Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A Boszorkánysziget 2.
Pontosan egy évvel ezelőtt történt a Boszorkányszigeten, hogy megtalálták a négy fiatal közül, háromnak a holttestét. Még a sokat látott nyomozókat is megviselte a látvány, ahogy egyenként máglyára kötözve és szinte a felismerhetetlenségig összeégve rájuk találtak.
Az eset után megnőtt az érdeklődés a sziget iránt, főleg a „szellemvadászok” keresték fel a helyet. De úgy tűnt, hogy semmit sem találtak, amely természetfeletti dolgokra utalt volna. Egy idő után lecsendesedett a sziget körüli felhajtás és valószínűsítették, hogy negyedik társuk végzett velük, akit mintha a föld nyelt volna el.
Halloween előestéjén szintén egy négytagú társaság érkezett a Boszorkányszigetre. Nem nagyon hittek az okkult dolgokban és úgy gondolták, hogy ők majd utána járnak az igazságnak. A kunyhó falán az addigra elhíresült versike egy képbe bekeretezve volt olvasható:
„Négyen jöttünk a csónakkal,
senki sem megy vissza a komppal.
a testünk örökre itt marad,
mert a boszorkány átka hat”.
Olvasta fel hangosan Olivia a többieknek, Gittának, Ákosnak és Beninek.
– Szóval ez lenne az a hátborzongató versike, amit dúdolt Ági. Szerintem valami szer hatása alatt voltak, talán valami erősebb drog, ami hallucinációt okozott és ez vezethetett a tragédiához – folytatta Olíva tovább a gondolatait. – Lehet, csak el akarták játszani a múltbéli boszorkány égetéseket. Máglyát állítottak fel, hárman oda lettek kötözve és felgyújtotta a negyedik, azaz Ági őket. A hallucinációk miatt viszont nem tudott segíteni rajtuk, így elevenen megégtek- fejezte be végül mondanivalóját.
– Oké Miss Marple, de akkor Ágival mi történt?- kérdezte barátnőjét Ákos.
– Na, hát ezt kell kiderítenünk- felelte kedélyesen a lány. Gitta és Beni mindeközben kicsomagoltak és elfoglalták a szobájukat. Megbeszélték, hogy vacsora után a házat körülvevő erdőben megkeresik a boszorkányoszlopot, ahol a kereszt is megtalálható. Zseblámpákkal felszerelkezve indultak útnak, és még az erdő fölött ragyogó kerek telihold világított a fák közé. Ahogy haladtak egyre beljebb, a hátuk mögött reccsenő hangot hallottak. Szinte egy emberként fordultak hátra, de nem láttak semmit.
– Nyugi, biztos valami kis erdei állat – nyugtatták egymást. Pár perc múlva elérték az oszlopot, amely nevével ellentétben, nem volt semmi boszorkányos. Egy egyszerű faoszlop volt, amelyet már megrágott az idő vasfoga rendesen, egyetlen furcsaság volt rajta, hogy a boszorkánykereszt hiányzott a helyéről. A társaság csalódottan fordult vissza a ház felé vezető úton. Már közeledtek a kunyhóhoz, amikor egy kuvik szállt el felettük vészjóslóan vijjogva.
– A frászt hozta rám ez a dög – szólalt meg Gitta, a többiek viszont jót derültek rajta. Az éjszaka hűvös volt, de Gitta úgy érezte, hogy mégse a levegőtől, hanem valami mástól járja át a borzongás.
– Gyerekek, itt van valaki, figyel bennünket – suttogta a többieknek.
– Ugyan már, nincs itt az erdei állatokon kívül senki- ölelte magához Beni.
Másnap vidáman készültek a Halloweenre, töklámpást faragtak, különböző halloweeni dekorációval díszítették fel a kunyhót. A csajok dögös boszi jelmezbe öltöztek, míg a fiúk igazi hóhérokká váltak, hatalmas mű bárddal és csuklyával a fejükön. Kitalálták, hogy sötétedéskor a ház körül egy kis tábortüzet gyújtanak majd. Már jócskán beesteledett amikor a társaság kiment a kunyhó elé tábortűz gyújtására.
– Ákos hoznál valamit inni? – kérlelte Olivia.
– Persze, kér még valaki inni?
A többiek tagadólag rázták a fejüket. Ákos ahogy kinyitotta az ajtót hirtelen megpillantott a földön valamit. Négy kis fabábu volt, de mindegyik vérrel volt átitatva. Amikor visszament félrehívta Benit.
– Mit szórakozol a bábukkal? Majdnem összecsináltam magam, még jó, hogy nem a csajok találták meg.
– Te meg mi a francról beszélsz?- lepődött meg Beni.
-Hát nem te raktad oda ezeket?- nyúlt a zsebébe és húzta elő a véres bábukat.
Beni elsápadt és remegő hangon kérdezte:
– Ezt hol találtad?
– A kunyhó bejáratánál. Akkor ki szórakozik itt velünk?
– Nem tudom, de talán körül kellene néznünk hátha itt van még az a szemét.
A csajoknak azt mondták, hogy még hoznak fát a tűzhöz. Ahogy eltűntek a fák között kettéváltak és megbeszélték, hogy tíz perc múlva visszatérnek a lányokhoz. Olivia és Gitta már várták a fiúkat, kisvártatva felbukkant Ákos.
– Beni még nem jött vissza?- kérdezte aggódva.
– Még nem, de nem együtt voltatok?- felelte hisztérikusan Gitta.
Ákos bólintott és elmesélt mindent a lányoknak a báburól. A csajok kétségbeesetten hallgatták végig.
– Figyeljetek maradjunk együtt és elmegyünk megkeresni Benit, ahol elváltunk.
A lányok bár féltek, de beleegyeztek. Halloween éjszakája kezdett tényleg valódi rémálommá válni. Már egy órája keresték de nem találták meg, végül visszamentek a kunyhóba.
– Ahogy pirkad megint elkezdjük keresni és hívunk segítséget. Addig is próbáljunk meg egy kicsit pihenni – mondta Ákos a lányoknak.
Nem sokkal később Gitta felkeltette a többieket.
– Hallottam – kiabálta magán kívül -, hogy valaki segítségért kiált lehet Beni az.
– Oké – pattant ki az ágyból Ákos – gyere megnézzük. Olivia te maradj itt és szólj, ha visszajönne Beni ha esetleg elkerülnénk.
Olívia bólintott, bár nagyon félt, de tudta, hogy most nem veszítheti el a lélekjelenlétét. Ákos és Gitta rövid időn belül eltűntek a fák között. Már egy órája elmentek Beni keresésére Olivia már aggódni kezdett. Próbálta felhívni előbb Ákost, majd Gittát, de nem vették fel, hiába csörgette őket hosszasan. Olívia kezdett kétségbeesni, hogy nem éri el őket. A félelem kezdett úrrá lenni rajta, már egyáltalán nem volt biztos benne, hogy csak egyedül vannak itt a szigeten. Legszívesebben visszatekerte volna az időt és soha nem jött volna ide. Szinte csak a saját lélegzetét hallotta olyan síri csend vette körül. Ahogy kinézett az ablakon, mintha egy alakot fedezett volna fel a fák árnyékából kijönni.
Talán Ákosék- sóhajtott fel kicsit megkönnyebbülten. Gyorsan odasietett az ajtóhoz, hogy megbizonyosodjon igazáról. Ahogy kinyitotta az ajtót a vér megfagyott az ereiben, ugyanis egy vörösen izzó szempár nézett vele farkasszemet…
