Dráma

96 óra

96 óra - Novella Blog

Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád? A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.

96 óra

Hétfő

A kolesz negyedik emeletén, a 16-os ajtóban halk kopogás hallatszott. Aztán a kopogást felváltotta a dörömbölés. Majd a kiabálás, hogy nyissák ki az ajtót. Mivel azonban senki se nyitott ajtót betörték azt, de már elkéstek Őrs élettelen teste feküdt a díványon. Az egyik rendőr, aki épp most jött be a szobába, gyorsan terepszemlét tartott, majd különböző utasításokat adott, végül a kollégájának Őrs kezének fejére mutatva bólintott.
„Látod?”-kérdezte.
Apró kis véraláfutások voltak, amik egy nagy pacaszerűségben a jobb felkar közepén értek össze.
„Látom”- válaszolta a rendőr kollégája. Majd készített pár fotót a helyszínen.
Szétnéztek a szobába, megnézték a halott test ruháit, majd a fiókokat is kinyitották.
Végül megtalálták azt, amit kerestek. Arról is készítettek egy fotót majd egy “bizonyíték” feliratú zacskóba tették bele.
Olyan fél óra múlva megjött a mentő, és az élettelen testtel elindultak a kolesz lift ajtaja felé.
Őrs halott volt, és én tudtam miért.

Péntek

Alig vártam az estét. Johnnyval és Őrssel megbeszéltük, hogy elmegyünk meginni valamit. Már hiányzott, hogy ismét együtt lehessek velük. Elég sűrűn lógtam mostanában együtt a két fiúval fel is ajánlották, hogy odaköltözhettek hozzájuk a kollégiumba. De én féltem. Hiába voltak a legjobb haverjaim, mégis csak fiúk voltak. Én azóta az eset óta pedig féltem. Nem akartam, hogy még egyszer megtörténjen. Megfogadtam magamnak, hogy sose hagyom, hogy még egyszer bántson egy férfi. Egyszer rákérdeztek a srácok mi történt, elmeséltem nekik, ők csendben végighallgattak, majd Johnny csak ennyit mondott: „kinyírom a szemetet”. Másnap elment a nevelőapámhoz és szarrá verte. Szó szerint.
Azon a napon lettünk egy család. Eljöttem otthonról. Johnny és Őrs segített összepakolni. Aztán egy kis szobába költöztettek. Néha pedig a koleszban voltam, de élni nem akartam ott, bár bírtam a kolesz hangulatát.
Aztán egyre többet jártunk el bulizni. Jók voltak ezek a bulik. Ittunk, cigiztünk, táncoltunk. Őrs nagyon mulatságos volt, amikor részeg volt. Johnny meg csak mindig nézelődött. Aztán hol kiment egy csajjal, hol a mosdóba, de tudtam mindig épp mit csinál, de nem különösebben zavart. Legalább nem velem csinálja.
Tudtam, sose tenné meg, de néha láttam, hogy néz rám és Őrs pillantásaiból is láttam, hogy tetszem neki.

Hétfő

A hír a koleszban futótűzként terjedt. Őrs halott. Őrs halott. Azonnal méhkas lett a koleszban és tudtam, ezt már semmi sem fogja megváltoztatni. Az ajtók nyitódtak és csukódtak, rohangáltak át egyik szobából a másikba, közben „hallottad meghalt, itt voltak a zsaruk” és ilyesmik mentek mindenhol. Aztán az egyik ajtóban pont velem szembe állt Johnny. Nem kellett mondania semmit. Tudtam mire gondol. Én is arra gondoltam. Tudtam mi fog következni. Ő is tudta. Kihallgatás lesz.

