Egy család karácsonyi története, tulajdonképpen tipikusnak mondható. A gyerekek messze kerültek a szülői háztól, a mama magára maradt. Eljön az az idő, amikor a fiatalok fontolóra veszik, hogy nem utaznak haza az ünnepekre, mást választanának. Vajon hogyan döntenek végül? Felveszik a modern világ ritmusát, és síelni mennek inkább vagy visszahúzza őket a szívük a szülői fészekbe? A választás sosem könnyű.
Dúl a háború, a lövészárokba bomba csapódik, a találatot csak egyetlen katona éli túl, de ő is megsebesül. Gyalogosan indul a hadi korházba, hogy sérülését ellássák, útja során találkozik két kislánnyal, akik segítségre szorulnak. Hamarosan kiderül, hogy nem véletlenül találkoztak.
Az apát beszervezték. Azonban a tartótiszt a lányát vette célba egy feladattal, miszerint a fiatal tanárát kellett kompromittáló helyzetbe hoznia az osztálykirándulás alkalmával. Kata érdekes megoldást talált ki. Apjánál rövidesen jelentkezett a tartótiszt, aki elég sutának nevezte az elkészült fényképet, amellyel valójában semmire sem mennének, ha szükségük lenne rá.
Hatalmasat sóhajtok. Az angyalszárnyak. Idegeim kezdik felmondani a szolgálatot, folyamatos vesszőfutás az idővel, és a teendőkkel. Elfelejtettem, de semmi vész, leakasztom a sajátomat, amit benn tartok a szekrényben, megfelelő alkalmakra tartogatva. A glóriát pedig levesszük anyuka fejéről.
Huba szeme előtt megjelent a padlásuk képe. Hirtelen megértette gyermekkora legfájóbb tilalmát. A sonka a pénzkeresőé. Hiába volt apja a leghitványabb ember a családban, valamije volt, ami a többieknek nem. És ez a valami most az övé. A sztrájkjog. Igen, ő sztrájkolhat, de az asszonyok mire mennének vele? Nem sütnék meg a saját kenyerüket? Nem takarítanák be a télire való burgonyát?
