Amália

4 (1)

Amália

Az internet egyik nagy vívmánya hogy ma már nem kell zajos diszkókban ismerkedni, ha valaki magányos. Elég, ha felkeresi az ember valamelyik társkereső oldalt.
Egy ismerősöm ajánlotta az „Özvegy Kovács Béláné unatkozik” nevű oldalt. Furcsa neve ellenére ígéretesnek tűnt.
Gyors regisztráció után egy fényképet kellett volna feltöltenem. Sajnos csak egy hátulról készült fényképem volt otthon, később erről is kiderült, hogy az unokanővéremet ábrázolja felülről.
Már csak ki kellett választani egyet a sok kedves hölgy közül. Amália volt a legszimpatikusabb. Néhány hétig leveleztünk, udvaroltunk egymásnak. Ekkor úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje a személyes találkozásnak.
Az első randevút a „Vendéglő a T. Dugóhoz” címzett étterembe beszéltük meg Amáliával.
Beléptem az étterembe, körülnéztem, csupa férfi ült az asztaloknál egyedül, voltak vagy harmincan. Ezt kicsit furcsálltam. Leültem, azonnal odajött a pincér, és megkérdezte:
– Uram, ön Amália?
Miután tisztáztuk a helyzetet, elmondta még, hogy mind a 30 férfi Amáliára vár, és még jönnek vagy húszan.
Ekkor felébredtem. Hűha, de szörnyű álom volt.
És ez lett a valóság: Megérkezett Amália, kedves, szép volt, és csak én vártam rá.
Szóval Amália nagyon bájos volt, jól éreztük magunkat egymással. Szórakozni jártunk, élveztük az életet.
Az események gyorsan peregtek. Néhány hét után, már az esküvői meghívó megszövegezésénél tartottunk:

T. Cím!
Szeretettel meghívjuk folyó hó, folyó napján tartandó esküvőnkre. Kérjük, ételt, italt hozzon magával. Élelmiszert annyit, amennyi fedezi az ön saját, és a mi fogyasztásunkat. Felhívjuk figyelmét, az ifjú férj által kedvelt ételek mellékelt jegyzékére.
Az esküvői szertartás forgatókönyvét a következőképpen képzeltem el:
Beépített embereink az érkező vendégeken, a hangulat fokozása érdekében rablótámadást hajtanak végre. A pénzt, és értéktárgyakat természetesen, – ez magától értetődik-, nem adjuk vissza. Miután valamennyi vendég megérkezett, az ifjú ara kacér táncával elcsábítja az álrablókat, miközben az ifjú férj, aki szintén kacér, tánclépésben az összegyűjtött értéktárgyak felé lejt, majd aráját, és a vendégeket hátrahagyva menekül. Rövidesen visszatér, és ekkor bejelenti, hogy a mulatság botrányokozás miatt véget ér. A hangulat a tetőfokára hág, még később kiderül, hogy az egész csak tréfa volt, így a távozni készülő vendégeket mosolygós arcú vérebekkel terelik vissza, az időközben megterített asztalokhoz. A násznagy tósztot mond, az ifjú pár egészségére. Megkezdik a vacsora felszolgálását. Előétel egy félbeharapott zsemle, és egy nagy valószínűséggel mérgezett alma. Ezután régi népi hagyomány szerint az ifjú férj úgy pofán vágja a hozzá legközelebb ülő vendéget, hogy az több zsemlét ne tudjon szétharapni, nem is beszélve az almáról. E kedves jelenet után a vendégsereg felállva, együtt végighallgatja az időjárásjelentést. Ezután leülnek a vendégek, majd rögtön fel is pattannak, mert közben egy tréfás kedvű egyén rajzszeget helyezett el a székeken.
Utána egy bányarémnek öltözött személy érkezik a terembe. A nők és gyermekek sikongatnak. Rövidesen kiderül, hogy csak az ifjú férj anyósa érkezett meg, és nem is visel álruhát.
Szóba jöhet még a mulatság során egy előre megrendezett tűzvész, földrengés, vagy atomtámadás is.
A mézesheteket Szardínián töltöttük. Ugyanis a vonaton véletlenül ráültünk egy szardíniás dobozra. Amália MÁV szabadjegyre volt jogosult, ezért egy hetet töltöttünk a vonaton, Józsefváros, és Rákosrendező között utaztunk folyamatosan.
Ezután a szürke hétköznapok következtek. Legnagyobb néném albérletben lakott, egy 3 négyzetméternél nem sokkal kisebb szobában. Oda költöztünk al-al bérlői minőségben. Az ágy majdnem befért, de aztán mégse. A bejárati ajtón aludtunk, amit éjszakára leakasztottunk. Az első éjszaka lefekvés után Amália rám szólt, hogy ne maceráljam, mert fáradt, de hamar kiderült, hogy csak ráfeküdt a kilincsre. Reggel egy közeli csőtöréshez jártunk mosakodni.
Így éldegéltünk szépen, csendben. Én abban az időben vattacukor visszaalakítóként dolgoztam. A vattacukor árusítóhelyek közelében összegyűjtve az eldobált alkotórészeket, vattát, cukrot, hurkapálcikát, újfajta csemegéket állítottam elő:
– Vattapálcika
– Cukros vatta
– Hurkapálcikás hurkapálcika
Amália egy iskolában tanított. Volt ott néhány problémás osztály. Például az egyikben a tanév végén a gyerekek ezt írták a táblára:
– Ó-IO-CIÓ-ÁCIÓ-MENSTRUÁCIÓ
Munka után szívesen olvasgattunk. Különösen kedveltük az orvos válaszol rovatokat. Olyan érdekeseket tudnak kérdezni az emberek. Például:
„Anyósom néhány ujját véletlenül bedugtam a konnektorba. Azóta folyamatosan, különböző fényerőséggel világít a szeme, és ettől éjszaka nem tudok aludni, mivel egy szobában lakunk.
Kérdés: Ha anyósomat éjszakai áramra kapcsolom át, akkor tudok- e aludni, illetve ez, hogy fogja befolyásolni a villanyszámlánkat?”
Vagy egy másik:
„Tegnap ebéd után bor helyett véletlenül benzint ittam. Az üzemanyag azóta sem távozott a szervezetemből.
Kérdés: Problémámmal belgyógyászhoz, vagy autószerelőhöz forduljak? „
Vagy:
„Anyósom makkegészséges, ezért megoperáltam otthon a konyhaasztalon. Felbátorított az a tény, hogy még sohasem végeztem ilyen beavatkozást. A műtét előtt természetesen sterilizáltam műszereket, és az anyósomat. Nem akart beleülni a forró vízzel teli vájdlingba, de hiába, mert én régebben sportoltam. Egyébként a manduláit vettem ki, de mivel csak kettőt találtam, az egyiket vissza akartam tenni, de azóta állandóan kiköpi. Drága Doktor Úr! Kérem, írja meg, milyen élettani hatással van egy általam végzett mandulaműtét? Anyósom mondott erről valamit, de nem nagyon értem, mert már nehezen formázza a szavakat.”
Én nem is értem, hogy az emberek miért nem szeretik az anyósukat. Nekem semmi bajom sincs vele, pedig egyszer már majdnem találkoztunk is.
És teltek a hónapok szépen csendben.
Egyik este Amália gyengéden magához húzott, és szerelmes hangon azt mondta.
– Drágám óriási hírem van! Ma orvosnál voltam. Szóval szívecském valamit érzek a hasamban!
– Mondtam, hogy ne egyél annyi káposztát!
– De nem, nem drágám, ez valami egészen más!
– Egészen más? Megetted a mákos bejglit is? – kérdeztem alig szigorúan.
– Félreértesz drágám, hogy is mondjam neked, szóval ketten vagyunk!
– Persze hogy ketten vagyunk, remélem, ma nem jön az anyád!
Végül is nagy nehezen elmagyarázta, hogy gyermekünk lesz. Örömünk határtalan volt. Féktelen jókedvemben elővettem egy zacskó sós rudat, kicseréltem a 20 wattos izzót 40-esre, és felbontottam egy üveg sört. Gyengéden magamhoz húztam – a sörösüveget, és kipirult arccal nevet kezdtünk keresni születendő gyermekünknek.
Azt találtuk ki, hogy becsukott szemmel rábökünk a naptárban egy névre. Én kezdtem a játékot. Becsuktam a szemem, sokáig köröztem a tollal a naptár felett, aztán ráböktem. Amália felsikoltott, mert a kezét találtam el. Ezen sokat nevettünk. Ezután Amália csukta be a szemét. És kezdett körözni. Én óvatosságból eldugtam a kezeimet, és a naptárt is. Ez a módszer nem vált be, így Amália kezdet el neki tetsző neveket sorolni. Éppen a Kratochvill-nél tartott, én a nyolcadik sörömnél, mikor is féktelen jókedvem önmagába fordult, és folyékonyan latinul kezdtem el káromkodni.
A kilenc hónap teljesen eseménytelenül telt el. Amália sokat szenvedett.
A szülésre úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. A szülőszoba előtt órákig járkáltam fel-alá, és töprengtem:
– Ha az orvos jön ki hozzám először, akkor valami baj van. Ha valamelyik nővér, akkor minden rendben. Ha a gyerek, akkor sokat ittam.
Hála Istennek szép, egészséges gyermekünk született, dél-maláj horoszkóp szerint a lekváros bukta jegyében.
Szépen, békességben éldegéltünk hármasban, hosszú-hosszú hetekig.
Egy szép napon, eléggé el nem ítélhető módon falánk emberek csontig, illetve hurkapálcáig rágták a vattacukrot, így nem volt visszaalakítandó alapanyagom, ezért már korán hazaindultam.
Otthon a bejárati ajtó le volt akasztva, pedig nem volt éjszaka. A dolog még gyanúsabbá vált, mikor bent Amáliát félreérthetetlen helyzetben találtam egy férfivel, akiről később kiderült, hogy egy nagyon szép halszálka mintás öltönye van. Mérgemben nem tudtam rájuk csapni az ajtót, mert mint már említettem, az le volt akasztva. A nagy felfordulásba véletlenül ráborult a 20 literes uborkásüveg a gyerekre, szájával lefelé, mármint a gyerek szájával lefelé. Ezt sosem tudom megbocsátani Amáliának. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott válóper, tárgyalás, vagyonmegosztás. Amália kapta a bejárati ajtót, és a kiborult uborka felét. Én a kilincset, a vattacukor visszaalakító gépet, és az uborka másik felét. Sikerült visszakérnem egy fényképemet is, melyen többek szerint meglepően hasonlítok egy híres etióp másod-statisztára.
Ezzel az előnyös fényképpel aztán ismét elkezdtem társat keresni:
„Tisztességes vattacukor-visszaalakító, feleséget keres, kacér vattacukorgyártó személyében. Nagy uborkásüveggel rendelkezők előnyben”.