Sarah

5 (2)

Sarah

Connor elképedt, amikor meghallotta a csuklyás, fiatal férfi ideges: „Ide a pénzt”- kiáltását, amivel a pultban lévő lánytól a benzinkút napi bevételét követelte. Azon tűnődött, a támadó mennyire lehet eltökélt, ha nem veszi számításba, hogy rajta kívül más is tartózkodhat a boltban. Aztán eszébe jutott. Már fizetett és kigördült a töltőállomás mellől, amikor felidéződött benne Guillaume. Lehúzódott egy fa mellé, és úgy döntött, visszamegy a boltba és vesz egy dobozzal abból a nyavalyás francia cigarettából. Guillaume cigarettájából.
Már odaadta a cigaretta árát a lánynak, amikor a telefonos kiegészítőket tartó polc mögött észrevette, hogy a kedvenc zenei magazinja interjút ígér a címlapon egy zenésszel, akit sokra tartott. Levette az újságot és belelapozott. A rádió a boltban retró rockot sugárzott. Connor egész hangulatosnak találta.
Ezt a hangulatot tette tönkre a rabló. Connor sejtette, hogy takarásban van. Tennie kell valamit. A fenébe, hiszen éhes is. De a lánynak jó lenne jelezni valahogy. Mi is a neve? A pólóra tűzött névtáblára gondolt. Sarah… Jó lenne figyelmeztetni Sarah-t.
Nincs idő. Legalábbis nem jutott eszébe semmi elmés megoldás. Macska-üzemmódba kapcsolt, a férfi háta mögé került és megkocogtatta a hátát. A rabló riadtan megpördült, de a meglepetéstől nem tudott reagálni. Connor a homlokával erőteljes ütést mért a támadó orrnyergére. A férfi a fájdalomtól megtántorodott. Elejtette a fegyvert. Connor megragadta a rablót és az öklével addig ütlegelte, amíg az el nem veszítette az eszméletét.
– Óriási – mérgelődött Connor, amíg nehézkesen felnyalábolta a magatehetetlen testet, majd a fegyvert is beügyetlenkedte a zsebébe. Fújt egyet, amikor felegyenesedett és a lányra nézett – Visszajövök… – mondta – a magazinért – tette hozzá. Azt akarta mondani a lánynak, hogy azért jön vissza, hogy megnézze, jól van-e, de ehhez túlságosan európai volt. És persze túlságosan öreg.

Connor meglepő gyengédséggel engedte el az élettelen testet a kikötőknél, hogy a hullámok magukba fogadják. A pisztolyt is a vízbe dobta. Törölt egyet a száján. A jóllakottság okozta elégedettség hamar elmúlt. „Bárcsak tudtam volna a motivációdat” – gondolta. Aztán eltűnődött. Végül is mit számít? Az emberi része mindenképp felmentette volna a srácot. De az istenért, valahogy a szörnyetegnek is léteznie kell.
A lány a pultban – Connor jól emlékezett, valóban Sarah – nem tűnt túl idegesnek, amikor Connor elétette a gyűrött bakjegyeket, amit a támadótól szerzett vissza.
– Nem tudom bizonyítani, de tényleg ennyit találtam nála – mondta az ír, majd elővette a saját tárcáját – Ez pedig a magazin ára – mondta – Elvinném. Jól vagy?
A lány bólintott.
– Nem hívtad a zsarukat – mondta kissé meglepetten Connor – Miért? Nem mintha bánnám.
Sarah ironikus mosolyra húzta a száját.
– Ez Brooklynnak nem az a kedélyes, kertvárosi része, ahol nyilvánvalóan a magadfajta él – mondta Connornak – Itt megtanulja az ember, hogyha segítenek rajta, akkor nem bonyolítja feleslegesen a dolgokat.
– Hát, köszönöm – az ír biccentett.
Azért akad egy kis gond – a lány a pult fölötti kamerára mutatott.
– Hogyaza’ – Connor körbepillantott – Hol van itt a…? – röhejesnek látta saját magát. „Mi hol van, te idióta? A szerverterem?” Aztán meglátta, amit keresett
– Egy pillanat – mondta – Addig megfordítanád a „Nyitva”-táblát?
