Két ember áll az út a szélén, az elveszett Amerikáról álmodozva, már abban az Amerikában élnek, amiből kiveszett a hit, nincsenek illúziók, teljes a reményvesztettség. Te Szelek lovagja, utazd be a körülöttünk lévő szép világot, kiáltsd a mindenségbe a dalokat, találd meg hozzá a társaidat! Akkor valami elpattant bennem, könnyeim végigzáporoztak arcomon.