A jósnő halála
A jósnő halála
Szőke, hosszú haja szétterült az asztalon, a halántékából csordogáló vér vörösre festette az arcába hullott tincseket. Karcsú alakja ernyedten borult az asztalra.
Smith felügyelő gondterhelten nézte a harmincas éveiben járó vonzó nőt. Nem értette sosem azokat az embereket, akik az okkult tudományokban hittek. Számára ez csak szemfényvesztés volt, még a környezete is színpadiasan volt elrendezve. Az asztalon különféle kártyák sorakoztak, egy inga is folyamatosan járt, füstölő és félig elhúzott függöny tette misztikussá a szobát. Még a kis tálkában lévő hamu is enyhén parázslott, látszott, hogy nemrég még használták.
– Már csak egy fekete macska hiányzik – gondolta magában enyhe iróniával.
Már épp végzett a holttest vizsgálatával, amikor rápillantott a kezére, amely ökölbe volt, mintha szorongatna valamit. Óvatosan kinyitotta az ujjait, amelyből egy apró, lilás árnyalatú papírdarabka hullott ki. Smith felügyelő hümmögve felvette és érdeklődve nézte a darabkát.
Vajon minek a darabja lehet? – tűnődött.
– Felügyelő úr – zökkentette ki gondolataiból beosztottja- találtunk egy jegyzetfüzetet a mai kuncsaftokról.
Smith elvette és végignézte a neveket. Hárman a délelőtt folyamán keresték fel, ketten délután. Az első név Maria Jones volt. Ötvenes évei elején járó, barna hajú, kissé molett hölgy volt, kifogástalan öltözékben nyitott ajtót.
– Üdvözlöm, hölgyem, Smith felügyelő vagyok, és Jasmine jósnő halálában nyomozok.
– Hogy Jasi-t megölték?- döbbent meg.- De miért?
– Ezt szeretném én is megtudni. Elmondaná esetleg, hogy zajlott a szeánszuk vagy nem is tudom, hogy nevezzem – jött egy kissé zavarba a felügyelő.
– A szokásos módon, először egy kellemes illatú füstölőt gyújtott, majd elővette a kártyát, és én kiválasztottam a lapokat. Majd elmondta, hogy nemsoká változás áll be az anyagi helyzetembe, aminek nagyon örültem. Majd megkínált egy kis frissítővel és utána a barátnőm következett.
– Mármint Cecilia Hope az ön barátnője?
Maria bólintott. Cecília is ötvenes éveiben járó, vonzó, szőke hajú nő volt. Ellentétben Maria-val aki készségesen válaszolt a nyomozó kérdéseire Cecília hűvös és kimért volt.
– Igen Maria-val elmentünk a jósnőhöz. Én először voltam nála, engedtem Maria unszolásának. De zagyvált valamit, hogy megtalálom az igazit, de gondolom ez csak a szokásos szöveg ilyenkor. Természetesen nem adtam hitelt a szavának, és ezután Maria-val elmentünk wellness napot tartani. Kozmetika, fodrászat és egy frissítő masszázs, ha érti mire gondolok.
Smith felügyelő bólintott és elkérte ellenőrzés céljából a szépségszalon címét.
Majd elindult Mrs. Susan Anderson-hoz. Mrs. Anderson hosszú, sötét haját szigorú kontyba fogta, de egy rakoncátlan tincs az arcába hullott. Arcának szépségét már enyhe ráncok tették kissé kopottá, de még így is mutatós volt.
– Smith felügyelő vagyok és Jasmine jósnő halála ügyében nyomozok. Meg tudná mondani, hogy mikor távozott tőle?
– Természetesen – válaszolta készségesen a nő. – Tizenegy órára mentem, beszélgettünk, jó hangulatban volt Jasmine. Utána még vásárolgattam és beültem egy kávézóba, mikor hazaértem a férjem még nem volt itthon – Mrs. Anderson folytatta volna tovább, amikor, megjött a férje.