Amikor visszatért a saját gépével, leült az egyik sarokba és lázas munkába kezdett. Amint látta, hogy boldogulni fog, oldottabbá vált.
– Sarah – mondta a lánynak.
– Igen…?
– Honnan tudtad, hogy nem errefelé lakom?
A lány elnevette magát.
– Jaj már – mondta – Nézz csak magadra. Mi vagy? IT-s? – kérdezte.
– Jelenleg olyasmi, igen – bólintott Connor.
– Na, hát akkor… Úgy tippelem minimum Cobble Hillben laksz, korántsem itt, a dokkoknál – a lány ablaktisztítót permetezett a pultra, majd elkezdte áttörölgetni – Mit kerestél erre?
Connort villámcsapásként érte a felismerés. Talán kezdettől ez volt a szándéka: enni. Egy ilyen környéken pedig előbb vagy utóbb könnyűszerrel belebotlik a „vacsorájába”. Elszégyellte magát. Témát váltott.
– Gyakran ellenőrzik a felvételeket? – kérdezte.
– Nem hinném – mondta Sarah – Főleg így, hogy nem is történt semmi – az ujjaival macskakörmöt formált a levegőben – Miért?
– A fájlnak, amiből töröltem, meg kell őriznem a méretét. Azon tűnődök, hogy mennyire lehetek ezzel tróger.
– Azért ne valami pornójelenetet vágj be a hiányzó időtartamhoz – mosolygott a lány, majd elgondolkozott – Bár végül is kit érdekel?
– Nem pornó lesz – Connor komoly tekintettel meredt a képernyőre – Nos, ennyi… Végeztem – mondta aztán egy kis idő múlva, majd felállt.
– Ööö… rágyújtanék – mondta Sarah – Vettél cigarettát, szóval szeretném, ha csatlakoznál – kérte az írt kissé elvörösödve. – Tudod, hogy múljon a poszttraumás stresszem.
Connor elmosolyodott. A lány aranyos volt. Aranyosan suta.
– Rendben – bólintott.
– Amúgy jogosulatlan előnyt élvezel – emlékeztette a lány – Le tudtad olvasni a nevem a pólómról, de nekem fogalmam sincs, hogy szólítsalak.
– Connor vagyok – nyújtotta a kezét az ír – Connor, aki egy bunkó.
– Ugyan már – Sarah az ír kezébe csúsztatta a sajátját – Örvendek, Connor.

A kút mögötti kerítésre ültek le, az utcai lámpa fényét jótékonyan eltakarta fölöttük egy fa. Nem akartak feltűnést kelteni, de Sarah, látva Connor problémamegoldó képességét, biztonságban érezte magát.
– Na, és… – kezdte Connor – gyakran van ilyen pocsék napod?
– Megesik – a lány megvonta a vállát. Connor kissé sajnálta, hogy az árnyék miatt nem látja jól a szalmaszőke hajat és a harmonikus vonásokat.
– És hogy bírod? – kérdezte őszinte törődéssel.
– Meg lehet szokni – mondta a lány – És különben sem szándékozom örökre ezt csinálni. Ha lesz elég pénzem, visszamegyek tanulni. Óvónő akarok lenni – mondta félénk mosollyal.
„Jézusom, mennyire fiatal” – gondolta Connor. Bár Tiaga csupán tizenéves volt, amikor találkoztak. Tiaga..
– Nahát… – mondta elismerőleg – Szerencsét és kitartást kívánok hozzá.
– Ez kicsit formális volt, de köszönöm – Sarah hunyorgott a füsttől.
– Őszintén gondolom – mondta az ír.
– Jól van, hagyjuk – a lány mosolyogva ránézett – És te? Mit jelent az, hogy jelenleg IT-s vagy? Mi az, hogy „jelenleg”?
Connor már bánta a felelőtlenségét. De most már úgy döntött, őszinte marad.
– Valaha orvos voltam – ismerte be.
– És miért csak valaha? – érdeklődött Sarah. Connort elkapta egy köhögésroham.
