Bűnjelek

5 (1)

Bűnjelek

Péter besétált a parkba. Ahogy lépkedett, az apró sárga kavicsok, amivel az út le volt terítve, ropogtak a cipője talpa alatt. Nemrégen volt egy kis zápor, így ki kellett kerülnie néhány tócsát, de már sütött a Nap. Ballagott egy darabig, aztán leült egy közelben levő háttámla nélküli padra. A táskáját maga mellé tette. A friss tavaszi szellő végigrezegtette a közeli bokor leveleit, nem messze tőle színes virágok szirmait hintáztatta meg, lehetett érezni az illatukat.
Világoskék öltönyt viselt fehér inggel. Kigombolta a zakóját, így a nyakkendőjébe belekapott a szél és a vállára simította. Egy mozdulattal visszahúzta és az órájára nézett. Domonkost várta. Ötre beszéltek meg találkozót itt a parkban. Valami fontosat akarhat mondani neki személyesen, mert azt közölte vele, mikor felhívta, hogy ez nem telefontéma.
Félóra késéssel meg is jelent.
Domonkos a harmincas éveiben járt, lazán volt öltözve, farmert, fehér pulóvert és sportcipőt viselt.
Odalépett Péterhez, aki felállt, kézfogással üdvözölték egymást, aztán leültek egymás mellé. A kora délután miatt senki nem volt a közelben.
– Szóval, Doma, mi az a fontos dolog, amiről beszélni akarsz?
Domonkos maga elé nézett és sóhajtott egyet mielőtt megszólalt. Zavartnak látszott.
– Nagyon személyes dologról van szó. Várj egy kicsit, míg erőt gyűjtök, mert nehéz erről beszélni – itt elhallgatott pár másodpercre, aztán folytatta.
– Péter, te csaltad már meg a feleséged?
– Mi? – nézett nagyot Péter – Viccelsz, ugye? – a fejét ingatta, mint aki nem hisz a fülének, aztán mélyebb hangnemre váltott – Na, ki vele, ki az a szerencsés nő, akire szemet vetettél?
– Nem válaszoltál arra, amit kérdeztem! Csaltad már meg a feleséged?
Péter a jobbkezével hátra simította egyenesszálú barna haját. A mozdulattól előbukkant a zakója alól a nyakába akasztott szalagon lógó kis műanyagkártya: Finta Péter ingatlanközvetítő. Felhúzta a szemöldökét és elgondolkodva nézett a másikra.
Domonkos szőke, kisportolt testű, jóképű férfi volt, világító kék szemekkel, talán csak a fehér ló hiányzott alóla, azzal ő lehetett volna sok nő szemében a szőke herceg, akire szívesen várna. Ez a szerencse azonban Szandrának adatott meg, akit Péter is jól ismert.
Három éve voltak házasok, de Doma eddig nem említette, hogy probléma lenne köztük, ezért váratlanul érte a dolog. Szandra fekete rövidhajú, jó alakú nő volt, hétköznapi arccal, de a szemüvege olyan szexivé, kívánatossá tette, hogy amelyik férfi ránézett, mindjárt ágyba vitte volna.
– Nem, nem csaltam meg! – válaszolta, de itt megremegett a hangja, mintha kissé elbizonytalanodott volna – Tehát ki az a szerencsés nő? – kérdezte újra és nehezen leplezte a meglepetését. Nem gondolta volna, hogy Doma, Szandra mellett valaki másban keresi a boldogságot!
– Félreértesz. Nem velem van a gond!
– Ezt meg hogy érted?
– Nem rólam van szó! Szandra csal meg engem!
Péterben megállt az ütő. Egy fél percig meg sem tudott szólalni.
– Ugye nem jól hallottam?
– De! Jól hallottad! Viszont szeretném, ha ez köztünk maradna! Láttam őt smárolni egy férfival. Talán a munkatársa lehetett. Lemerevedtem tőle és most nem tudom mitévő legyek!
Péter lassan tért magához. Pár percig csendben ültek, aztán Doma vállára tette a kezét
– Azt javaslom, hogy várj és ne csinálj semmi őrültséget! Ilyenkor türelmesnek kell lenni! A dolog valahogy majd kiforrja magát. Jut eszembe, Szandra tudja, hogy láttad őket?
– Nem, nem tudja!
– Észrevettél valami változást a viselkedésében?
– Kicsit mintha több időt töltene el a tükör előtt, mielőtt elmegy dolgozni, azon kívül semmi különöst.
– És az ágyban? Ott sincs változás? Úgy értem, már ne haragudj, unalmasabb?
– Talán kicsit visszavett a régi hevességéből. És szex közben mintha máshol járnának a gondolatai.
– Három év után természetes, hogy már nem annyira aktív. Ilyenkor kell kitalálni újabb helyzeteket, vagy helyeket, ami izgalmasabbá teheti a szexet. Próbáld elvinni valami egzotikus helyre, vagy ki a természetbe, aztán ott essetek egymásnak, hátha az segít! Ha a szex rendben van, akkor kisebb az esélye, hogy megcsaljanak!
– Igazad lehet! Egy próbát megér! Még valami! Felvettem őket!
– Mi?
– Mondom, felvettem az esetet a telefonommal!
Péter szeme elkerekedett.
– Megmutatom!
Doma elővette a telefonját, egy kis böködés után átadta Péternek és figyelte a reakcióját.
