Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Hiszek benned
Aurora alig múlt 30 éves, egy nagyon jól menő vállalkozást vezet, a Langstons társaságot. Társa a szerelme, akivel még az iskolában találkozott, szerelem volt első látásra. Az iskola után összeházasodtak és együtt tervezték a jövőt. Egy lépést sem tettek egymás nélkül, mindig fogták egymás kezét.
A vállalkozásuk egy olyan felszerelést gyártó cég, ami a tűzoltók teljes ruházata gyártásával foglalkozik. Az egész öltözéket az ő saját gyárjuk készíti el a tervezéstől kezdve. Olyan jó a minősége és a híre, hogy szinte mindenhol ismerik és csak az ő ruhájukat veszik meg. Az élet nem is lehetne szebb. Aurora dolgozik éjjel-nappal, szinte egyedül tervezi a ruhákat és jár sorra a tűzoltóság laktanyáiba, ahol bemutatja és kipróbáltatja a tervezett ruhákat, míg a férje, Tim, a pénzügyekkel és a papírmunkával foglalkozik. Ő az irodában éli napjait, míg Aurora a terepen van otthon.
A napok követték egymást, mikor egyik nap Tim rosszul lett, a kórházba szállítása után hamar kiderült, beteg. A betegsége olyan gyors lefolyású volt, hogy hetek alatt elment. Aurora hirtelen maradt egyedül, összetört a világa, a szíve, nem tudta, hogyan tovább. Tim volt a biztos pont az életében, nem tudta elfogadni, hogy meghalt, egyre depressziósabb lett és végül már az öngyilkosság is megfogalmazódott benne. Amikor egyik éjjel sok gyógyszert vett be és a barátnője észrevette, azonnal mentőt hívott hozzá. A mentősök jól képzett orvosok, azonnal tudták mit kell tenniük, hogy megmentsék. Aurora egyáltalán nem volt boldog, amikor magához tért, zokogott, kérte engedjék a férje után, hogy tudna élni, ha a szíve megszűnt aznap dobogni? Engedjék el, hadd essen le az a nagy teher a szívéről, már nem bírja tovább. Az orvosok összenéztek, tudták, ismét megfogja próbálni, ezért folyamatos megfigyelés alá vonták, egy pszichológus is vele volt szinte a nap minden percében.
Aurora eltervezte, hogy vet véget az életének. Ha leugrik a kórház tetejéről, végre vele lehet, az egyetlennel, akit életében szeretett. Amint senki sem volt körülötte azonnal elszökött és elindult a kórház lépcsőjén . Lassan haladt lépésről lépésre. Látta maga előtt a férjét, a boldog pillanatokat, a hatalmas szerelmet.
Az épület tetején szétnézett, vett egy nagy levegőt, a szíve a torkában dobogott, lassan az épület széléhez sétált lenézett, kicsit meg is szédült, ekkor nagyot dobbant a szíve. Nem akar visszafordulni, nem akar a szerelme nélkül élni. Felállt a korlát szélére, vett egy nagy levegőt még, becsukta a szemét kapaszkodva, hadd lássa újra a szerelmét. Mikor elengedte volna, egy erős kéz szorította magához, érezte az idegen szívverését, nem volt gyors, nyugodt volt, melegséget sugárzott az érintése, felnézett, de a nap eltakarta az arcát. Aurora elájult.
Az orvosok azonnal a keresésére siettek, mire ő felért, már hívták is a tűzoltókat, akik hamar kiértek és szaladva mentek fel a tetőre, az utolsó pillanatban érte el a tűzoltó.
Aurora az ágyában tért magához, a kezei le voltak kötözve, nem fájtak, nem volt sem szoros, sem pedig durva a kötés, de erős, akárhogyan próbálta nem tudta a kezeit kiszabadítani. Zokogott, kiabált, mégsem engedték el, ekkor belépett egy férfi fehér köpeny volt rajta, mögötte egy másik követte, milyen érdekes az egyenruhája, nézi-nézi becsukja a szemét, majd ismét nézi, ezt ő tervezte a férjével, erős zokogásban tört ki ismét. A doktor elmondta nem tehet többé ilyet, soha nem kockáztathat két életet. Aurora elhallgat, a doktor elmondja kisbabát vár, nem érti, hogy nem vette észre? Aurora nem akarja hallani, ezt a férje akarta nem ő, ő nem anyának való! Az orvos egy enyhébb nyugtatót ad neki, ami nem árt a babának, majd a családjára bízza. Aurora nem akarja a babát és minden úton módon meg akar szabadulni tőle, a férjére emlékeztetné.
A terve nem sikerült, mert már érezte a kisbaba mozgását és az orvos a szívhangját is bekapcsolta, ekkor sem érzett semmit csak ürességet, a szíve azonban mást mondott, hevesebben dobogott.
Aurora hazament, dolgozott éjjel-nappal, de sajnos elég hanyag lett, már nem figyelt a munkájára és a minőségre sem, ami miatt egy tűzoltó megsérült, a keze megégett egy tűzben. Aurora ismét egyedül maradt, a sok per, amit a tűzoltóság indított minden pénzét elvitte. Ott volt egy babával, akit nem akart, és egy fájdalommal, ami nem csillapodott.