– Van némi problémám a vérrel – fuldokolta.
– Hát az úgy nem igazán szerencsés – látta be Sarah nevetve. Ő nem tudta, hogy a vér látványa Connorban vágyat ébreszt, nem undort. Megelégedett az ír válaszával.
– Amúgy nem tűnsz szenvedélyes dohányosnak – mondta – Igazából szoktál egyáltalán cigizni?
Connor hallgatagon nézte a cigarettát a kezében.
– Vagy valaki, aki fontos, az cigizik? – kérdezte Sarah, csak hogy megtörje a csendet. Az ír ránézett. Sarah döbbenten vette észre a könnyeket Connor szemében. Kész rejtély volt az ír. Először puszta kézzel eszméletlenre ver egy rablót, aztán betör a bolt számítógépes rendszerébe, most pedig… sír.
Connor gyorsan félrenézett. Sóhajtott. Hogy mondja el, hogy szeretne visszamenni valahová, valakihez. Egy helyre, ami valaha a fiatalságot jelentette, az otthont… De az a hely már nem létezik. Csak egy lelkétől megfosztott ház néhány kísértettel. Dominique tapintható hiányát valószínűleg ő sem tudná elviselni. „Mocskosul fáj – gondolta – A rohadt életbe.”
– Beletrafáltam valamibe? – kérdezte óvatosan Sarah. Connor némán bólogatott és szégyenlősen megtörölte a szemét. Megpróbálta összeszedni magát.
– De nem úgy van, ahogy gondolod – mosolygott.
– Mert hogy gondolom? – Sarah komoly maradt. Connor játékos legyőzöttséggel felszisszent, majd felállt.
– Mindegy. Mennem kell – mondta – De szeretnélek még látni. Nem feltétlenül tankolási céllal – nem akart belegondolni abba, hogy mennyire tűnhet nyomulós idiótának – Esetleg egy dzsesszkoncert az én környékemen…? – féloldalasan kissé felemelte a szemöldökét. Ezt az egyetlen trükköt alkalmazta, amikor ellenállhatatlannak akart látszani.
Sarah elővette a benzinkút logójával ellátott noteszét a farzsebéből. Írni kezdett, kitépte a lapot, amit aztán Connor kezébe nyomott.
– Ez a számom. Csak ne várass túl soká, ír úrifiú – mondta.
– Rögtön felhívlak – lelkesedett Connor – Már csak azért is, hogy tudd, hova kell üzenned, ha munka után épségben hazaértél – elakadt a szava. A lányra nézett halvány kétségbeeséssel – Elrontottam, igaz? – kérdezte – Ez nyilván nem volt túl szexi…
Sarah felállt és adott az írnek egy puszit.
– Ne gondold túl – mondta – Néha a nem szexi, az igazán szexi.

***

Connor tudta, hogy amit művel, az minimum furcsa. Azzal mentegette magát, hogy elég távol áll az iskolától és Sarah úgysem fogja észrevenni. „De akkor mégis mi értelme van itt ácsorogni?” Tisztában volt vele, hogy a lány jól van. De attól még látnia kellett. A szürke időjárás szükséges volt ahhoz, hogy kimozdulhasson, de az ólmos fellegek súlyként nehezedtek a kedélyére. Végre megpillantotta a lányt. A szalmaszőke haj hatására mintha elöntötte volna a parkot a fény. Sarah világos, bő farmert viselt és egy kockás inget a fehér pólója fölött. Hátizsákja a vállán. Connorban felidéződött a lány elbűvölő eleganciája a dzsesszkoncerten, mégsem volt hiányérezte. Szépnek látta. Most is. Sarah egy latin külsejű sráccal beszélgetett. Connor felsóhajtott. „Akkor ennyi volt.” Visszaült az autóba.
Időközben kisütött a nap. Most már bántotta a fény. Rosszkedvűen mordult egyet. Ránézett a mobiljára, de a kijelzőn lévő értesítések elvonták a figyelmét, nem fogta fel, hogy mennyi a pontos idő. Ránézett még egyszer. Az egyik üzenet felkeltette a figyelmét. A főnöke titkárnője, Cat írt együtt érző mondatokat, amiatt, hogy egy törtető kolléga ellopta Connor egy alkalmazását. Nem volt benne sok munkája, de a szíve annál inkább. Az alkalmazás a splenectómián átesett betegek állapotának naplózásában segített volna. Connor Dominique emlékének szeretett volna vele adózni. Nyilván Dominique is tudott volna egy ilyen appot írni, nem az idejét és a kiesett bevételt sajnálta. Mégis kifosztva érezte magát. Szüksége volt egy kézzelfogható kapocsra a fiúhoz. A fiú emlékéhez.
Bosszút akart állni. De ha kiszívja a vérét a tolvaj kollégának, az túl sok bajjal jár. Taktikát változtatott. Szavakból mérget csepegtetett a fülébe, már csak idő kérdése, mikor jut el a méreg a szívbe. Néhány perc a közösségi médián, néhány kávémeghívás, és könnyedén megtudta, hova kell sújtania, hogy igazán fájjon. Elcsodálkozott a saját aljasságán. Aztán eszébe jutott Dominique. És a saját tehetetlensége. Ez megkeményítette belülről. Nem is volt már rá szüksége, hogy elolvassa Cat támogató sorait. De az idő… Megint elfelejtette. Hány óra is van?
Kopogtattak az autó ablakán. Connor bambán felnézett. Sarah állt a kocsi mellett. Az ír leengedte az ablakot.
– Szia, sztalker – mondta Sarah minimális kritikai éllel.
– Ööö… szia – habogta Connor.
– Ugye tudod, hogy ez nem normális? – kérdezte a lány. Connor nem válaszolt. Persze, hogy tudja – Igazán hálás vagyok az anyagi segítségért, tudod? Ha végtelen időm lenne, biztos, hogy nem fogadtam volna el, de az a helyzet, hogy nincs. Muszáj haladnom. Ebben segítettél – magyarázta.
„Végtelen idő…” – tűnődött Connor – „Hát ne hidd, hogy olyan nagy élmény” – mondta gondolatban Sarah-nak.
– De attól még nem értelek – folytatta a lány – Jó volt a koncert. Nagyon szeretem a beszélgetéseinket esténként telefonon. Viszont… – zavartan felnevetett -, mondd, félreértettem valamit? Igazság szerint nem bántam volna, ha valami alakul közöttünk…
Elvörösödött. Connor szerette érte. És a szavai… Az ír zsigereibe élet költözött.
– Én is azt szeretném… – mondta rekedten.
– De mit? Szállj már ki az átkozott kocsiból, légy szíves – kezdte elveszíteni a türelmét Sarah.
– Nem lehet – mondta halkan Connor – A nap… – tette hozzá ügyetlenül.
– Mi bajod a nappal? – Sarah össze volt zavarodva – Mi vagy te, vámpír?
– Igen – vallotta az ír.
Sarah alkarjával az autóra támaszkodott. Felsóhajtott.
– Értem – mondta -, tanultunk ilyesmiről szociológián, hogy mennyire fontos a csoporttudat, de az ilyen csoportokat tizenhat, maximum huszonegy éves korára kinövi az ember. Szóval elárulod végre, hogy miért kéreted magad?
Ezúttal Connor sóhajtott fel. Nem mérlegelt túl soká. Hát legyen. Ha Sarah el tudja fogadni és mondjuk nem szalad el, megúszhatja. Ha nem, akkor ennyi volt. Úgy sincs már túl sok értelme Tiaga nélkül. Dominique nélkül. Guillaume…
Kiszállt az autóból. Karját ő is az autó tetejére tette. Ujjai kis híján összeértek a lányéval. Sarah egy pillanatra elmosolyodott. Aztán elhűlt. Connor kézfején a sápadt, átlátszó bőr kezdett felhasadozni. Az arcán szintén vékony vérpatakok indultak meg, hasonlóképpen a szemzugához. Még próbált a lányra mosolyogni, de arca megrándult a fájdalomtól.
– Mi a…? – dadogta Sarah.
– Én megmondtam – jött a rekedt válasz.
