Az írás arra mutat rá, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetet hányféleképpen látják az emberek. Alapkép: pénztárnál fizet egy nő, lassan mozog. Mögötte a vevők rászólnak. Miért viselkedik így a nő? Jogosan szidják a mögötte állók? Képesek vagyunk a saját világunkból kinézni és észrevenni másnak a problémáját? Együttérzés, gömbelmélet, amit a novella bemutat.
Az apát beszervezték. Azonban a tartótiszt a lányát vette célba egy feladattal, miszerint a fiatal tanárát kellett kompromittáló helyzetbe hoznia az osztálykirándulás alkalmával. Kata érdekes megoldást talált ki. Apjánál rövidesen jelentkezett a tartótiszt, aki elég sutának nevezte az elkészült fényképet, amellyel valójában semmire sem mennének, ha szükségük lenne rá.
A törökországi földrengés áldozatainak emlékére íródott. Ő csak azt az egy romot látta, csak azt az egyet, és lélekszakadva rohant vissza. Porozva, dübbenve hullottak mellé a téglák a járdára, záporozott a törmelék, ijesztően hangosan szakadtak szét a betonacélok, de ő csak azt az egy romot látta, amelyik néhány pillanattal korábban még az otthonát, a mindenséget jelentette, és rohant, a tüdejét majd’ kiköpve.
