Tiltott gyümölcs

0 (0)

Tiltott gyümölcs

Kellemes, napos, őszi idő volt, mikor Anna elindult a jól megérdemelt pihenésére. Egy hosszú hétvégére bérelt ki, egy kis faházat a hegyekben. Szerette az ilyenkor pompázó természet színeit. A fák lombkoronáit mintha egy égi festő a sárgától a bordón át a barnáig beszínezte volna egyesével. A friss levegő és a hegyi patak vidám csobogó hangja mindig nyugtatólag hatott rá. A nagyváros zaja, pörgése után a békesség és a nyugalom szigete volt számára a kis faház. Szerencsére a közelben csak még egy kis ház állt, de ebben az időszakban nem lakott ott senki.
Anna kicsomagolt, főzött magának egy kapucsínót és kiült a teraszra egy kicsit olvasni. Már épp elmerült a könyv olvasásában, amikor éktelen kopácsolás zaját hallotta meg a szomszéd ház felől.
– Hát ez meg mi az ördög? – gondolta magában bosszúsan.
– Remélem, hogy nem ez lesz egész hétvégén amíg itt leszek?! – mondta ki hangosan gondolatait.
Úgy gondolta megkérdezi szomszédját, hogy meddig fog tartani az éktelen lárma.
– Jó napot – kezdte Anna – ne haragudjon, csak meg szeretném kérdezni, hogy meddig tart a munka amit csinál? Most érkeztem csak egy hosszú hétvégére és egy kis nyugalomra vágyom.
– Majd ha befejeztem- morogta az orra alatt a szomszéd, aki háttal állva folytatta tovább a munkát.
– Nehezére esne megfordulnia?! – háborodott fel Anna. Tovább akarta folytatni, amikor a férfi lassan megfordult a lány felé, akinek a lélegzete is elállt. A mogorva szomszéd egy szívdöglesztő külsővel párosult, Anna úgy érezte, hogy fülig elpirult.
-Nos így megfelel? – pimaszkodott a férfi.
Anna nagyot nyelt, de dühösen csak ennyit vágott újdonsült ismerősének:
– Igen, és ha megkérhetném legyen szíves minél előbb befejezni.
A férfi elmosolyodott tetszett neki a lány, ahogy dühös volt rá.
– Jól van – válaszolta békülékenyen – nézze talán kezdjük elölről. Olivér vagyok – nyújtotta oda kezét a lány felé.
– Anna – viszonozta a kézfogást. – Akkor megtudhatom, hogy meddig tart még? – folytatta tovább.
– Kb. még egy óra.
A lány bólintott már épp távozni készült, amikor a férfi utánaszólt:
– Ha kiengesztelhetném a kellemetlenségért, akkor este szívesen meghívnám egy könnyű kis vacsorára, ha elfogadja.
Anna zavartan mondott igent, bár maga sem értette, miért fogadta el a meghívást. Nem szokott vadidegenekkel randizni, de a férfi vonzereje elemi erővel hatott rá.
– Akkor este hétkor várom – búcsúzott el tőle Olivér.
A lány sétált a közeli erdőben, hogy kiszellőztesse a fejét a találkozás után, de arra jutott, hogy ennyi kárpótlásként neki is jár. Izgatottan várta az estét, az este hűvösnek ígérkezett, ezért egy feszes farmert húzott, amely kiemelte gömbölyű csípőjét és karcsú lábait, felülre egyik kedvenc krémszínű pulóverét vette fel, amely láttatni engedte formás melleit. Hosszú barna haja lazán keretezte szép arcát, zöld szemei ragyogtak, mint a smaragd. Olivér már várta, elismerően nézett végig a lányon, nem rejtette véka alá, hogy tetszik neki a látvány.
– Eddig lelkiismeretfurdalásom volt a kopácsolás miatt, de akkor most nem állnál itt az ajtómba – bókolt a férfi.
Anna zavarba jött, de nem tudta, hogy a hirtelen tegeződés, vagy Olivér látványa, vagy a kettő együtt hatott így rá. Ahogy a férfi a vacsorát tálalta, a lány azon tűnődött, hogy honnan ismerős neki ez a szívdöglesztő fickó.
– Biztos, hogy láttam már őt valahol – morfondírozott magában. Gondolataiból Olivér hangja riasztotta fel.
– Tölthetek egy italt? – kínálta szívélyesen.