A felvétel ugyanabban a parkban készült, ahol most beszélgettek. Szürke kalapban és kockás zakóban a kamerának háttal állt egy férfi. Szandra karja átölelte a nyakát, a férfi hátrébb tolta a fején a kalapot és csókot váltottak. Azután lassú léptekkel elindultak ellenkező irányba. Rövidesen a sétány jobbra kanyarodott és egy sor aranyesőbokor eltakarta őket. Itt vége volt a felvételnek.
– Nem mentél utánuk?
– Távolról követtem őket egy darabig, de aztán taxiba szálltak és elhajtottak. Nem ismered az illetőt véletlenül? A mozgása ismerősnek tűnik, de nem tudom hova tenni.
Péter a fejét ingatta.
– Talán, ha az arcát látnám… – de az nem volt látható a videón.
– Szóval ezt akartam megbeszélni veled! Tudod, egy kicsit most megkönnyebbültem! Azt hiszem megfogadom a tanácsodat, és elviszem valahova! Ahogy már mondtam, egy próbát mindenképpen megér! – az órájára nézett – Most mennem kell! Elvigyelek?
– Kösz, de van még egy kis dolgom itt a közelben.
Kezet fogtak, aztán egyikük balra, a másik meg jobbra vette az irányt. Péter kis idő múlva visszanézett, megvárta, míg Domonkos a fekete Volvojával kikanyarodik a közeli parkolóból, intettek egymásnak, aztán elhajtott.
Gyalog tette meg a hazavezető utat. Takaros kis házat sikerült venniük a zöldövezetben. Ingatlankereskedő lévén könnyebben jutott hozzá a lehetőséghez, hiszen aki el akarta adni a házát az hozzá fordult először.
A kapubejáróhoz érve sáros kocsinyomokat látott a járdán, amik az udvar felé vezettek. Az eső nyomai itt is látszottak.
Ildikó tréningruhában várta. Hosszú barna haja kócosan az arcába lógott. Az alakja olyan asszonyossá tette, és így a harmincas évei közepén igazi anyuka típusnak nézett ki. Bár gyerekük még nem született, de tervbe volt már véve.
– Nemrég esett az eső, ma nem kell locsolnunk – mondta, és a slagért nyúlt, hogy összetekerje. Péternek háttal állt ahogy lehajolt, kiszélesedett a csípője, és úgy látszott, mintha a tréningruha alatt nem lenne semmi fehérnemű. Péterben ettől kezdett elhatalmasodni a vágy, hogy az asszonyát azonnal magáévá tegye. A táskáját leejtette a fűre, átölelte Ildikót, majd felkapta és betolatott vele a garázsba. Felrántotta az Audi ajtaját, és az mintha már várta volna őket, mert az ülések hátra voltak döntve. Lecibálta a tréningalsót, tényleg nem volt bugyi alatta, teljesen be volt nedvesedve, így Péter könnyen becsusszant. Ildikó sikítva élvezett, Péter pedig úgy lüktetett, hogy úgy érezte, belereng az egész garázs. Lassan lecsillapodva kikászálódtak az autóból. Rendbe szedték magukat és bementek a házba, de Péternek valami szöget ütött a fejébe. Az autó. A szervíz holnapra ígérte, hogy kész lesz. Hogy került már ma haza? Ildikó olvasott a gondolataiban .
– Telefonált a szervíz, hogy elkészült.
– Nahát! Milyen rendesek, hogy haza is hozták!
– Hát…nem a szervíz hozta haza. Ideszóltak, hogy kész, így aztán mikor Doma telefonált, hogy itthon vagy-e, mert nem tud felhívni a mobilodon, megkértem, hogy hozza el, ha ráér, így meg tudnálak lepni vele!
– Hát az sikerült! Aranyos vagy!
– Még valami – Ildikó térült-fordult és egy összenyomott szürke kalappal a kezében jött vissza. – Rossz hírem van, drágám! Itt hagytad a nappaliban a széken, és mikor Domát megkínáltam egy kávéval véletlenül ráült! Megpróbáltam helyrehozni, de nem nyerte vissza a fazonját, úgy, hogy kidobhatjuk!
– És… mikor járt itt Doma? .
– Hát, úgy négy óra körül ért ide a kocsinkkal. Nagyon le volt törve.
– Igen? Miért?
– Azt mondta, Szandra megcsalja őt valakivel. Gondoltad volna? Alig bírtam megvigasztalni. Aztán elsietett valami fontos találkozóra. Na, mit szólnál egy pohár vörösborhoz? – kérdezte végül Ildikó és kiment a konyhába.
Péter azonban nem várta meg, hogy visszajöjjön, fogta a szürke kalapot, aztán a gardróbhoz ment. Kiemelte a kockás zakóját, belegyűrte őket egy szemeteszsákba, majd a garázson keresztül elindult volna az utcai kuka felé. A kocsi mellé érve megállt egy pillanatra. Az Audi ajtajai nyitva maradtak. Ösztönszerűen lehajolt és benézett az ülés alá. Valamit látott alatta. Benyúlt és amit kivett, attól elsápadt! Ildikó legszexisebb piros csipkebugyiját tartotta a kezében. Úgy állt ott, mint akit letaglóztak. Eltelt pár perc, míg erőt vett magán. A bugyit belegyűrte a kalap és a zakó mellé a szemeteszsákba, aztán kiment az utcára és a bűnjeleket tartalmazó zsákot belevágta a kukába. A hirtelen rátörő légszomjtól kissé megszédült. Friss levegőre volt szüksége, gondolta sétál egyet, így elindult a közeli kocsma felé. A szél belekapott a nyakkendőjébe és ott lobogtatta a válla fölött, de most nem törődött vele, mert úgy érezte, hogy azonnal meg kell innia valami erős töményet, hogy kijózanodjon!