Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
S. József
S. József nyugdíjas teremőr egyedül ült a késő esti villamoson, amely külvárosi végállomása felé haladt. Csak egy álmos, kövér pók mászott az útirányt jelző táblán, mintha csak azt keresné, hogy melyik állomásnál kell leszállnia. Az álmos, kövér pókok azonban ritkán olvasnak jól, talán ezért is, mikor a villamos egy váltón nagy zökkenéssel haladt át, a pók tapadóképességét vesztve a padlóra zuhant.
A szerelvény megállóba érkezett, a vezető hosszasan kivárt az indulást jelző csengetéssel, mintha csak a tokiói metrót vezetné. Az ajtók csukódása mennydörgésnek tűnt az esti csendben, megzavarva S. József gondolatmenetét, melyet eddig az álmos nyugalom vezérelt, sehogy sem tudott visszaemlékezni, hogy eddig min is gondolkozott.
Egy hipochonder kinézetű macska sétált át a síneken a villamos előtt, és a túloldalról mély undorral nézett vissza az üres villamosra, mintha az egy csontig lesoványodott egér lenne.
Hosszú volt még az út a végállomásig, lassan elnyomta az álom…
S. József jelenleg a „Lekváros bukta” c. időszaki kiállítás termeit őrzi. A múzeum reggel 8-tól 8.10-ig, és este 22-től 22.05-ig tart nyitva. így S. József 22.06 perckor zárja az ajtókat és adja át a szolgálatot Z. Imrének, aki már 32 éve ugyanazt fogyasztja vacsorára: 3 dl savanyú tejet, egy fél uborkát, és egy hasmenés elleni tablettát.
Esküszik rá, hogy ez az egészség megőrzésének legjobb módja. Z. Imrét 68-szor műtötték, 16-szor volt kómában, és egyszer majdnem szült is.
S. József nyugdíjaztatása előtt kéményseprő volt. A munkába mindig egy kis zsebrádiót vitt magával, és nagyon aktívan dolgozott. Ezért munkatársai radioaktívnak nevezték. A 70-es években egy szép tavaszi napon beleesett egy kéménybe. Pechjére egy hajlat volt a kéményben, ezért nagyon nehezen találták meg – valamikor ősszel. Pedig nagy erőkkel kezdték keresni – már szeptemberben. A hongkongi kéményseprők egynapi reggelijüket ajánlották fel kutatási célra. A kutatást nagy mértékben nehezítette, hogy S. József semmiféle hangjelzést nem adott. Mint később kiderült azért nem, mert hallgatta a zsebrádióját fülhallgatóval, majd a helyzet gyökeresen megváltozott, mert elaludt. Kimentése után azt nyilatkozta, hogy egy kicsit dühös, mert kimerült az elem a rádiójában, és ezért nem tudta hallgatni kedvenc műsorát, amely észak-albán népdalköröket mutat be. De mint mondta, alapjában véve jól van, kipihente magát és lehet, hogy jövő tavasszal ismét beleesik egy kéménybe.
S. Józsefnek 8 ált. iskolai végzettsége van, a középiskolából csak a tornaórákat végezte el. Feleségével a háború alatt ismerkedett meg a fronton. S. József szép szál legény volt – 152 cm magas -, ezért egy kórházba volt beosztva, mint ápolónő. Erzsike pedig a fronton az első vonalban harcolt, amíg meg nem sebesült. Mikor beszállították a kórházba, a sebéből ömlött a vér, ettől S. József nagyon rosszul lett, és a testmagassága 151 cm-re csökkent. De végül is a hosszantartó ápolásnak köszönhetően felépült – S. József, és egymásba szerettek. Az esküvőjüket is a kórházban tartották. A főorvostól egy palack jó minőségű infúziót kaptak nászajándékba. A háború után mindketten meggyőződéses kommunisták lettek. Pártvonalon kiutaltak nekik egy nyolcszobás munkáslakást. Egy tervezési hibából kifolyólag azonban WC nem volt a lakásban. Ez nagyon bántotta S. Józsefet, így mikor találkozott K. Bélával, a kerületi párttitkárral, és kérdezte, hogy milyen az új lakás, ő így válaszolt:
– Tudod, Bélám nagy szar van. K. Béla azonnal intézkedett. Addig is, amíg elkészült a WC, ők a pártközpont WC-jére járhattak külön igazolvánnyal, sürgős esetben motoros futár jött értük.
Lassan normalizálódott az élet, és két szép fiúgyermekkel gyarapodott az S. Család.