– Ülj már vissza a fenébe is…
Sarah elkezdte visszatuszkolni Connort az autóba az anyósülésre. Aztán beült a volán mögé. Táskáját a hátsó ülésre dobta.
– Mit csináljak, hah? – kérdezte kétségbeesetten.
– Hazavinnél?
– Cím…? – a lány már indított is.
Connor összehúzta magát az ülésben, de nem tudott nem nevetni.
– Hát Cobble Hill, a többit majd mondom – ismerte be. Sarah megcsóválta a fejét.
– Barom – mondta némileg megkönnyebbülten.

Connor lakásának kilincsét lenyomva Sarah már inkább volt kíváncsi, mint a rémült. Ehhez az is hozzájárult, hogy az ír sebei kezdtek hegedni, amiért immár nem volt kitéve közvetlen napfénynek.
– Költözésben vagy? – kérdezte a lány, amikor meglátta a gondos rendben összepakolt kartondobozokat.
– Nos, nem – sóhajtott Connor – Nem igazán – szomorúan elmosolyodott – Egy nő holmija, akivel együttéltem huszonakárhány évvel ezelőtt. Nem bírom kidobni őket.
– Meddig voltatok együtt? – kérdezte Sarah.
– Kábé harminc évig – mondta Connor. Kezével lágyan végigsimított az egyik doboz tetején. Sarah leesett állal a férfi arcát nézte.
– Most komolyan… – mondta – Hány éves vagy?
– Háromszáz körül – válaszolt Connor – De jó ideje nem számolom – tette hozzá ironikusan.
Sarah lerogyott a kanapéra.
– Most tényleg…?
– Igen – bólintott Connor.
– És a vér…?
Connor is helyetfoglalt a kanapé másik végében.
– Emlékszel a rablóra a boltban?
– Jézusom – hüledezett a lány – Ez nem lehet igaz…
Connor kerülte Sarah tekintetét. De ez sem volt túl jó ötlet. Meg kellett állapítania, hogy az általa annyira szeretett fenyőbútorok orvul elárulták, hogy egy ideje elhanyagolta a takarítást. Letörölgethetett volna. Még jó, hogy morzsák nem árulkodnak a lustaságáról. Aztán a helyzet abszurd voltán gondolkozott. „Most komolyan, Ryan, ez a legnagyobb problémád?” – kérdezte magától. A lányra nézett. Ideje lenne mondania valamit.
– Érted már? – kérdezte – Ezért féltem a személyes találkozóktól. De attól még hiányoztál. Nagyon… Annyira elcseszett vagyok…
– Hmm… – Sarah Tiaga dobozaira pillantott – A nő, akit annyira szerettél, hogy húsz év után is őrzöd a dolgait…
– Ember volt – sóhajtott Connor – De ő a szörnyeteget ismerte meg először. Azután alakult ki a dolog…
– Hogy halt meg?
Connornak ez a kérdés jobban fájt, mint a napfény az imént.
– Nem vigyáztam rá eléggé – nyögte. Egy pillanatra felrémlett benne Dominique képe is. Megdörzsölte az arcát – Nem vigyáztam Tiagára. Aztán egy rendőr lelőtte. Feláldozta magát értem, a fenébe is…
– Szóval szeretett – összegezte a hallottakat Sarah. Connor leszegett fejjel a könnyeit törölgette. Sarah közelebb húzódott az írhez. Óvatosan megérintette a kezét. Tétován összefűzték az ujjaikat.
– El tudott fogadni. Talán nekem is adhatnál egy esélyt – mondta.
– De… – tiltakozott ügyetlenül Connor.
– Mit „de”? Elcseszett vagy? – kérdezte a lány – Na, és? Csak elcseszett pasijaim voltak – magyarázta – Szerintem az első háromban sem vagy benne.
Connor elmosolyodott.
– Jó ég, te lány – szörnyülködött játékosan – Hány pasid volt?
– Óvoda, kiscsoporttól számolom – Sarah vágott egy játékos grimaszt. Aztán a táskájáért nyúlt – Ma még lesz órám. De este hívj a szokásos időben. Tényleg szeretném…