Péntek

A kocsmában, ahol már ismertek minket, mindig volt egy hely, ami úgymond a mi helyünk volt. Senki sem ülhetett oda. Az ürge, aki a kocsmát vezette régebbről ismerte Őrsöt és tudtam valamiben seftelnek egymással, csak nem tudtam egész péntek estig, hogy mivel, amíg maga Őrs nem mutatta meg.
Épp Johnny kiment cigizni, mikor Őrs hozzám fordult.
„Mutatok neked valamit”.
„Oké”-mondtam.
Aztán az asztalra letett valamit, ami fehér színű volt. Majd szépen kicsomagolta és egy zacskószerűségből kitett az asztalra a fehér valamit.
„Kokó”-mondta.
Majd odajött a kocsma tulajdonosa és adott belőle neki. Ő egy köteg húszast csúsztatott Őrs kezébe. Sose láttam még ennyi pénzt. Mivel rajtunk kívül még alig voltak ott, így Őrs nyugodtan tűnt, egészen addig, amíg Johnny vissza nem tért.
„Te normál vagy, megmondtam, hogy ezzel a szarral, nem kereskedhetsz!”
„Azt csinálok, amit akarok faszfej.”
„Kurvára nem érdekel, de ezt a szart vidd innen!”
Őrs felállt és most ő ment ki a WC-be.
Johnny le se vette a tekintetét rólam és a kokóról.
Majd csendben ennyit kérdezett:” Ugye nem nyúltál hozzá?”
„Nem”-válaszoltam.
„Ez egy szar, hallottam, hogy több ember is használja a koleszban, és egy ideje tudom, hogy Őrs is, de azt hittem, hogy lejön róla”.
„Mit akarsz tenni?”- kérdeztem és Johnny válasz helyett megfogta a karom.
„Nem akarom, hogy hozzá nyúlj ehhez. Értve vagyok?”
„Persze”-mondtam és most először láttam Johnnyn azt a nézést, amit azelőtt sose láttam rajta.

Hétfő

Most ugyanezzel a nézéssel néz rám. Majd a szeméből könnycsepp gurul le. Őrs olyan volt neki, mintha a bátyja lett volna. Ezt mindenki tudta.

Péntek

Johnny felált az asztaltól és még mindig fogta a kezem. Majd magához húzott, rám nézett és megcsókolt, majd elindult a WC felé.
Én meg visszahuppantam a székre Johnny csókjával a számban. Olyan fél óra múlva visszajött és elindult kifelé.
Ösztönösen utánamentem.
Kint láttam, hogy elindult az utcán.
Utána kiabáltam:
„Őrssel mi lesz?”
„Nem az én dolgom”-kiabálta vissza.
Visszamentem a kocsmába, és életemben először bementem a férfi mosdóba.
Őrs ott feküdt, a kezében egy tűszerűség volt, a szemei furcsa rángásban voltak, a kezén láttam, hogy más tűszúrások nyomai is vannak.
Leültem mellé, tudtam, nem hagyhatom itt, éreztem, hogy segítségre szorul.
Őrs megfogta a kezem és ő is megcsókolt.
Majd folytatni szerette volna, de én próbáltam védekezni.
Sajnos erősebb volt nálam.
Mire Johnny visszaért már kék-zöld volt az arcom Őrs ütéseitől, és a bugyim véres volt.
Nem mondott semmit, tudta.
Megfogott, felemelt és haza vitt.
Őrs meg ott feküdt a WC padlón.

Szombat

Mikor reggel felkeltem, az összes pénteki ruhámat fogtam és elégettem. Majd indultam volna a fürdőszobába, de a számnak fura íze volt, és ott helyben a padlón elhánytam magam. El se jutottam a fürdőkádig. Összerogytam a fájdalomtól. Nem tudom, hogyan és mikor, de Johnny egyszer csak ott volt. Szépen segített levetkőzni és megfürödni, majd átölelt és rám nézett és csak ennyit kérdezett: „Jól vagy?”
Nem tudtam erre mit felelni.
Őrsre és rá gondoltam. Tudtam, hogy visszament a kocsmába, de azt nem, hogy mi is történhetett azután.

