Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Augusztusi hullócsillagok
Piros tűsarkúm picit hangosan kopog, ahogy végigsietek a kávézó előtti díszkövekkel kirakott úton. Meleg, októberi délután van, a nap beragyogja a várost, bár a fák már vetkőzik sokszínű ruhájukat, elég a kiskabát, azt is kigombolom. Tekintetem végigszalad a kávézó ismerős teraszán. A kovácsoltvas székeken, a hozzájuk illő asztalokkal, amelyeken most is virított vázában néhány szál virág. Meglátom barátnőmet a kedvenc asztalunknál, ahonnan látni lehet a parkot, a halastavat. A parkból gyerekzsivaj hallatszik, sokan kihasználják a gyönyörű időt. Fellépek a teraszra, látom a barátnőm már rendelt. Két óriási forró csokis pohár áll az asztalon, hatalmas tejszínhab dísszel, csokival és pillecukorral megszórva. Pálma nem néz rám, a telefonját forgatja, és elnéz a távolba.
Úristen, itt valami nagy baj van! – hasít belém a gondolat.
– Szia! – köszönök rá, amint odaérek. Összerezzen, feláll.
– De jó, hogy itt vagy! – úgy ölel, mint aki menekül.
– Tudod mindig! – mosolygok rá – Mesélj!
Leülök, félretolom egy picit a poharat, de előtte leveszek egy rózsaszin cukrot, és bekapom.
– Nem is tudom hol kezdjem!? – sóhajt hatalmasat.
– A legelején! – mosolygok rá bátorítóan.
– Emlékszel a Bence bulijára? Majdnem nem mentünk el.
Hosszú csend, de nem szólok közbe csak bólintok, hagyom rendezze gondolatait.
– Előtte hatalmasat veszekedtünk Erickel. Találtam egy jó dokit, aki miután engem megvizsgált, nála is szeretett volna néhány vizsgálatot elvégezni. Újból megkaptam, ő nem tenyészbika, hogy a termékenységét vizsgálgassák!
Megfogom Palma kezét együttérzésem jeléül, tudom mennyire szeretne gyereket, de nem adatik meg. A buli, amiről beszél augusztus közepén volt. Bence, az öcsém, egy évre ösztöndíjjal Miamiba ment tanulni. Hatalmas búcsúbulit rendezett. Egy vadászházat bérelt ki, két napig szólt a zene, folyt a pia.
– Végül csak elmentünk, – folytatta Palma – de alighogy megérkeztünk, elkezdett sörözni, és egymás után öntötte magába a whisky-t. Egész este rám sem nézett, magamra maradtam. Te el voltál foglalva a vendégekkel.
Nem tudtam mit mondani, valóban nem figyeltem rá. A hátam mögé nézett hosszan, majd mesélt tovább.
– Felmentem a dombra, egy kis tisztásra. Láttam a tábortüzet, hallottam a gitár hangját és az alkoholmámoros éneket. Hanyatt dőltem.. Az éjszakai eget néztem, folytak a könnyeim. Lépéseket hallottam, felültem. ,,Nyugi Pálma, én vagyok!” – Bence lépett elő az árnyékból. ,,Mit csinálsz itt? Gyere bulizni!” Jó itt nekem, feleltem, csendre vágyok!
,,Mi a gond hercegnő?” kérdezte, én meg döbbenten néztem rá, ezer éve nem szólított így, talán az érettségink környékén. Mondtam semmi, gondoltam ezzel lerázom. ,,Semmi, nagy S-el, igaz? Ismerem ezt a kijelentést!” Leült mellém, szó nélkül néztük az eget. Az ég alján tovatűnt egy csillag. ,,Kívánj valamit!” mondta halkan. Kívántam, ki tudja hányadszorra az elmúlt években. ,,Összevesztetek?” fordult felém. Kivel? Kérdeztem, mert valóban nem tudtam hirtelen mit kérdez. ,,Erickel. Amióta megjöttetek, feltűnően kerülitek egymást!” Dehogy vesztünk, csak én egy kicsit hisztis vagyok ma, próbáltam tréfával elütni a dolgot. ,,Mesélj a jó öreg Bencének!” Rámosolyogtam, hisz négy évvel fiatalabb mint mi, így viccesen hangzott. Semmi gond, mondom – erősködtem. Közelebb ült, átfogta a derekam, néztük az eget. ,,Még egy csillag!” és valóban még egy csillag hullott alá. Elsimította a vállamról a hajam, belecsókolt a nyakamba, nem tiltakoztam, nem tudom miért, de hagytam. Újabb csók következett ezúttal az ajkamra. Nem tiltakoztam, viszonoztam. A következő perceket nem mesélem el, de tudd életem legcsodálatosabb szűk órája volt, lesz…
Döbbenten hallgatok, csak megszorítom a kezemben nyugvó kezet. Bármi történt szeretlek súgom ezzel. Bence már egy hónapja Miamiban van, minden nap más csajjal prezentál, ha a barátnőm beleszeretett, ez nehéz lesz.
– Nem bántam meg semmit és nem kérlek arra ne mond el senkinek, mert ismerlek és tudom ez kérés nélkül is megvan.
Újabb hosszú csend. Nem szólok, emésztem a hallottakat.
– De tudnod kell valamit! Gyereket várok. Senkinek nem kell tudnia, hogy nem Erick az apa! Ő boldog, hogy nem nyaggatom több vizsgálattal, mert mint látni minden felesleges volt. Én hálás vagyok, hogy anya lehetek. Kívánságom teljesítették az augusztusi hulló csillagok.
Csend van. Szemem előtt végi pörög barátságunk közel harminc éve. Első nap az oviban, szekrényekék egymás mellett. Ő katica, én eperke, kell több két kislány barátságához? Kézenfogva mentünk be a csoportba. Az első iskolanap, az első szerelem, egymás vállán kisírt csalódások, kudarcok. Izgalmas megmérettetések, és az esküvője. Mindig ott álltam első helyen az életében és ő is nekem. Most rámbízott egy nagy titkot, a legjobban vágyott álma valóra válásának titkát. Imádom ezt a lányt. Felnéztem. Arca sápadt, tekintete riadtan, értetlenűl néz rám.
A forró csokik kihűltek, a tejszínhab összeesett, a csokidísz és pillecukor eltűnt benne. Emberek jönnek-mennek, nevetgélnek, beszélgetnek, nem figyelnek ránk. Pedig világrengető hírt kaptam. Titokban nagynéni lettem! Felállok, felsegítem a barátnőmet is, magamhoz szorítom.
– Gratulálok! Élvezd minden percét, megérdemled! Én itt vagyok, bármi van!