A lány rámosolyodott és bólintott. Talán ez az ellenállhatatlan vonzerő tette ismerőssé számára férfit. A vacsora kellemesen telt, Olivérről kiderült, hogy remek beszélgetőpartner és házigazda is. A vacsora végeztével a lány kiment a teraszra, ahová a házigazda is követte. Lehűlt a levegő, Anna mégis úgy érezte, hogy belülről forróság önti el. A hideg széltől libabőrös lett, pulóverén keresztül is látszott, ahogy hevesen ver a szíve. A férfire nézett, akinek a szemében különös fény csillogott, ahogy egy meleg takarót tett a lány vállára. Anna tudta, hogy nem lenne szabad egy kalandba belemennie, de a szíve mást diktált. Olivér talán megérezte, hogy mit gondol a lány, mert gyengéden megsimogatta az arcát.
– Menjünk be szépségem – suttogta a lány fülébe. Anna nem tudott megálljt parancsolni érzéseinek és tudta, hogy elveszett. Olivér gyengéden átkarolva húzta magához és forró csókkal zárta le ajkait. Örvényként vesztek el egymásba, ahogy vágyaik egyszerre elégültek ki. A lány édes kimerülésben szenderült el Olivér ölelő karjaiban.
A hétvége gyorsan elröppent, szenvedélyes szeretkezések és véget nem érő beszélgetések váltogatták egymást.
A szerelmes hétvége után Anna visszatért a szürke hétköznapokhoz, de Olivérrel megbeszélték, hogy péntek délután visszatér hozzá. A lány a fellegekben járt, a férfivel esténként órákon át telefonáltak egymással. A találkozás előtti estén Anna váratlan telefonhívást kapott egy volt osztálytársától, Ágitól, aki osztálytalálkozóra hívta. Anna tudta, hogy Ági férjnél van, rákeresett a Facebook oldalán és azt hitte, hogy rosszul lát. Ugyanis a jóképű férfi Ági oldalán Olivér volt. Igaz a kép egy évvel korábbi volt, de azóta sem volt új bejegyzés. Szóval innen volt neki ennyire ismerős a férfi, már látta többször, hogy Ági megosztja a férjéről készült közös képeket .Ekkor csörrent meg a telefonja Olivér hívta, de a lány kinyomta őt. A férfi kitartóan próbálkozott, de Anna kikapcsolta a telefonját. Mélységesen csalódott volt és szomorú, hogy a férfi így kihasználta. Ráadásul még ismerte is a feleségét. Ő, aki világ életébe megvetette az olyan nőket, akik belerondítanak egy házasságba. Erre tessék, most ő is ebbe a helyzetbe került. Másnap reggel betelefonált a munkahelyére, megfázásra hivatkozva szabadságot vett ki. Az igazság az volt, hogy pocsékul érezte magát, az egész éjszakát végigbőgte és semmihez sem volt kedve. Egész hétvégén nem is kapcsolta be a mobilját majd csak hétfő reggel munkába menet. Látta, hogy Olivér temérdek üzenetet írt, amit olvasás nélkül kitörölt. Este váratlanul csengettek. Unottan nyitott ajtót, de majd összeesett amikor meglátta hívatlan vendégét. Olivér volt az.
– Már azt hittem bajod történt – kezdte dühösen a férfi – miért kapcsoltad ki a mobilt? Hol voltál?
– Még te kérsz számon – csattant fel a lány. – Talán a feleségedet számon kérheted, de engem nem – csapta be az ajtót a férfi orra előtt.
Olivér nem tágított és kopogtatni kezdett az ajtón.
– Anna kérlek engedj be- kérlelte a lányt – mindent megmagyarázok.
A lány kinyitotta az ajtót és kelletlenül beengedte.
– Nézd tudom, hogy igazad van, el kellett volna mondanom, hogy még nős vagyok, de akkor nem történt volna köztünk semmi.
– Hát abban biztos lehetsz- vágta rá a lány.
– De annyira elvarázsoltál – folytatta a férfi – hogy nem akartam azt, hogy ne találkozzunk többet
. Úgy gondoltam majd később tisztázok mindent. Hiba volt nem őszintének lenni, de Ági már a múlt. Neki is van már fél éve párja, és három hét múlva törvényesen is elválunk. A faházba is azért költöztem, mert én mindig is ott szerettem volna élni Ágival ellentétben aki a nagyvárost szereti. Egyszerűen rájöttünk, hogy nem akarunk már egymástól semmit.
Anna szeme megtelt könnyel ahogy a férfit hallgatta, hinni akart neki de félt a csalódástól.
– Szerinted kitől tudtam meg a címed?! – kérdezte kedvesen Olivér.
– Ágitól – folytatta tovább. – Szerinte nálad jobbat nem is találhatnék magamnak. Azt hittem megőrülök, hogy nem tudtalak elérni. Szeretlek drágám – ölelte magához Annát.
A lány érezte, hogy Olivérben megtalálta azt a férfit, akire mindig is vágyott.