Liza rossz helyen, rossz időben és rossz hajszínnel. Valaki szólhatott a buszsofőrnek, hogy valami nincs rendben, mert a következő megállónál kijött a fülkéjéből megnézni, hogy mi is a fennforgás. – Srácok! Most komolyan? Egy törékeny lányba álltok bele, mert lila a haja? Na, kislány! Szálljon le!
Néha nem is sejtenénk, hogy a gonosz honnan, s milyen formában leselkedik ránk. Ebben a történetben egy aranyos, visszahúzódó diáklány a főszereplő, ám mielőtt belevágnánk, fel kell tennünk a kérdést: Biztosan jól működik az emberítélő képességünk, s mindenki az, aminek látszik?
Megrohamozták álmosan a fürdőszobát, utána jött az öltözködés művészete, vidáman kacarásztak egymáson. Még nem sejtettek semmit. Sorra kerültek a zoknik. A gyönyörű kislány keresni kezdte a bal lábas zokniját. Mellette fekvő kispajtását megkérdezte: –Matild, nem láttad a balos zoknimat?
Egy fiú halála szembenézésre és cselekvésre készteti a vele legszorosabb kapcsolatban állókat. Ott feküdt az ágyban, de a lényege már hiányzott. Bemásztam mellé és öleltem, míg az anyjának fel nem tűnt az egész… – megköszörülte a torkát – Maga nem felelős a haláláért. Ha igen, akkor mind azok vagyunk.
Az Isten! Mi az Isten? Nem tudom van-e, vagy csak mese, de megteremtettem a sajátomat. Egy szomorú történeten keresztül mutatom be néktek. Ne haragudjatok érte…
