Bűntudat

– Kérem seegíhítsen – zokogta egy kétségbeesett nő Konrád felügyelő irodájában. Feltűnően jól öltözött, negyvenes éveiben járó nő ült a felügyelő előtt.
– Nyugodjon meg, asszonyom – kezdte a nyomozó – és most mondja el, hogy mikor látta utoljára a lányát.
Az asszony mély lélegzetet vett és utána válaszolt.
– Tegnap reggel iskolába ment Ágikám, délután még edzésre, de nem jött haza egész éjszaka. Ilyen még nem történt, hogy legalább ne szólt volna! – szipogta az asszony. – A mobilja is ki van kapcsolva, biztos valami baja lett – kezdett el zokogni újból.
– Talán csak lemerült a mobilja, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni– próbálta nyugtatni őt a nyomozó. – Gyakran előfordul, hogy egy átmulatott éjszaka után térnek haza a tinik. Esetleg nem aludt egy barátnőjénél vagy barátjánál?
A nő tagadólag rázta a fejét.
– Már hívtam Krisztit, ő a legjobb barátnője, de azt mondta, hogy edzésen sem volt már ott. Azt mondta, hogy valami elintéznivalója van, de nem tudta megmondani, hogy mi volt az. Fiúja pedig nem volt, az apja szigorúan fogta.
– Értem – hümmögött jelentőségteljesen Konrád felügyelő, miközben jegyzetelt.
A nyomozó nem sokkal később felkereste az eltűnt lány legjobb barátnőjét. Kriszti átlagos tini benyomását keltette, talán csak a bal karján lévő forradás volt szembetűnő. A lány észrevette, ahogy a nyomozó nézi a heget, és zavartan maga mögé dugta a kezét.
– Mikor láttad Ágit utoljára?
– Már az iskolában sem volt ott, csak nem akartam mondani Ági anyukájának. Tudja, azt hittem, hogy a barátjával van együtt, ritkán tudnak találkozni, mert Ági apja megtiltotta a fiúzást, amíg le nem érettségizik. De Ádám sem látta egész nap, mert edzés után odajött, hogy találkozzon Ágival.
– Esetleg nem tudod, hová mehetett?
– Nem– mondta enyhe bizonytalansággal a hangjában, ami viszont elég volt ahhoz, hogy a nyomozó figyelmét ne kerülje el.
– Biztos vagy benne Krisztina? Most a legkisebb dolog is számíthat – szólt rá határozottan.
De a lány konokul megrázta a fejét.
Konrád felügyelő egy megtört fiút látott maga előtt, amikor Ádámot kérdezte az eltűnt szerelme felől.
– Igen, csak titokban tudtunk találkozni, mert Ági apja megtiltotta, hogy barátja legyen, pedig én tényleg szeretem őt és csak a legjobbat akarom neki. Tegnap megbeszéltük, hogy találkozunk, de nem jött el, és mobilon sem tudtam elérni. Így elmentem elé az edzésre, de Kriszti mondta, hogy még suliba sem volt– temette síró arcát a kezébe.
A felügyelő még alig távozott a fiútól, amikor megcsörrent a mobilja.
– Halló felügyelő, Kriszti vagyok ide tudna jönni, azt hiszem, hogy eszembe jutott valami.
Tíz perc múlva a nyomozó már ott is volt.
– Szóval gondolkoztam azon amit mondott – kezdte bizonytalanul a lány.– Tudja, aznap, amikor eltűnt, történt egy dolog, de egy évvel korábban. Talán tudja is, hogy eltűnt egy osztálytársunk Timi, azóta sem került elő. Ági látta a közeli erdőbe menni azon a napon amikor eltűnt.
A nyomozónak rémlett az ügy, de akkoriban került még át, és másé lett az eset. Egy darabig még gőzerővel nyomoztak az ügyben, de egyre inkább alábbhagyott a lelkesedés, főleg, hogy nem vezetett a keresés eredményre.
– Igen, emlékszem az ügyre – bólintott Konrád felügyelő – de miből gondolod, hogy emiatt tűnt el Ági?
– Talán a bűntudata miatt, hogy hiába látta, ennek ellenére nem ment utána. Tudja, barátok voltak, csak valami hülyeségen összevesztek és haragudott rá Ági.
A nyomozó megköszönte az információt és értesítette kollégáit, hogy vizsgálják át az erdőt, hátha megtalálják a lányt. Mire kiért ő is, már várták a beosztottjai.
– Ezt látnod kell, főnök – hívta magához egyik kollégája.
Az avar alól akkor bukkant elő egy kéz, majd az egész oszladozó test. Egy fiatal lány holtteste feküdt ott, arca már felismerhetetlen volt.
– Azt hiszem, hogy ez az egy évvel ezelőtt eltűnt lány, Tímea lehet– mondta kollégáinak.
Hirtelen egy éles sikoly hallatszott, majd egy hisztérikusan síró lány jelent meg.
– Timi, ne haragudj, nem akartam– zokogta.
A felügyelő odament a lányhoz, hogy megnyugtassa.
– Konrád felügyelő vagyok, Ági. Ez nem a te hibád.
– Maga nem érti, de az én hibám – kiáltott vissza magán kívül. – Én tettem, én öltem meg, de nem akartam– sírta el ismét magát.
– Ezt hogy érted, hogy megölted?
– Baleset volt. Veszekedtünk és én dühömben meglöktem, de olyan szerencsétlenül esett, hogy egy kőbe beverte a fejét és meghalt– idézte fel Ági a történteket. Konrád felügyelő intett a fejével, hogy vigyék el, amikor Ági bal karján is meglátta a forradást.
– Várj egy pillanatra Ági! Mi lett a kezeddel?
– Krisztivel vérszerződést kötöttünk, hogy segít elrejteni Timit, és falaz nekem, én pedig – mivel a szüleim jómódúak – mindent megvettem neki amit kért.