Pimasz klimax - A cafrinka

Pimasz klimax – A cafrinka

Balatonba csusszant a lemenő nap, vörösen csorgott a vízbe, a három barátnő elbűvölve nézte a partmenti nyaraló teraszáról. Zsófi, a gondos háziasszony újra töltötte a poharakat hűs rozé fröccsel és koccintásra emelte sajátját.
– Egészségünkre!
– Igyunk arra, hogy itt az ősz, most kezdődik a nyarunk! – Réka felugrott a nyugágyból, hogy csatlakozzon.
– Attól, hogy túl vagyunk az ötvenen, nem vagyunk vénasszonyok! De koccintsunk a több, mint harmincéves barátságunkra! – kászálódott fel Laura is.
– Pedig, hogy utáltalak benneteket az első napokban a gimiben! – kiáltott fel Réka.
– Dettó! – kacagott Zsófi.
– Hát még én, drágáim! És azóta is tart, mármint az utálatom – koccintotta először poharát Laura. És olyan önfeledt nevetésben törtek ki, mint csitri korukban, aztán mind a hárman a naplemente csodálásába, gondolataikba merültek.
Zsófi sajnálta, hogy reggel már indulnak vissza a városba. Milyen tökéletes is volt ez a hétvége a csajokkal! Kihasználták a jó időt, csobbantak a vízbe, pletyóztak, és az a sok röhögés, legalább most van értelme ennek a nyaralónak. Ottóval és a gyerekekkel az egy kezén meg tudja számolni hányszor voltak itt pihenni. Ha véletlenül le is jöttek, a férjének mindig vissza kellett utazni munka miatt a fővárosba, ő meg maradt egyedül a gyerekekkel. Gyerekek? Lassan harmincévesek lesznek az ikrek és mindegyik éli a saját életét. Kornél Bécsben egy magyar éttermet vezet, Márk meg a kórházban van egész nap, főorvos lehet belőle. Milyen ritkán látja őket és alig telefonálnak, pedig majdnem belehalt amikor elköltöztek otthonról.
Holnap reggel mehet haza az irigyelt rózsadombi házba, de újra magányos lesz. Ottó szinte csak aludni jár haza, a céges ügyek teljesen lekötik. Zsófi rendezi otthonukat, hogy minden “patent” legyen. Járhat ahányszor csak akar szépségszalonba, színházba, bárhová. De egyedül, mert Ottó nem sajnál tőle semmit, csak az idejét. Pedig Zsófi, hogy szeretett volna összebújva andalogni a Duna-parton, mint régen. Csórók voltak, de boldogok, most meg Ottó akkor ér a kezéhez, ha elkéri a tv távirányítóját. Pedig Zsófi jól tartotta magát, gömbölyű formái nem folytak szét, vörös haja keretezte kék szemét. Csak és szigorúan franciára manikűrözött kéz és mindig makulátlan elegáns visszafogott öltözet jellemezte.
Réka szerint, Zsófi az unalmasan tökéletes háztartásbeli úrinő mintapéldánya.
– Semmi kedvem hazamenni! – sóhajtott fel Zsófi.
– Én is szívesen maradnék, de holnap izgalmas kommunikációs tréninget tartok VIP személyek testőreinek – és nagyot nyújtózott Réka.
– És kinek lesz izgalmas Rékuci? Neked vagy a pasiknak? – nevetett kicsit irigykedve Zsófi.
– Hát remélem nekem is, lesz köztünk egy Kevin Costner! Megtehetem? Meg! Szingli vagyok.
– Bogaram, te nem szingli vagy, hanem öreglány!
– Laura, te meg savanyú vagy, mint a vecsési káposzta! És különben is mi a túró van veled, van valami bajod?
Laura nem válaszolt Rékának.
Kezdje el megint a panaszkodást? Fáradt, fáj minden porcikája, nincs kedve dolgozni, görnyedni a papírok felett a levéltárban. Kálmán, a férje mostanában olyan furcsa, a mérleg egyre többet mutat alatta, Léna lányuk egyetemi tanulmánya eszi a lóvét, pedig férje ügyvédi praxisa menő. Barna, hosszú hajában egyre több az ősz szál, sátor formájú fekete ruhatárán jó lenne változtatni. Az élete egy mókuskerék, meló és háztartás, semmi motíváció. Élménye akkor van, ha barátnős programot tartanak. Inkább iszik még egy pohár bort, úgy talán könnyebb..
Réka látta a csajokon, hogy már nem felhőtlenek, kicsit meg is sajnálta őket, rabjaik az életüknek, a férjüknek.
Bezzeg ő! Szabad, szerencsés és bármennyit ehet, egy deka felesleg sincs rajta soha, szőke haját az ismert mesterfodrász most vágta tutira. Állandóan pörög, sportol, táncolni jár, sokat utazik és imádnivaló munkája van. Szenvedélyes divatguru, a gardróbja “fullra” van márkás cuccokkal. Pasik jönnek-mennek az életében, de azért jó lenne megtalálni az igazit, vagy jó lett volna, akkor most lenne gyereke..
Forróság öntötte el, rohadt klimax, újra poharát emelte.
– Igyunk lányok!
– Lányok? Öreg tyúkok! – dohogott Laura.
– Akkor igyunk a klimaxra!
– Ebben mi a jó, Réka?
– Zsófikám, sorolom! Nem kell fogamzásgátlót szedni, nyugodtan mehetsz úszni bármikor, nem a menzeszhez igazodva, a tamponpénzt költheted bármi másra.
– Oké, én meg sorolom mi a szar benne. Reggel úgy kelek fel, mint egy robotzsaru, bemegyek a spájzba, de elfelejtem miért. Keresem az olvasószemüvegem égen-földön, de az a fejem tetején van. Keresem a mobilom, de a hűtőben csörög, mert olyan hülye vagyok, hogy tejföl helyett azt raktam be!
– Laura, az semmi! Én a slusszkulcsot tettem a hűtőbe és a kutya táljába öntöttem Ottó reggeli zabkásáját, ja és közelre szinte semmit nem látok szemüveg nélkül.
– Ez miért rossz? Felrakod a szemüveged, akkor koszos a konyha pult, ha leveszed, egy pillanat alatt tiszta lesz, mert úgyse látod – mondta őszinte naivitással Réka.
Zsófi és Laura összenézett és bugyborékoló nevetésbe törtek ki, Réka egy pillanatra megsértődött, de aztán becsatlakozott a röhögőkánonba, a Balaton vize messze vitte hangjukat.

Zsófi ijedten ébredt az éjszakai csendbe belevisító mobilja csörgésére. A sötétben tapogatva kereste a szemüvegét, hogy egyáltalán el tudja olvasni a kijelzőn, hogy ki hívja ebben a lehetetlen időben. Biztos valamelyik gyerekkel van baj! A szíve a torkában dobogott. De Réka volt.
– Most! Nálam! Indulj!
Zsófi érezte, hogy barátnője hangja nem vicces, inkább mérges és kétségbeesett.
– Mit hozzak? Piát vagy ásót?
– Ahogy Laurát elnézem, mind a kettőt! – és már bontotta is Réka a vonalat.
Zsófi percet sem hezitált, óvatosan kimászott Ottó mellől az ágyból, indult készülődni. Férje zavarodott, álmos hangon kérdezte.
– Mi történt, hova mész?
– Semmi, drágám. Aludj tovább! Csak a csajok.
Ottó intett egyet lemondóan, magára húzta a takarót, próbáld visszaaludni, tudta hogyha a jelszó csajok, akkor az szent és sérthetetlen, és neki ilyenkor hallgass a neve.
Laura kisírt szemmel, zokogva, egy kupac használt papírzsebkendő mellett kuporgott Réka kanapéján. Zsófi egy szót sem értett abból, amit Laura szipogva motyogott.
– Mi van? Mondjátok már el érthetően! – csattant fel Zsófi.
– Kálmán összeszűrte a levet egy cafrinkával, egy plázacicával, akin annyi a botox és a szilikon, hogy az már környezetszennyező, a műszempillája meg olyan hosszú, hogy fogpiszkálóval kell megtámasztani, hogy kilásson alóla, a póthaja utcasarokkal hátrébb van mint a nő, ja és kb. Kálmán lánya lehetne.
– És a hátsója olyan feszes, hogy diót lehet törni rajta – mondta még mindig szipogva Laura.
– A cafka! – rogyott le Zsófi a fotelba és egy pillanatra átsuhant a fején, hogy akár ővele is megtörténhet, hogy itt zokog Réka kanapéján, mert Ottó… de elhessegette, foglalkozzunk Laurával.
– Mi történt, drágám? Ez biztos? Mesélj el mindent! – és átölelte a zokogó barátnőjét.
Réka melléjük ült és mindkettőjüket körbefonta kezével és szívével.
– Együtt megoldjuk! Tudjátok! A barátság mindent legyőz!
– Majd ezt mondd, akkor is amikor összeveszünk a hallókészüléken meg a műfogsoron!
– Ez egy világcsoda! Laura, neked van humorod?! – csapta össze kezét Réka és kacagva, egymást ölelve borultak le a kanapéról.