A napokat évek váltották. Hat hosszú év telt el, a kisbabából egy gyönyörű kislány lett, szőke fűrtjei a derekáig értek. Aurora igyekezett elkerülni, mert a férjét látta benne, minden módot megragadott,hogy ne lássa. Mindent megadott a lányának, két bébiszitter is vigyázott rá, csak ő ne lássa. Az évek alatt nappal el tudta foglalni magát, de éjjel, azok az éjszakák olyan hosszúak tudnak lenni. Sokszor próbált véget vetni az életének, de mindig megmentette az a tűzoltó.
A kislány Anna, okos, szép kislány, jó tanuló, nem haragudott az anyukájára, mosolyogva köszöntötte, ha meglátta és boldogan ugrott a nyakába minden ritka alkalommal.
Aurora egyik este a férjével álmodott, a kedvenc helyükön pihentek, gondolta ez egy jel, hogy ott újra együtt legyenek. Napok alatt megszervezte az utazást és elutazott a hegyekbe, a kislányával, aki örült, mert habár hat éves, de sosem volt az anyjával sehol sem, sok kérdést tett fel és minden érdekelte a világból, az anyukája azonban kérte ne beszéljen csak nézze a tájat.
A sátor a hegy oldalában lett felépítve, ahonnan a hegy aljáig lehetett látni, itt kérte meg a kezét a szerelme. Kora reggel ébresztette a kislányt és a szélére sétáltak. Először mesélt neki az apjáról, a hatalmas szerelemről, majd le akart ugrani vele, ekkor a kislány csillogó szemeit látta meg, sosem látta azelőtt, hogy úgy ragyognak akár a csillagok,mintha az apja nézne vissza rá, leguggolt és szorosan átölelte, sajnálta, amiért bántani akarta, a kislány szorosan ölelte át az anyukája nyakát kicsiny kezével.
— Nem haragszom rád anya, szeretlek, mindig is hittem benned. Tudtam te is szeretsz majd engem! Láttad anya, mindig milyen engedelmes és jó kislány voltam? Hittem benne, hogy szeretni fogsz egyszer engem. Vártam rád anya, vártalak téged!
Aurora nagyon sajnálta, amiért ilyen volt az egyetlen kislányával, aki a vére, aki örökre összeköti a férjével. Zokogva megtörten megígérte ezentúl minden más lesz, sosem fogja elengedni a kezét, mindig szeretni fogja. Amint felállt megcsúszott s lezuhant a szikláról, alig érkezte a kislányát távolabb dobni. A kislány sikítva nézte, amint az anyja eltűnt a köd mélyében. Kiabált utána és kérte tartson ki, azonnal hív segítséget.
A tűzoltó, aki megmentette, sokszor mentette meg még azután is, ahogy a kislány megszületett, megadta a számát, ha baj van az anyukájával, azonnal hívja, a kislány nem habozott és hívta.
— Bácsi, a hegyekben vagyunk, nem tudom hol. Az anyukám végre szeret! De tudod bácsi, megcsúszott és leesett, gyere gyorsan mentsd meg! Megmentenéd az anyukámat?
A tűzoltó, Nath, azonnal riasztotta az egységét és már nyomon is követték a telefont. Odaérkezve nem tudták a helyet megközelíteni, csak gyalog. A kislány addig a hegyoldal szélén térdelt és az anyját szólította sírva.
Nath azonnal elkezdte a mentést, amíg a kislányt távolabb vitték a hegy szélétől. Semmi hangot nem hallottak, nem tudták hova esett. Tudták jól, sok a szikla a hegy oldalában, nem tudni hová esett, mennyire sérült meg, vagy épp életben van-e még. Nath nem adta fel, minden lehető módot kipróbált, hogy lejjebb jusson. A társai már csak a holttestére számítottak. Nath egy kötél segítségével ereszkedett le, meg is találta az eszméletlen lányt, gyorsan ellátta és bekötötte a fejét.
Aurora kinyitotta a szemét, majd becsukta, mikor ismét kinyitotta látta maga előtt a férfit, ő az, ő mentette meg évekkel ezelőtt is a kórház tetejéről, ez az ismerős érzés és illat, ő az, aki megannyi alkalommal mentette már meg. Azután látta meg azt az arcot, biztonságot érzett, tudta nem eshet baja. Fázott, jobban hozzábújt, érezte ismét az erős, de nyugodt szívverését, megnyugtatta. Nath próbálta ébren tartani, amíg a segítség is megérkezik, kérdezgette a férjéről, a lányáról, akiről szinte semmit sem tudott, nagyon rossz anyának hitte magát. Nath elmesélte hányszor beszélt a kislánnyal és mindig szeretettel mesélt az anyukájáról. Hitte és tudta egyszer szeretni fogja. Aurora zokogva bújt a karjaiba, Nath pedig mesélt a kislányról, a hitéről, mennyire szerette az anyukáját és hányszor imádkozott érte Istenhez. A templomba a nevelőnő és a nagymama vitte, ott tanult meg imádkozni is. Aurora büszke volt rá, egy igazi csoda a kislánya.
