Esteledett. A hó talán még sosem esett annyira, mint azon az estén. Szinte hóvihar volt odakinn. Kati elkészítette a karácsonyi vacsorát, és szépen megterített. Isteni illatok árasztották el a házat. Az asztalhoz ülve Emília nem győzött csodájára járni a sok finomságnak.
Ahogy távolodott a férfi alakja, akkor tűnt fel Gabi is, aki rögtön felismerte Róbertet. Feldúltan nyitott be az üzletbe és kérdezte barátnőjét, hogy mit akart a férfi itt. -Hát egy csokor vörös rózsát kért – dadogta zavartan. – De mi ütött beléd? -Ő volt Róbert. Nem elég, hogy nem keres, hanem még pofátlanul innen vesz rózsát a nőjének – mondta dühösen Gabi.
Az előző napot valódi pihenéssel töltötte, és kissé ünnepi díszítést varázsolt a házába. Boákat rakott és fényes piros és arany gömböket akasztott rá. Fenyőágakat tett az ablakokba, kívülről is, és fényfűzérekkel tette hangulatosabbá.