– Szia édesem! Az urak a rendőrségtől Jasmine halála ügyében nyomoznak.
– Hogyan?- döbbent meg Mr. Anderson. Smith felügyelő figyelmét nem kerülte el a férfi arcán látott pillanatnyi átfutó szomorúság.
– Most örülhetsz, nem megyek többé hozzá – mondta vádlón a felesége. – Tudják, a férjem csak felesleges pénzkidobásnak tartotta, ráadásul Jasmine azt mondta, hogy a férjem megcsal.
A nyomozó kérdőn nézett a férfire.
– Igen,valóban haragudtam – mondta határozottan – mert ezzel a hülyeséggel traktálta a feleségem, aki különben is elég féltékeny típus.
– És igazat jósolt önnel kapcsolatban? – kérdezte érdeklődve Smith nyomozó, bár sejtette a választ.
– Természetesen nem. A feleségem is tudja, hogy a munkám sok távolléttel jár együtt. De amióta járt ehhez a nőhöz, azóta folyamatosan ellenőrizget. Úgyhogy a magam részéről lezártnak tekintem a témát – szögezte le ellentmondást nem tűrően Mr. Anderson.
A nyomozó eltűnődött a hallottakon amíg a kocsijáig ért. A következő név a listán csak egy keresztnév volt, „Nicky”. A többi névvel ellentétben itt nem volt elérhetőség megadva. A nyomozó így az utolsó ügyfelet Michael James-t kereste fel. A felügyelő látogatásán megdöbbent Michael, aki elmondta, hogy nemrég halt meg egy közeli hozzátartozója és abban reménykedett, hogy Jasmine segít neki feldolgozni a gyászt.
– Tudja, lehet nem vagyok normális, de úgy érzem, hogy még mindig itt van velem.
Smith nyomozó megértően bólogatott, munkája során látta, hogy a gyászra különböző módon reagálnak az emberek.
– Jasmine azt tanácsolta, hogy fogadjam el, hogy már nincs, és engedjek utat a gyász folyamatának. Következő alkalommal lett volna a befejező alkalom, de úgy látszik, ezt már egyedül kell végigcsinálnom – sóhajtott szomorúan.
– Nem jött maga után már senki?
– Nem, Jasmine azt mondta, hogy én voltam aznap az utolsó, és fel kell töltődnie.
A nyomozó az irodájában gondterhelten lapozgatta a jegyzeteit, amikor a beosztottja ment be hozzá:
– Főnök, azt hiszem tudom, hogy mi volt az áldozat kezében. Egy kártyalap, méghozzá a cigány kártya egyik lapja. A vágyé és egy lilaruhás sötét hajú kontyos nőt ábrázol, de a szeretőt is jelentheti.
– Köszönöm – mosolyodott el a nyomozó – akkor a jósnő, ha a halála napját nem is tudta, de legalább a gyilkosát megmutatta.
Nem sokkal később megállt Mr. Anderson-ék háza előtt. Mr. Anderson nyitott ajtót, aki meglepődött a nyomozón.
– Tudja, nem mondtam el mindent, ugyanis az áldozat kezében találtunk egy kis papírdarabot. Ami egy kártyalap leszakadt darabja volt. És ez mutatta meg, hogy ki volt a gyilkosa. Kihívná a feleségét, Mr. Anderson?
Mrs. Anderson felháborodottan kiabált, míg a rendőrök letartóztatták és egyre csak azt hajtogatta, hogy megérdemelte a halált.
– Nick, ezt csak kettőnkért tettem, el akart tőlem venni – kiabálta hisztérikusan.
Mr. Anderson teljesen összetört és kérdően nézett a nyomozóra, aki tovább folytatta.
– A kártyalap egy kontyos sötét hajú nőt ábrázolt, amilyen frizurája volt a feleségének. A kártyalap pedig a vágy lapja és ha jól sejtem önök szeretők voltak Jasmine-nel. A felesége rájött, aznap kileste magukat, és visszament Jasmine-hez és megölte.