A segítség is megérkezett, Nath szorosan tartotta Aurorát és magához kötözte, a szemeibe nézve mondta ne féljen nem eshet baja, megvédi, majd megrántotta a kötelet, ekkor lassan elkezdték húzni. A kötél azonban elszakadt és Aurora zuhanni kezdett, Nath azonnal kioldotta magát és utána ugrott, a pótkötél amivel leereszkedett tartotta meg őket. Aurora kezét fogja szorosan, ekkor látja meg Aurora a kezén az égésnyomokat, felnézve rá kérdezi csak nem ő volt, aki miatta megsérült? Nath nem válaszolt, próbálta feljebb húzni. Aurora könnyes szemmel kérte engedje el. Végre engedje el, annyi éven át tartotta életben, végre hagyja megbűnhődni, hisz miatta sérült meg ő is. Nath mérgesen kiabál rá, hogy nem engedheti el a kezét, ha elengedi utána ugrik, akkor két élet szárad a lelkén! Sosem haragudott rá, nem is hibáztatta, a pert is a laktanya intézte ott sem volt sosem , most pedig kapaszkodjon, ha nem akar két életet elvenni! Aurora nem akart, de Nath szorosan tartotta minden erejével és felhúzta, majd átölelte a derekát és nézte őt.
— Sosem haragudtam rád, nem hibáztattalak, ez egy baleset volt, hittem benned, akár a lányod. Én mindig hittem Aurora Langstonsban. Az a lány, akit én ismerek, erős nő, talpra állt, mikor a szíve millió darabokra tört, most sem adhatja fel, mert én nem engedem el soha! Értetted, soha!
Aurora nem szólt, szorosan ölelte tovább, tudta nem eshet baja, innentől nem akart meghalni, csak a lányát átölelni. A felszínre érve azonnal hozzászaladt a kislánya az orvosok gyűrűjében. Aurora bocsánatot kért a kicsiny lánytól, majd elájult. A kórházban tért magához, ahol ott volt a kislánya, a nagymama, nagyon sok virággal körülvéve.
A kislánya azonnal mellé kuporodott és ölelte szorosan, Aurora megkérdezte honnan van a hite, miből gondolta, hogy megváltozik? A kislány elmesélte a találkozását Istennel, a hitét tőle kapta, minden este azért imádkozott, hogy az anyukája szeresse és vigyázzon rá. Isten pedig megmutatta a hatalmát mindig megvédte és hazavezette, majd elérte, hogy szeresse. A hit a legnagyobb erő, ami akkor is győz, ha elveszíted azt, vagy épp akkor és ott nem találod a kapaszkodót. Mindig ott van, a szív legmélyén, egy idegennél, egy ismerős arcban. A világ tele van szeretettel, csak jó helyen kell keresni.
— Én anya először a fagyizóban találtam meg, nagyon szeret a fagyisnéni, ha ilyen finom fagylalt van nála, majd a mama megmutatta hogyan is kell imádkozni, rájöttem Isten küldte nekem a finom fagyit, mert szeret engem, a nagyit is szereti, ő dupla fagyit kért — súgta közben a kis kezeit tartva a szája elé. — Tudod mennyi csoda van még, amit látnom kell? És neked is anya, együtt kell megismerni a sok csodát, te és én. Anya, ugye most már mindig szeretni fogsz engem? Sosem akartam hogy szomorú légy. Sosem akartam, hogy ne szeress. — Aurora könnyei záporként potyogtak, hogy lehet ilyen bájos és értelmes kislánya? Annyira szereti, mondta neki, miközben átölelte. Sokáig tartotta a kezeiben és simogatta a kicsiny kezeit, a szép kis arcát, a gyönyörű fürtjeit.
Aurora eszébe jutott a tűzoltó és a sok kedves szó. Nem tudta azonban, hogyan érhetné el, hogy tudna tőle is bocsánatot kérni. A nap végén kopogtak, a férfi volt az, még egyenruhában a kezében egy nagy csokor virág. A kislány boldogan ugrott a nyakába már mesélte is mennyi mindent csinált egész nap, és hogy az anyukája jól van, szereti őt, majd gyorsan sietve hagyta ott őket, Aurora anyukájával ment ki egy fagylaltért. Nath letette a virágot a többi mellé. Azonnal mellé ült és kérdezte hogy van? Aurora feljebb ül és nézi a többi virágot.
— Ezeket is én hoztam, —vakarja meg a fejét zavarában. – Egy erős és gyönyörű nőt hadd vegyen körül még több szépség! —Aurora először mosolyog évek óta, nagyon sokat beszélgettek, mikor elment vett egy nagy levegőt, az évek fájdalma és terhe tűnt el egy este alatt. Hitt, hitte, hogy van egy nagyobb hatalom, aki védi, aki tudja mit miért tesz. A kislánya erős hite megmentette őt számtalanszor. Isten megmutatta a törött szívet is meg lehet gyógyítani, egy kis csodával, majd egy olyan férfival, aki megmenti nemcsak az életét, hanem a törött szívét is meggyógyítja.
