Szerelem Halloweenkor

3.2 (5)

Szerelem Halloweenkor

Nóra kisírt szemmel ébredt, már amennyire tudott aludni. A vőlegényét ugyanis az előző nap rajtakapta, hogy megcsalja a kolléganőjével. Véletlenül derült ki, meglepetést akart szerezni Daninak, hogy kedvenc éttermükbe ebédeljenek, ehelyett az irodában meglátta őket igencsak félreérthetetlen helyzetben.
Szó nélkül fordult ki és hangos csattanással csapta be az ajtót. Természetesen Dani egyből utánament és próbálta megmagyarázni, hogy csak egyszeri alkalom volt, de Nóra nem hitte el. A lány dühében még az eljegyzési gyűrűjét is a férfihoz vágta.
Tudta, hogy úgysem tudna többé megbízni benne.
Nóra elhatározta, hogy kivesz egy hét szabadságot és elutazik a szüleihez a hegyekbe. Ráfér egy kis lelki támogatás, amit a szüleitől teljes mértékben megkapott. Nóra az otthoni légkörben egy kis nyugalomra talált, és a hegyvidéki táj is mindig magával ragadta. Az ősz színei szinte elborították a fák lombjait, amelyek színpompás és vidám hangulatot teremtettek. Halloween közeledtével édesanyja imádta kidekorálni a házukat vicces, faragott töklámpásokkal, amelyek sötétedéskor narancssárga színben világították meg a házat.
– Gyere, menjünk együtt beszerezni a tököket! Emlékszel még Olivérre, nála veszem mindig- indította el az anyja közben a furgonját.
– Anya, inkább maradnék – válaszolta Nóra.
De az anyja meg se hallotta a kérését.
Hogyne emlékezett volna Olivérre, gyerekként együtt nőttek fel, mindig úgy tekintett a három évvel idősebb fiúra, mintha a bátyja lenne. Olivér is kishuginak hívta, még akkor is, amikor elkezdtek kamaszodni. Olivér barna hajával és kék szemével rendkívül jóképű fiatalemberré cseperedett, és ezt, az akkor még kissé telt alkatú Nóra is észrevette.
Egy buli alkalmával kissé spiccesen bevallotta Olivérnek, hogy szerelmes belé, aki bár kíméletesen, de visszautasította. Az volt az utolsó közös nyaruk, mert a fiú egy ösztöndíj miatt külföldre ment.
Nóra teljesen összetört, de egy idő után eltemette magában a múltat.
Ahogy így visszaemlékezett észre sem vette, hogy megérkeztek.
– Helló Klára- üdvözölte barátságosan Nóra anyját Olivér.
– Emlékszel Nórára? Most pár napig nálunk vendégeskedik- mondta széles mosollyal.
Olivér bólintott és ugyanúgy köszöntötte, mint annakidején.
– Helló kishugi- mondta kedvesen.
– Nem vagyok már kislány – válaszolta egy cseppet ingerülten a lány.
– Bizony nem – állapította meg a férfi, ahogy tetőtől talpig végigmérte Nórát. A lány ettől zavarba jött.
– Talán mutasd meg a tökeidet, még dolgunk van, sietünk – de ahogy kimondta, már tudta, hogy ebből nem jön ki jól.
Az anyja és Olivér szinte egyszerre kezdtek el nevetni a félreérthető beszólásból.
– Talán nem édesanyád előtt fogom megmutatni- csapta le a magas labdát a férfi. – Gyertek megmutatom a legszebbeket- invitálta beljebb őket.
Ezután Olivér szinte csak Klárával beszélt, addig Nóra kint nézelődőtt. Ismerős női alak bukkant fel, Zsófi volt, Olivér régi barátnője.Ő már nem lelkesedett annyira, mikor meglátta Nórát:
– Hát te meg mit keresel itt? És hogy sikerült így lefogynod?- kérdezte leplezetlen irigységgel a hangjában. Nóra tudta, hogy Zsófi mindig is féltékeny volt rá, mert nemegyszer mondta le randijukat Olivér Nóra miatt. És most, hogy találkoztak, ugyanezt a féltékenységet érezte rajta.
Bár Zsófi mindig is csinos volt, de Nóra sokkal szebb volt, barna, hullámos hajával és zöld szemével mostanra feltűnő szépséggé vált.
A lány válaszolni akart, de Zsófi meglátta Olivért és futó csókkal köszöntötte a férfit, faképnél hagyva Nórát.
A lány alig várta, hogy az anyja végezzen és távozzanak.
– Képzeld drágám – folytatta anyja már a kocsiban ülve – egy Halloweeni bált rendeznek és Olivér megkért, hogy segítsek kidekorálni a termet. Ugye te is segítesz? Legalább egy kicsit kikapcsolódsz- simogatta meg lánya arcát.
Nóra beleegyezően sóhajtott egyet, így elindultak bevásárolni mindenféle kellékeket. A báli készülődés vidám hangulatban telt Olivér állandóan segített nekik. Az egyik fárasztó nap után megkérte Nórát, hogy maradjon még egy forró csokira.
– Valamikor a kedvenced volt – unszolta a férfi.
– Igen, Olivér, gyerekkoromban. De tudod mit, tényleg jólesne, már idejét sem tudom mikor ittam sok tejszínhabbal – mosolyodott el a lány.
Átmentek a kávézóba, amely szintén az ősz színeivel volt tele, az asztalon narancssárga mini töklámpások adtak barátságos félhomályt és apró őszi virágdísz dobta fel az összképet. A férfi érdeklődött, hogy miért tért most haza Nóra, aki elmesélte, hogy egy szerelmi csalódás volt az oka, hogy elmenekült a világ elől. Olivér tekintete elkomorult ahogy hallgatta a lányt.
– És szereted még őt? Jelent neked még valamit?- kérdezte.
Nóra maga is meglepődött, hogy tagadólag rázza a fejét. Az igazsághoz tartozik, hogy a lány rájött, ha őszinte akar lenni magához, hogy már régóta érezte, hogy megváltozott a kapcsolatuk. A megcsalás tette fel az i-re a pontot. Már nem bánta, hogy így alakult. Ismerős hang köszönt rájuk:
– Olivér drágám már mindenütt kerestelek – ült le kérés nélkül hozzájuk Zsófi. – A holnapi asztalfoglalásunkat akartam megbeszélni veled.
– Akkor én nem is zavarok – állt fel Nóra – köszönöm a forró csokit – búcsúzott el tőlük.
– Hazavigyelek? – kérdezte Olivér.
– Nem hagyd csak egy kis séta jót fog tenni.
A lánynak Olivér járt az eszében, a férfi még vonzóbb lett, mint volt. Nem csoda, hogy Zsófi nem ereszti ki a karmai közül. Ahogy sétált hazafelé már sötétedett, eszébe jutott, hogy sose hagyta Olivér egyedül hazamenni. Hirtelen fékezést hallott a háta mögül és ijedten fordult meg.
-Gyere kislány, hazaviszlek- hallotta meg a férfi hangját. Nóra beült a kocsiba és pár perc múlva már otthon is volt. Másnap már csak az utolsó simítások voltak hátra, amikor megcsörrent Nóra mobilja, Dani kereste, még egy esélyt kért, hogy rendezzék a kapcsolatukat.
– Nézd beszélhetünk, de ez nem változtat semmin – felelte neki a lány. Ahogy bezárták az ajtót Nóra meglepődve látta meg, hogy Dani vár rá. Olivérnek villámokat szórt a szeme, ahogy rájött ki is a férfi. Mintegy végszóra Zsófi is megjelent és Olivérbe belekarolva eltűntek az utca végén. Dani mindenáron meg akarta győzni Nórát arról, hogy kezdjék újra, de a lány hajthatatlan volt. A lány háza előtt Dani váratlanul megcsókolta Nórát,akit meglepett ez a hirtelen mozdulat.
– Hagyd ezt Dani már vége – mondta neki. Dani dühösen hagyta ott, amikor éles fékcsikorgással Olivér haladt el mellette.
A bál estéje rendkívül jól sikerült, a gyerekek örültek a csokikutaknak és az édességsaroknak, a felnőttek pedig a frissítő koktéloknak és svédasztalnak. A hangulatot a zenekar fokozta, amely húzta a talpalávalókat. Nóra szinte meg sem állt a segédkezésben, amikor Olivér kérte, hogy menjen vele táncolni. A zenészek átváltottak egy lassú, érzelmes számra ahogy a férfi átölelte a lányt. Nóra szíve hevesen kezdett dobogni, ahogy érezte a férfi közelségét. Valójában mindig is őrá vágyott már gyerekkora óta.
– Kibékültetek? – támadta szinte le a lányt.
– Nem – döbbent meg Nóra – egyébként Zsófi nem lesz féltékeny ha meglát bennünket? – vágott vissza.
– Az nem számít. Már azt hittem újból elveszítelek – ölelte magához szorosan.
A lánynak torkában dobogott a szíve az érintéstől.
– Ha jól emlékszem te utasítottál vissza – vágta a fejéhez keserűen.
– Te kis buta, azt a te érdekedben tettem. Akkor már tudtam, hogy elmegyek és nem akartam fájdalmat okozni neked. Sokkal jobban szerettelek bárkinél, amikor szerelmet vallottál, még életemben nem voltam olyan boldog, mint akkor. De nem akartalak magamhoz láncolni, azt szerettem volna, hogy boldog légy. Amikor elutaztam majd beleőrültem a hiányodba.
– Én azt hittem, hogy Zsófi az igazi – szipogta könnyes szemmel a lány – hiszen most is vele vagy.
– Dehogy – nevetett – igaz, hogy ő azt szeretné, de régen sem ok nélkül volt féltékeny rád, ő már akkor is tudta, hogy te vagy nekem az egyetlen, drágám – csókolta meg könnyáztatta arcát a lánynak. Nóra érezte, hogy a férfi igazat mond, tudta, hogy vele megtalálta az igaz szerelmet.