Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Útiélményeim – Törökország 1961
Amióta tudom, hogy hazamegyünk, igen izgatott vagyok. Pontosan nem tudtam mikor indulunk Ikizderéből, de készültem lázasan. Tudtam, hogy az életben többet ilyen jó dolgom sohse lesz, és mégis vágytam haza, hogy minél előbb láthassam kislányomat, szüleimet, és minden más hozzám tartozó szeretteimet. Csak egy bánt most is, hogy nem tudok úgy ajándékot vásárolni, ahogy szeretnék. Remélem ezért nem fognak haragudni rám.
Junius 2-án végre elindultunk Ikizderéből. Gyönyörű szép volt ez a táj, minden vadságával együtt. Egész úton búcsúzkodtam. Óh be kár, hogy nem vagyok író, és így nem tudom kellően ecsetelni az út felejthetetlen gyönyörűségét.
Rizében, és környékén kihajoltam a kocsiból, hogy a narancsvirág illatából még egy utolsót szippantsak. Ragyogó napfényes idő volt egészen Trabzonig sőt, végig. Trabzonban a Komplex-ba vált alkalom arra, hogy magam főzzek. Ez igen jól esett. Ettünk zöld paprikát, cseresznyét, és cukrozott hűtött epret. Igen jól éltünk. Az idő azonban lassan haladt, nehezen jött el a 6-ika, amikor is hajóra szállhattunk. Végre beszálltunk délután 4 órakor, és csak éjfél után 1 órakor indult. A hajón minden kényelem megvolt. Volt zeneszalon, ahol az egyik kísérőnk Gerics Tamás igen szépen zongorázott magyar dalokat.
Éjfélkor kísérőink leszálltak, mi azonban a fedélzeten maradtunk, amíg el nem hagytuk Trabzont.
A tenger sima és kellemes volt. Reggel az ebédlőben reggeliztünk. Gyönyörű nagy terem volt. A reggeli mindig egyforma volt. Vaj, sajt, dzsem, tea és kenyér. Az ebéd, és a vacsora finom francia különlegességek voltak, és 4-5 fogás volt. A bárhelyiség is igen impozáns volt. Piros, és drapp kárpitozású, fotelok és kanapék, drapp brokát függöny, szürke fényes linóleum a padló, és világos zöld a fal és a mennyezet. A fedélzeten kényelmes párnázott nyugszékek. Az idő és a kilátás pompás. A hajó több helyen ált meg. Nem egy helyen a nyílt tengeren, a parttól 1,5-2 km-re. Ott igen izgalmas a ki és berakodás. Ladikokkal hozták a teheneket, és birkákat, ezeket daruval berakták ebbe a feneketlen gyomrú 8 ezer tonnás kis hajóba.
Giresunba, és Samsun-ba ki is száltunk. Samsun-ba vettünk albumot és templomot. Istanbul előtti állomás Zongulda, ez igen csinos kis bányaváros. Tizedikén reggel már fél 5-kor felkeltünk, hogy lássuk a Bosporust. Gyönyörű, csodás táj volt. Délelőtt 10-kor értünk be az Istanbuli kikötőbe.
Azt az izgalmat, és tumultust, ami a kiszállásnál várt, azt szintén nem tudom élethűen vázolni. Hordár és taxisofőr tömkelege jött a hajóra. Itt megalkudtak velük az emberek, és megkezdődött a leszállás és az izgalom a csomagjainkért. Hatan voltunk, és két taxival szerencsésen megérkeztünk a Sedir szállóba. Délután már jártuk a várost, ahol igyekeztünk megmaradt kevés pénzecskénket elkölteni. Hogy szerettem volna mindenkinek szép ajándékot venni. De be kell érni azzal, ami van.
Voltunk a hires kapali carsiban. Itt csak tátottam a számat. A kirakatokban arany hegyek. Nem hittem volna, hogy ennyi arany lehet egy országban, mint itt ebben a pár ékszer utcában. Mozgó utcai árusok különböző cikkeket árulnak. Egy hosszú fal tövében ültek emberek, előttük írógépek, és ott gépelte, és fordítottak a kuncsaftoknak. Ebbe a carsiba mentünk ki kétszer is, és ha még két hétig járnánk oda, akkor sem láthatnánk mindent. Az istiklálon (mely a város váci utcája) már többször végig sétáltunk, de szép kirakataik újra, és újra lenyűgöznek, milyen kár, hogy a táskám nincs tele százasokkal. Most megmutatnám, hogy túl tennék a legnagyobb költőn.
Elmentünk az Aya Sofia múzeumba. Ez a templom pár ezer évvel ezelőtt Római katolikus volt, azután lett muzulmán, és most csak múzeum. A mennyezete vert arany. A templom nagyobb, mint a B-pesti bazilika, tömérdek sok az arany benne.
Utána megnéztük a Sultan Ahmet Samit. Ez Törökország legszebb, és legnagyobb temploma. A márvány padlózat gyékény, és azon gyönyörű perzsaszőnyegek vannak. A márvány sehol sem látszik ki. A fal aranyozása, és festése kápráztató. A templomnak hat tornya van. Ez félreértésből történt. Törökül a hat Alti, az arany Altin. A pap azt akarta, hogy a torony aranyból legyen, amit az építész hatnak értett.
Aznap kész lett a meghibásodott fényképezőgépünk, s így nagy örömömre másnap újra elmentünk, és fényképeztünk.
Egy trón melyen aranyból szőtt huzat van, s az sűrűn kivarrva igazgyönggyel. Hozzá takarók és faliszőnyegek. Egy kis üveg ládikába kb. 10 kg smaragd. Aranybölcső, gyöngytakaróval. Szekrények borostyánnal kirakva. Különböző színarany szekrények, és ládikók. Tömérdek sok váza, kazetta, evőeszköz, ruha és különböző holmik, könyv, és könyvborítók aranyból és drágakövekkel kirakva. Láttuk a szultánok lakosztályát a húrik fürdőmedencéit, mely most is gyönyörű fehér márvány. A park, amibe ez mind benne van a szultán udvara volt. Ez festői. Tele rózsával, platán, fenyő, cédrus, pálma, és különböző díszfákkal. A mű tóban hattyúk úszkálnak. Mire mindent megnéztünk alig volt erőnk hazamenni.
Maul Anna,
Isztambul 1961. junius 12.
