Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A vadász
Útnakindult megint, hívta a kötelesség. Az erdőt járva gyakorta találkozott eltévedt turistákkal, akik tétován keresték a helyes utat. Szívesen segített rajtuk, akik végtelenül hálásak voltak neki.
De ez volt a dolga, Chris vadász volt, de csak végső esetben használta a puskáját. Szerette az erdő csendjét, az erdei állatok neszezését, a fák,a bokrok és a vadvirágok illatának elegyét. Szinte eggyé vált a természettel. Az erdei faház, amelyben lakott, teljes mértékben harmonizált a környezettel.
Vastag rönkház, hatalmas világos ablakokkal,a bejárathoz egy teraszon keresztül lehetett bejutni. András kedvenc helye volt a teraszon lévő kényelmes hintaszék, amelyben órákon keresztül élvezte az erdő hangjait.
Ahogy visszatért az erdei sétájából, egy gőzölgő kávéval kiült a teraszra és elégedetten dőlt hátra. Hirtelen egy fájdalmas nyüszítést hallott, felugrott, fogta a puskáját, magához vett néhány nyugtató lövedéket, beült a furgonjába és a hang irányába eredt. Tudta, ha egy megsebzett állatot talál, óvatosnak kell lennie, mert ilyenkor a legveszélyesebbek. A nyüszítés egyre közelebbről jött és egy pillanatra megállt mikor meglátta a csapdában lévő állatot, aki vészjósló morgással próbálta elijeszteni. Egy gyönyörű fiatal szürke farkas volt, akit az orvvadászok csapdája foglyul ejtett. Óvatosan célzott és lőtt, az állat összeesett és mély álomba merült. Chris tudta, hogy itt nem maradhat, ezért felrakta a kocsijába és hazavitte. Amíg kábult volt az állat, ellátta csúnyán megsérült lábát és elhelyezte az erre a célra kialakított területre. Többször sikerült már megmentenie csapdába került állatokat és tudta, amíg nem gyógyultak meg, nem engedheti őket vissza a természetbe. Chris másnap óvatosan ment a farkashoz – akit gyönyörű bundája miatt Silvernek nevezett el -, hogy megetesse. A farkas bár morgott, de mégsem volt annyira barátságtalan, a hús illatát megérezve, érdeklődést mutatott Chris iránt.
– Nyugi haver – beszélt hozzá – megerősödsz és újra tiéd az erdő.
Chris ezután kiment az erdőbe a vadorzók többi csapdáját megkeresni, nehogy újabb áldozatuk legyen. Visszatérve benézett a farkashoz aki szemmel láthatóan jobban érezte magát.
– Látom már jobban vagy Silver – mondta, hangja nyugodt volt, úgy tűnt, hogy a farkas kezdett bizalommal lenni felé. Amíg lábadozott, az orvvadászok ismét csapdákat állítottak, amelyeket Chris ismét összeszedett a vadorzók bosszúságára.
Három héttel később Silvernek már kutya baja sem volt, Chris szabadon engedte. A farkas boldogan vetette magát a sűrűbe, de mielőtt végleg eltűnt volna, még hátranézett a vadászra, mintha megköszönné, amit érte tett.
Chris aznap este különös zajra riadt fel, már nyúlt volna a puskájáért, mikor valaki jól állon vágta. A két vadorzó volt, akik eljöttek leszámolni vele.
– Még egyszer nem fogsz keresztbe tenni nekünk – mondta fenyegetően az egyikük. Kezében megvillant egy hatalmas kés pengéje. Már lesújtott volna, mikor dühös morgással egybekötött jajgatás vonta el a figyelmét. A másik orvvadászon ugyanis rajta volt Silver, aki vérszomjasan vicsorgott rá.
– Segíts, megöl ez a bestia – kérlelte társát.
Az megpróbálta a farkas felé dobni a kést, de Chris kicsavarta a kezéből és most ő támadott. A két férfi könyörgött neki, hogy engedje el őket és többé színüket sem látják. Chris beleegyezően bólintott.
– De ha egyetlen csapdát is meglátok, akkor nem ússzátok meg ennyivel – vetette nekik oda.
Szólt Silvernek, hogy engedje el a férfit, aki vicsorogva bár, de engedelmeskedett.
– Köszönöm barátom – simogatta meg, miközben Silver odadörgölőzött hozzá. Chris tudta, hogy a farkas mindig hű társa lesz.
