Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Sose packázz egy angyallal!
Az a nap is csak olyan volt, mint a többi, semmi nem jelezte előre a közelgő események láncolatát. Rutineljárásnak indult, jelentettek egy balesetet, és az indult a helyszínre, aki ahhoz a legközelebb tartózkodott, jelen esetben én voltam a szerencsés.
Megint egy motoros, nem lepődtem meg, velük van a legtöbb munkánk. A pasi megcsúszott a motorral, a termetes gép oldalra borult, ő nem messze tőle, félig ülő, félig fekvő helyzetben leledzett. Akkor még, vagy már, eszméleténél volt, és látszólag a saját és a motorja sérüléseit vette éppen számba.
Leguggoltam mellé, bátorítóan végigsimítottam az arcán, megnyugtatóan a szemébe néztem, és biztatóan mosolyogtam rá, pont, ahogy a tankönyvben meg van írva. Most jött volna az a rész, hogy halkan, nyugodtan, elkezdem mondani az ilyen esetekre rendszeresített szakszöveget, ám erre nem volt idő, mivel a pártfogoltam ebben a másodpercben megvált az eszméletétől. Nem volt mit tenni, be kellett vetnem az ájulás elleni csókot, amit csak és kizárólag ilyen súlyos esetben alkalmazhatunk, ezért hát közelebb hajoltam hozzá, és ajkamat ajkára tapasztottam. Nem ma kezdtem ezt a szakmát, volt időm belejönni, hogyan is kell eme műveletet szakszerűen kivitelezni, most mégis elhibázhattam valamit, mert ahelyett, hogy a kívánt hatást értem volna el, miszerint védencem visszahozom kábult állapotából, magam is bódult állapotba kerültem.
Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Hogyan történhetett ez meg velem?
Ajka érintésétől borzongás futott végig a testemen, szívverésem szaporábbra vette a tempót, szememre pára ereszkedett.
Ekkor tért vissza ő, kómás állapotából, felnyitotta a szemét, tekintetével az arcomat pásztázta, majd pillantása megállapodott ámulattól eltátott számon.
Írisze sötétje olyan volt, akár az olvadt keserű csokoládé, ajka íve szégyentelenül cakkos, arcéle markáns és mindehhez állán a rosszfiús, sötét borosta… elgyengültem.
Egyik kezével megemelte az állam, hüvelykujjával lágyan simogatta, és visszacsókolt. Az a csók több volt, mint zaklató, az a csók mézédes gyönyört ígért, és még valamit, ami csupán egy villanásnyi emlékfoszlányként bukott fel tudatom mélyéről: testet-lelket megbénító fájdalom emlékképe.
– Sára, megérkezett a mentő, nincs tovább dolgod vele, ez a szabály! – figyelmeztettem magam.
– Hogy hívnak? – kérdezte ő, és öblösen tengermély hangjától megremegett a bokám.
– Nem mondhatod meg, tudod jól, ez már nem a te hatásköröd, nem is emlékezhet rád! – mantráztam mindhiába.
– Sára vagyok – sóhajtottam pillát rebegtetve.
– Lali – mondta ő, és rám mosolygott.
Az utolsó utáni pillanatban engedtem el a kezét, szakítottam ki tekintetemet írisze fogságából és hagytam el a helyszínt.
Aznap éjjel a nyitott ablakon át besurrantam a kórtermébe, ezzel megszegve a szabálykönyv jónéhány paragrafusát. Leültem az ágya mellé és csak néztem őt. Zakatoló szívvel, aggódva figyeltem a monitorok kijelzőjét, amelyek a szívverését és a lélegzetvételeit mutatták. – Semmi baj, semmi baj – nyugtattam magam.
A monitorok halvány fénye derengett a szobában, ő békésen aludt, arcán nem látszott nyoma fájdalomnak. Kiengedtem az aggodalomtól bent tartott levegőt, és végigpásztáztam a testét, sérüléseinek súlyosságát kutatva.
Elsőnek a karját néztem végig, belilult ütésnyomokat , jobb vállán felkavaróan szexi tetoválás találtam. Áttértem a mellkasára, átnéztem töviről-hegyire, azután a hasa majd az ágyéka következett. Pillantásom elidőzött férfiasságán, szemérmetlenül mustráltam, igencsak tetszett a látvány.
– Szerencsére nemes szerve nem szenvedett sérülést – sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
Azonban a bal lábát, a comjától egészen a bokájáig gipsz fedte, megrémített a látvány. Fájdalmai voltak hát, talán operálni is kellett, biztosan megrémült, talán félt is! Átéreztem, min mehetett keresztül, és gyengéd érzések kerítettek hatalmukba.
Melléfeküdtem, hozzábújtam, bőre érintése, teste melege vágyakozást szított bennem.
– Csak megvigasztalom álmában, csak egy fájdalomcsillapító csókot lehelek az ajkára – figyelmeztettem magam, hogy mi volt jövetelem eredeti célja.
A kezem elindult a férfi testén, a vigasztaló, babusgató simogatásnak indult mozdulat erotikus érintéssé dagadt, vágyakozásom nőttön-nőtt, mire a csókhoz értem, elvesztettem az uralmat érzékeim felett. Minden erőmet meg kellett feszítenem, hogy az a csók eredeti formájában csattanjon az ajkán.
– Ne hagyd abba, Sára – suttogta a fülembe egy tengermély orgánum álmosan.
– Nem akartalak felébreszteni, sajnálom – súgtam – de látnom kellett, hogy hogy vagy, nem tudtam megnyugodni – csodáltam kialvatlan, keserű csokoládé-szín íriszét.
– Örülök neked, köszönöm, hogy eljöttél – sóhajtotta, forró leheletével végigsimítva a nyakamat.
– Lali – már a nevét kimondani is édes érzéssel töltött el –, fáj valamid? Mit tehetek érted? – faggattam gyöngéden.
– Sára, édes, már tettél, azzal, hogy itt vagy, hogy törődsz velem – suttogta, és végigsimított az arcomon, aztán kezébe vett egy hajtincsemet és morzsolgatni kezdte az ujjai közt.
– Jönnek majd a szeretteid is, biztosan aggódnak érted – vigasztaltam, de a gondolat, hogy talán tartozik valakihez, féltékenységet csempészett kavargó érzéseim közé.
– Ugyan kit érdekel egy vad motoros, egy kemény medve? – nézett rám szomorúan, és csokoládé-szín íriszében fájdalom bujkált.
– Példának okáért engem – feleltem lágyan. – Érzem, hogy a kemény külső, érzőmaci szívet takar – öleltem át óvón.
Ölelésem nem maradt viszonzatlan, a megtermett férfi érintése oly gyengéd volt és oly bátortalan, hogy mosolyt csalt az arcomra.
– Magányos vagy, Sára? Mondd, tudnál engem szeretni? – kérdezte szememet fürkészve.
– Hangodnak telítetten öblös mélye, ajkad pimaszul szexis íve, íriszed olvadt keserű csokoládé színe megbabonáz – rebegtem elhalóan, ajkamat kínálva.
A férfi csókja türelmetlen vágytól izzott, bátortalan mozdulatainak gyöngédsége epekedő simogatásba fordult, forró ajka tobzódott felé kínált testemen. Vágytól rekedt, halk szavai egyenként varázsolták le rólam a ruháimat, mígnem meztelen bőrünk sóvárogva egymáshoz simult.
Ölelt és becézett, simogatott és csókolt, dicsérte minden porcikámat. – Gyönyörű a kezed, simogass, kérlek! – súgta érintésemért esdekelve.
Két kézzel szórta rám nőiségemet magasztaló bókjait, istennővé dicsőített, karjai közt dicshimnuszt zengett a testem, kiemelte más férfiak közül, mind fölé bálványozta őt…
*
Jóllakott kismacskaként doromboltam ölelő karjai közt, becéző szavai, íriszének olvadt keserű csokija biztonságos meleg ígéretével biztatott. Tiszta, nyílt szívem csordultig telt szerelemmel, lelkemet védtelenre vetkőztettem, és kapuját szélesre tártam előtte.
– Menned kéne lassan – szólt halkan – már kel a nap, mindjárt reggel lesz.
Bágyadtan néztem a szemébe, egyetlen apró porcikám sem kívánt ettől távolabb kerülni tőle, ha nem is örökkön-örökké, de életének utolsó szívdobbanásáig mindenképpen.
– Szeretlek! – mondtam ki a szívemet beragyogó érzést, és ajkamat kínáltam felé.
– Sára, édes, menj most el, kérlek.! Hamarosan itt lesz a családom, nem lenne szerencsés, ha itt találnának az ágyamban – mondta ő, és sármosan mosolygott rám.
– A családod? Ez mit jelent, Lali? – kérdeztem, és a torkomat szorítani kezdték a könnyek.
– Amit ez jelenteni szokott, tudod, feleség, gyerek, ilyenek – magyarázta nekem, mintha együgyű lennék.
Miért nem lehet az, hogy a nőknek legyen annyi előnye, hogy az ilyen helyzetekben a föld alá tudják varázsolni magukat? Akkor nem kellett volna végigcsinálnom azt a megsemmisítően megalázó másfél percet, amíg magamra kapkodom szétdobált ruháimat, miközben nem vagyok képes visszatartani a bőgést.
– Sára, én tényleg nem értelek – szólalt meg a férfi, hangjában némi együttérzéssel. – Azért nincs ekkora dráma, az éjszaka remek volt, bármikor megismételhetjük, rajtam nem fog múlni – kacsintott rám.
– Te mégis miről beszélsz? – néztem rá könnyeimen át, bájosan nőies kézfejemmel törölve az orrom. – Azt sugalltad, te is magányos vagy, és most közlöd velem, hogy csupán egy remek numera voltam! Szerinted mennyire érzem magam ezek után olcsó rongynak?
– Ugyan szívem, ha jól emlékszem, neked is jólesett! Szerinted melyik pali hagyta volna ki a felkínálkozó lehetőséget? – vágta hozzám önelégült vigyorral.
– Most keménynek érzed magad? Férfinak érzed magad attól, hogy össze tudsz törni egy érzékeny nőt? – kérdeztem gúnyosan.
– Így jár, aki nős pasival kavar! – vetette oda flegmán.
– Baszd meg! Az meg így, aki egy angyallal kavar! – vágtam hozzá dacosan, majd egy jól irányzott mozdulattal kicsinyítő bűbájt szórtam a megfelelő helyre és arcába felejtés port hintettem.
Megvártam, míg lereagálja a bűbáj hatását, majd kibontottam a szárnyaimat és emelt fővel távoztam az ablakon át.
