Kígyó

2 (1)

Kígyó

Hideg szél csapta meg Emma arcát, ahogy kilépett az utcára. Sietnie kellett, mert első napját kezdte az új munkahelyén. A reklámcég álmai netovábbja volt, hisz itt kiélhette tervezői kreativitását.
Hosszú, barna haját szigorú kontyba fogta, sugárzó kék szemére enyhe sminket vitt fel és elegáns galambszürke színű nadrágkosztümöt vett fel, hozzáillő fehér blúzzal. Szíve a torkában dobogott, ahogy odaért az irodához.
– Jó reggelt!- köszönt hangosan.
– Szia! Gyere megmutatom az asztalod – üdvözölte Kriszti. Emma megörült régi osztálytársának, hálás volt neki, mert ő szólt, hogy megüresedett egy hely és ha úgy gondolja pályázzon. Szerencsére úgy érezte, hogy sikerült meggyőznie leendő munkaadóját, hogy ő a legalkalmasabb a pozícióra. Kriszti odavezette az asztalához, amely pont vele szemben helyezkedett el.
– Így legalább szemmel tudlak tartani- viccelődött vele. Emma elmosolyodott, de nem sok ideje volt berendezkedni, mert kezdődött a szokásos hétfői főnöki meeting.
Egy új reklámszerződés kampányát kellett kidolgozniuk, és a főnök, Márkó, várta a prezentációkat a tervezőktől, egyhetes határidővel.Emma megörült a lehetőségnek, ugyanis pont a kedvenc márkája akart piacra dobni egy új illatkreációt „Snake” azaz „Kígyó” fantázianéven.
– Nos, munkára fel, a hétvégén, a két legjobb ötlet kidolgozójával elutazunk a megbízó cég konferenciájára, ahol bemutatásra kerülnek a prezentációk – fejezte be a meetinget Márkó.
– Várjon egy pillanatra – szólt a főnöke Emmának- ugye Ön ma kezdett?
Emma bólintott és szíve hevesebben kezdett dobogni, maga sem tudta, hogy miért. A munka izgalma miatt, vagy Márkó hatott rá ennyire. A főnöke, nevéhez hűen igazi latin szívtipró volt sötét hajával és még sötétebb barna szemével, magas termete tekintélyt parancsolólag hatott, de mély, kellemes hangja mégis barátságos aurát varázsolt köré.
– Akkor remélem, hogy most be tudja bizonyítani, hogy jól választottunk – mondta mosolyogva.
Emma egy félénk „igen, én is” válasznál nem tudott többet kinyögni, ezt is fülig elvörösödve.
Kriszti sem maradt tétlen és lecsapott Márkóra, akit meginvitált egy kávéra, hogy a menet közben felmerült ötleteit felvázolja. Kávézás után, mikor Kriszti visszament a helyére odaszólt Emmának:
– Ugye tudod, hogy jól kell teljesítened, ha már én ajánlottalak be?!
Emma ellenkezni akart, hogy csak a felvételről tájékoztatta, neki is ugyanúgy végig kellett mennie a rostán, mint a többi jelentkezőnek, de ahogy Kriszti haragos tekintetében nézett inkább hallgatott. Igazából nem értette miért ilyen dühös rá volt osztálytársa. Inkább beletemetkezett a kitűzött feladatba és már csak azt vette észre, hogy lejárt a munkaideje. A hét gyorsan elrepült, pénteken Márkó kiválasztotta a két legjobb ötletet, az egyik Krisztáé lett, a másik Emmáé.
– Hölgyeim – kezdte Márkó -, akkor a hétvégét Párizsban töltjük, és egy céges vacsorán is részt kell vennünk, úgyhogy a dresscode kötelezően estélyi.
Krisztit teljesen feldobta az estély híre, már azon gondolkodott, milyen szexi estélyiben jelenjen meg. Márkóra már régóta fájt a foga, úgy érezte, hogy most jött el az ideje, hogy kivesse rá a hálóját. Emma alig akarta elhinni, hogy ő a másik, akié a legjobb ötlet lett. Bár megtett mindent azért, hogy a projektje figyelemfelkeltő legyen, mégis elegáns és visszafogott volt, pontosan tükrözte azt, amit számára jelentett ez a márka. A kígyó, mint a kísértés szimbóluma, egyrészt veszélyes és csábító, másrészt amit kevesen tudnak erről az állatról, hogy rendkívül félénk jószág is. Ezt a kettőt ötvözte egy ötletben, hogy a félénk és visszahúzódó „kígyó”, akit természetesen a hölgyekre értett szimbolikusan, veszélyes csábítóvá válik ha a parfümből pár cseppet magára tesz. A párizsi repülőút alatt Kriszti szinte teljesen kisajátította magának