Az utolsó rózsa

Az utolsó rózsa – Novella Blog

Az utolsó rózsa

Szomorúan nézek körbe. Tudom, ez az utolsó alkalom. Átadom a kulcsot az új tulajnak és véget ér minden, ami szép volt.
Állok a bokáig érő avarban. A vén diófa lehullatta összes levelét, a kedvenc almafám is kopasz már. Lassan végighordom tekintetem a kert minden részén. Eltűntek az ágyások, ahol katonás sorban nőtt a hagyma, répa. Üres a káposztás rész. Sóhajtok, elindulok a ház felé. Lassan lépkedek, minden négyzetméter millió emléket dob fel. A ház sarkánál megállok. A levélhalomból egy sárga rózsa nyújtózik az ég felé. Leszakítom.
Drága anyám utolsó rózsájával kezemben, könnyes szemmel, halkan, becsukom magam után a kaput.

Click to rate this post!
[Total: 1 Average: 5]

Kapcsolódó cikkek

Irina emléke

A 60-as években játszódik Szombathelyen., , mikor 9 éves voltam. Közös udvarban laktunk Szovjet katonatisztek csaladjaival, kiknek gyerekeivel tilos volt játszanunk, ahogy nekik is tilos volt velünk. De a gyermeki tisztaság és makacsság felülkerekedett a szabályokon .Én , Irén /Irina/ és Kátya összebarátkoztunk kiharcolva magunknak a barátság jogát.

Az új vér!

A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha is felfedezett, a vámpírok létezése volt. Nem mesék, nem mítoszok, hanem valódi, halhatatlan lények. Az emberek évezredek óta féltek tőlük.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük