Rejnád Mester varázslatos rózsakertjében élt, ahol a virágokkal való kapcsolata szinte zenévé vált. Jason, akit mély fájdalom gyötört, meglátogatta őt. A Mester nyugodtan és bölcsen tanította a megbocsátás fontosságát, mind másokkal, mind saját magunkkal szemben.
Jason másnap reggel az izgalomtól fűtve érkezett egy régi házhoz, ahol a Mester éppen a rózsákat gondozta. A hely varázslatos atmoszférája és a Mester jelenléte különleges hatással volt rá. Jason hamarosan szembesült azzal, hogy az igazi tanítás az, hogy mindaz, ami történt vele, saját választása volt, és most el kell engednie a múlt fájdalmát.
Jason már a tenger hűvös vizében gyalogol, amikor hirtelen egy titokzatos alak lép mellé, mintha a semmiből bukkant volna elő. “Mit keresel a vízben éjszaka, ruhástól?” – kérdezi az idegen, nyugodt, mégis mélyreható hangon. Jason döbbenten néz a férfire, akinek jelenléte egy pillanat alatt kizökkenti őt a sötétségből. Ki ez a rejtélyes idegen, aki képes megállítani egy ilyen végső pillanatban? A találkozás sorsdöntőnek ígérkezik, de vajon merre vezeti tovább Jasont?
A két nap éppen váltotta egymás az égen, az épületekre vékony homály borult, amikor Dargo végigosont az ezüstfehér folyosón Zion laboratóriumáig. Régóta várta az alkalmat, és most, hogy mentorát a központba rendelték, eljött az ő ideje. Mert hiába tudta, hogy ő Zion kedvenc tanítványa, és minden valószínűség szerint őt fogja maga mellé emelni a két ciklus múlva tartandó beszámoltatás után, hogy megossza vele kutatásait, a formiverzum-laborba még felügyelet mellett sem engedte be őt. Úgy gondolta, ennek egyetlen oka az, hogy megőrizzen valamit a tudósokat körülölelő titokzatosságból.