Mikor a fiuk felnőttek, sokat mesélt nekik háborús élményeiről.
– 43 telén brazil fogságba estem. Rió de Dió nevű városba vittek minket dolgozni. Én az állatkertbe kerültem ápolónak. Itt minden más volt, mint egy európai állatkertben. A zsiráfok pl. csak 50 cm magasak, de 12 méter szélesek voltak. Kedves jelenet volt például mikor odamentem egy, az állatkerti úton, szabadon sétáló majomhoz. Hagyta magát megsimogatni, habár nagyon mérgesen nézett. Rövidesen kiderült, hogy ő a portás, és nagyon csúnya dolgokat mondott egy általam nem beszélt nyelven.
Végül is rengeteg szenvedés után 1945 őszén egy maláj női önkéntesekből, és a helyi balettiskola takarítónőiből álló osztag szabadított fel minket.
Ez az esemény oly mély nyomokat hagyott bennem, hogy hazatérésem után kéményseprő lettem – fejezte be háborús élménybeszámolóját S. József.
Fiatal korában tánciskolába is járt, de olyan ügyetlen volt, hogy még a zongora lábára is rálépett. Ezért a tánctanár Z. Ferenc nehézgépkezelőt jelölte neki párnak, aki viszont többszöri felszólításra sem volt hajlandó átölelni S.József derekát. Azt mondta, hogy mit szólna ehhez az ő Etelkája, aki egyébként könnyűgép-kezelő. Végül is Cs. Aranka – aki 45-ös cipőt visel – mentette meg a helyzetet azzal, hogy átölelte S. József és Z. Ferenc derekát – egyszerre. Hölgyválasz is szokott lenni, és ilyenkor mindig T. Margit kérte fel egy fordulóra, aki fiatal kora ellenére már bajuszt is hordott. Ezen fogyatékosságán csak némileg javított 22 dioptriás szemüvege. Ilyenkor S. József, hogy elejét vegye a botránynak rögtön a legelső lépésnél két lábbal ráállt T. Margit kis lábujjára, és belehelte a szemüvegét.
Feleségét – Erzsikét egyszer majdnem megcsalta. Ez a történet csaknem családi tragédiához vezetett.
A 6-os villamosra a Wesselényi utcánál szállt fel S. József. Unokanővéréhez indult, aki a 6-oson volt villamosvezető. Egy tányér madártejet vitt neki, amit felesége még a múlt héten készített és már nem merték megenni. Elég sok üres hely volt a járaton, ezért ő egy csinos fiatal nővel szemben ült le. Ő, mint hűséges férj és apa semmi rosszra nem gondolt… mikor is a csinos nő egymás után többször rákacsintott, felváltva mind a két szemével majd elővett egy P.ZS. monogramos papírzsebkendőt, és szégyenlősen a szemére szorította.
S. Józsefben valami megmozdult.
Utoljára egy bajtársa kacsintott rá 1942-ben a lövészárokban idegi alapon. Vad gondolatok cikáztak az agyában, hogy szólítsa meg a kacér nőt.
Az ártatlan változat:
Ne haragudjon kisasszony, de ön rendkívül hasonlít egy nagybátyámra, aki nagyon szerette a mackósajtot.
Az orvosi változat:
Kedves kisasszony az ön pupillája az imént többször egymás után kitágult, majd összehúzódott. Ne haragudjon, félreérthetem ezt?
Milyen kedvesen mosolyog. A bal felső 4-es lukas. És ahogy így hangosan nevet. Enyhe tüdőtágulata lehet.
Erőteljes hangra zökkent ki álmodozásából S. József. A fiatal nő szólt hozzá:
– Legyen szíves ne lépjen rá a kontakt lencsémre. Valami belement a szemembe, ettől nagyon könnyezik, és kiesett a lencsém. Ott van a bal lába alatt.
Egy világ omlott össze S. Józsefben. Egy egér érezhet így, mikor a felséges sajt vacsora helyett, az egérfogót kapja. Lelki szemeivel rögtön elképzelte amint a csinos kívánatos nő 23 dioptriás szemüvegével vaksin kóvályog a párás mosókonyhában, miközben sűrűn pislog, mert egy kontaktlencse repült a szemébe.
A következő megállóban menekülésszerűen leszállt a villamosról. Vett egy csokor használt virágot, a feleségének… És jókedvűen arra gondolt, ha ő még egyszer 2o éves lehetne, és ráadásul szemorvos…