Márkót, de úgy tűnt, hogy a férfinek sincs ez ellenére. Emma inkább a prezentációjára készült, nagyon izgult, hogy elnyeri- e a tetszést. A bemutató után úgy tűnt, hogy a megbízó cég is elégedett volt mindkettővel, de még nem határozták el magukat. Az este hamar elérkezett, Márkón úgy festett a szmoking, mintha ráöntötték volna. Kriszti szőke hosszú haját a fekete estélyi ruha – amely karcsú alakjára simult – még jobban kiemelte. Emma pezsgő színű szatén estélyit viselt, barna, dús haja lágyan hullott a vállára, vakító kék szemei csak úgy ragyogtak, mint a zafír.
-Ez igen hölgyeim – bókolt Márkó – nemcsak nekem vannak a legokosabb munkatársaim, de a legszebbek is.
Kriszti kihívó mosollyal nyugtázta a férfi bókját, Emma viszont szokás szerint elpirult. Az estély kezdett a tetőfokára hágni, a zenekar egy andalító lassú számot kezdett játszani, mire Kriszta jópár pohár elfogyasztott pezsgő hatása alatt, búgó hangon táncra hívta főnökét. Márkó szívesen eleget tett a felkérésnek. Kriszta szorosan hozzá bújt, kacéran beletúrt a férfi hajába, és csípőjét Márkóéhoz nyomta. Emma látva a jelenetet, úgy érezte magát, mintha egy tőrt szúrtak volna a szívébe. Márkó testesítette meg azt a férfit, akire mindig is vágyott. Amióta meglátta úgy viselkedett, mint egy kamaszlány. Ráadásul Krisztina mellett, úgy tűnt, hogy semmi esélye.
A zenekar tovább játszotta az érzelmes számokat, amikor Emmát felkérte a megbízó cég főnöke, Alain. Emma enyhe mosollyal mondott igent, és hamar kiderült, hogy nem véletlenül kérte a táncparkettre. Ugyanis közölni akarta vele, hogy az ő prezentációja lett a nyertes, de ezenkívül mint nő is, ő itt a legcsodálatosabb.
Emma végtelen zavarba jött, de jólesett neki a férfi udvarlása. Már a vége közeledett a számnak, amikor meglátta, hogy Kriszta apró csókot lehelt Márkó ajkára. Márkó kézen fogta a nőt és kivezette a parkettről.
– Felkísérlek a szobádba- mondta.
Krisztina sokat sejtetően elmosolyodott, az ajtó előtt a férfi nyaka köré fonta a karját és meg akarta csókolni. Márkó finoman mozdulattal elhárította a közeledést és búcsúzott.
Emma eközben visszatért a szobájába, de nem jött álom a szemére. Egyre csak azt a jelenetet látta maga előtt, ahogy Kriszti érzékien megcsókolja Márkót. Váratlan kopogás riasztotta meg a lányt. Alain volt az.
– Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e- mondta neki, szemével pedig majd felfalta Emmát, akin a szatén köntös alól kikandikáló csipkés hálóing a kelleténél többet mutatott.
– Köszönöm, minden rendben- húzta össze magán a köntöst jobban Emma.
De a férfi nem tágított, magához húzta a lányt és gyengéden megcsókolta.
– Zavarok?- hallatszott egy fenyegető, de annál ismerősebb hang. Alain kelletlenül engedte el a lányt, aki csak megrázta a fejét. Dühös volt magára és Alainre, de legfőképpen Márkóra, akinek számonkérő hangja felháborította.
– Alain már távozni készült – felelte a lány.
Márkó Alain felé fordulva kérte távozásra Alaint, mert a munkatársnőjével akart megbeszélni valamit négyszemközt. A férfi csalódottan vette tudomásul Márkó érveit, de távozott.
– Mit akart tőled Alain?- kérdezte dühösen Emmától.
– Semmi közöd hozzá – sziszegte vissza a lány.- Egyébként meg mi jogon kérsz számon, én sem firtatom a Krisztinával való viszonyodat. Ha annyira tudni akarod, bejövök neki.
– Azt nem kétlem, melyik férfi tudna ellenállni neked, főként ebben az izgató hálóingben- mélyült el a hangja. – Amióta megláttalak csak rád vágyom – folytatta tovább, miközben gyengéden magához húzta a lányt.
– Nem akarok egy újabb trófeád lenni, mint Krisztina – vágott közbe dühösen.
A férfi felnevetett és kisimított egy tincset a lány arcából.
-Drágám, nekem nem kell Krisztina, te vagy az, aki teljesen elvarázsolt, olyan vagy, mint a parfüm: visszafogott, de mégis veszélyesen csábító….