Nyelvhalmozók

Nyelvhalmozók - Novella Blog

Nyelvhalmozók

István és Melina már az óvodában is együtt jártak, majd általános- és középiskolában is egy osztályba kerültek. Hetedikben kezdtek jobban érdeklődni egymás iránt, és barátságukból szerelem lett, amely túlélte a kamaszkori bandázásokat is. Érettségi előtt már a házasságot tervezgették.

Ez azonban nem ment egyszerűen. István baptista volt, Melina pedig – beloianniszi görög család sarjaként – ortodox vallásban nevelkedett. A család ragaszkodott hozzá, hogy a frigy görögkeleti szertartással köttessék – és kizárólag egy görögkatolikus vallású férfival. Így Istvánnak előbb át kellett térnie Melina hitére, és ortodox módon megkeresztelkednie.

Amikor 1982-ben Andreas Papandreu görög és Lázár György magyar miniszterelnökök megállapodtak a görög menekültek hazatéréséről, Melina családjából többen visszatértek az óhazába. Melina és szülei azonban Magyarországon maradtak, és felvették a magyar állampolgárságot.

A „bazi nagy görög lagzi” után hamarosan megérkezett a családba először Sztavrosz, majd másfél év múlva a húga, Eleni.

Istvánt közben felvették a Közgázra, ahol a nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát, és felsőfokú nyelvvizsgát tett angolból és spanyolból. Később ezeken a nyelvterületeken járt üzleti utakra egy mezőgazdasági tröszt képviseletében.

A család gyakran látogatta a skopelosi rokonokat, így István néhány év alatt görögül is megtanult.

Néhány külföldi útra a felesége és a gyerekek is elkísérték. Történetünk is egy ilyen alkalommal esett meg.

Augusztus második hetén Új-Mexikóba utaztak, ahova a családfő egy négynapos indián fiesta miatt vitte magával szeretteit – a gallupi rezervátumban ugyanis minden évben megrendezik ezt az ünnepet. Ilyenkor hét törzs tagjai gyűlnek össze hagyományos viseletben – önmagában is szemet gyönyörködtető látvány.

Ott voltak a hopik Arizonából, akiknek asszonyai a hajukat kétoldalt kontyba tekerik, mint két nagy fül. A tarka poncsóba burkolózó, homlokpántos navajók és a korsókat fejükön egyensúlyozó zunik Új-Mexikóból, a kékruhás pueblo törzsek a délnyugati régióból, a hímzett öltözetű apacsok Texasból, az őzbordás mellvértet viselő, sötét ruhás uték Coloradóból, és a hopikhoz hasonló frizurát viselő tewák Santa-Clarából – mind-mind színesítették az ünnepet.

A programok hagyományos táncokkal kezdődtek: hoop-tánc, sas- és esőtánc. Ezután rodeó, lovasbemutatók, dobszólók következtek, a háttérben pedig kézműves kirakodóvásár zajlott – türkiz ékszerek, faragott használati tárgyak.

Az ünnep fénypontja a nativ lányok szépségversenye volt – a Miss Nation Contest címért törzsenkénti jelöltek versengtek.

István – érdeklődő ember lévén – angolul szóba elegyedett az egyik törzsi vezetővel. Amikor a férfi bemutatkozott – spanyol neve volt –, nyelvet váltottak, és spanyolul folytatták. Jacinto „Gato Montés” Nuñiz főnök készségesen mesélte, hogy törzse az apacs nemzethez tartozik, de Mexikóban élnek, közel a texasi határhoz.

Beszélgetés közben Istvánt felhívta egy amerikai üzleti partnere. Elnézést kért, majd a hívás után visszatért a főnökhöz, aki lelkesen folytatta a történetét: még gyerekként, a mexikóvárosi missziós iskolában tanult meg spanyolul és angolul. Amikor odakerült, csak törzsi nyelvén beszélt.

Ekkor odaszaladt István négyéves fia, Sztavrosz, és már messziről kiabálta:
– Apu! Az Eleni letépte a macim lábát!
Az indián főnök tágra nyílt szemekkel nézett rá.
– Maguk magyarok? – kérdezte jól érthető magyarsággal.
Most István hökkent meg.
– Hogy tanult meg magyarul?
– Magyar a feleségem! – vigyorgott Jacinto Vörös Hiúz. – A missziónál ismerkedtünk meg, ott volt ápolónő.
István tréfásan megjegyezte:
– A végén még kiderül, hogy görögül is tud.
– Persze, hogy tudok! – válaszolta a főnök, és görögre váltott. – Athénban végeztem az agráregyetemet.
István nevetve csóválta a fejét.
– Akkor maga is nyelvhalmozó. Akárcsak mi.
A főnök elmosolyodott.
– Itt, Gallupban, ez szinte kötelező. Ha valaki nem beszél legalább négy nyelvet, azt már nem is tartják rendes indiánnak.

Értékeld a novellát csillagokkal!
[Összes: 0 Átlag: 0]

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban mondd el a véleményed!

Kapcsolódó cikkek

Az új vér!

A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha is felfedezett, a vámpírok létezése volt. Nem mesék, nem mítoszok, hanem valódi, halhatatlan lények. Az emberek évezredek óta féltek tőlük.

Lúci

Egy tíz éves osztálytalálkozón járunk, ahol az egykori osztálytársak kedélyesen beszélgetnek és nosztalgiáznak a régi időkről, ám az események hirtelen váratlan fordulatot vesznek. A történet az iskolai bullying tematikáját igyekszik körbejárni.

Irina emléke

A 60-as években játszódik Szombathelyen., , mikor 9 éves voltam. Közös udvarban laktunk Szovjet katonatisztek csaladjaival, kiknek gyerekeivel tilos volt játszanunk, ahogy nekik is tilos volt velünk. De a gyermeki tisztaság és makacsság felülkerekedett a szabályokon .Én , Irén /Irina/ és Kátya összebarátkoztunk kiharcolva magunknak a barátság jogát.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: MInden tartalom jogvédett!