Egy jól menő vállakozó a történet főszereplóje, aki belehabarodott a bejárónőjébe, akit egy kölönös esemény kapcsán befogad a saját házába, hogy annak a munkatársát, aki egyben a barátnője, – szinte mintha az anyja lenne, – hozzásegítse, hogy elindítsa a saját vállakozását.
George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett, szíve kalimpált, de erős, szabályos ritmusban, tüdeje tiszta volt, nem ült a mellkasán két elefánt. George élettel teli arca kipirult, legalább öt évet fiatalodott.
Nem volt értelme győzködnöm. Nyilvánvalóan nem olyan lány volt, amilyennek gondoltam, vagy szerettem volna, hogy legyen. Magára hagytam, felvettem kabátomat és elindultam hazafelé az októberi hideg szélben…
