünk lévő világból. Lenne itt egy öreg úr, valószínűleg demens, haza készül el kellene vinni, szerintem egyedül van! – mondta a telefonba, közben bátorítólag megszorította lágyan a férfi remegő kezét.