Hétfő

Miután mindenkit kihallgattak a rendőrök és a kollégiumban is nagyjából megnyugodott mindenki, Őrs szobájának az ajtaját rendőrségi szalaggal körbetekerték. Johnny hirtelen ott termett és megint csak ennyit kérdezett: „Jól vagy?”
Én válasz helyett kérdéssel válaszoltam: „Johnny mi történt Őrssel?”
Bár tudtam a választ.
„Azt hiszed én voltam”?
Mi mást is hihettem volna.
„Ezt Őrs csak saját magának köszönheti. A zsaruknak is elmondtam, hogy mi történt. Valóban visszamentem, de még élt, igaz, teljesen szét volt esve, de még élt”.

Vasárnap

Őrs nagy nehezen felmászott a díványra. Tudta, hogy Johnny már nem barátja többé. Na Bogi már más kérdés. Sajnálta őt, nem akarta megerőszakolni, egyszerűen csak megtörtént.
Tudta, hogy Bogi sose fogja elfelejteni, ahogy ő sem. Mégis, ezt hogyan lehetne elfelejteni?
Halk kopogást hallott az ajtón. Először félt, hogy Johnny az. Ki is kérdezett, hogy ki az, majd meghallotta az ismerős hangot és nyitotta is az ajtót.
Egyik sem tudta mit is mondjon a péntek esti történések után. Őrs zavarban volt, lesütötte a szemét.
Majd nagy nehezen megszólalt.
„Sajnálom, nem akartam”.
„Tudom”.
Próbáltam nem rá nézni és a haragot és a gyűlöletet a szemembe elrejteni, egész jól ment.
„Hoztam neked valamit”-folytattam.
Megmutattam neki, Őrs nem hitt a szemének.
„Ezt honnét?”
„Legyen az én titkom, megkóstolod?”
„Még szép”.
Elment a WC-be, én meg gyorsan cselekedtem, tudtam mennyi időm van.
Aztán Őrs a WC-ből kábultan kijött, és rám nézett.
„Mi ez a szar?”-kérdezte én meg mosolyogtam.

Hétfő

A kolesz negyedik emeletén, a 16-os ajtóban halk kopogás hallatszott. Aztán a kopogást felváltotta a dörömbölés. Majd a kiabálás, hogy nyissák ki az ajtót. Mivel azonban senki se nyitott ajtót, betörték azt, de már elkéstek. Őrs élettelen teste feküdt a díványon. Az egyik rendőr, aki épp most jött be a szobába, gyorsan terepszemlét tartott, majd különböző utasításokat adott, végül a kollégájának Őrs kezének fejére mutatva bólintott.
Őrs halálának pontos oka drog túladagolás ált a boncolási jegyzőkönyvben.
Csak én tudtam, hogyan is halt meg pontosan.
Vége

Kattints a novella értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
author-avatar

A novella szerzője: Boglárka Egyed-Husti

Már kisgyerekként fogékony voltam az alkotásra, nagyon szerettem olvasni, a könyvek szeretete a mai napig elkísér. A gimnáziumban eléggé zárkózott voltam, kevés barátom volt, kerestem a vigaszt, a kiutat a magányosságból. Az akkori irodalom tanárnő mutatta meg nekem, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és hogy próbálkozzak a verseimmel. Akkoriban antológiákba és más folyóiratokban küldtem el alkotásaimat, mellyel szép eredményeket értem el. Kaptam oklevelet és mindig bíztatak arra, hogy folytassam ezt az utat. Eléggé kishitű ember vagyok, így abba hagytam nagyon sok időre az írást. Aztán idén márciusban a magánéletemben történt olyan dolog, ami bár negatív könyveltem el azóta, viszont olyan szelepek/csatornák nyitódtak meg a lelkemben, amiért hálás lehetek. Hiszen azóta foglalkozom komolyabban az írással és már nem csak verseket, hanem novellákat/regényeket is írok. Azt hiszem megtaláltam a hangomat, azt a műfajt, amiben talán otthonosan mozgok, és azok az emberek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy ezeket a műveket elolvasták, mind ledöbbentek, hogy úristen te ilyet tudsz írni? Úgy gondolom ennél jobb dolog nem kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük