Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Rózsák halála
Péter napok óta nem tudott másra gondolni csak a fiatal lány halványkék szemére és a mosolyára, ami minduntalan megcsillant a szája szögletében. Alig pár napja ismerte csak a lányt, de nem tudta kiverni a fejéből a pillantását. Mintha nem is földi lény lenne, úgy érezte, mintha a csillagok közül szállt volna ide a Földre. Néhány napja a gyógyszertárban mögötte állt a sorban és segített felvenni a recepteket a földről, amik véletlenül kiestek a nő kezéből. A szemük egy röpke pillanatra összetalálkozott, félénken kapták el a tekintetüket egymásról. A nő megköszönte a férfi udvariasságát, aztán sorra került az ablaknál. A hangja, mintha egy távoli bolygóról ért volna ide, olyan mesebeli és selymes volt. Soha nem hallott még ilyen kedves női hangot. Otthon egy „házisárkány”-nyal élt már lassan két évtizede, akinek a hangszíne szinte már bántotta a fülét. Talán ezért is volt rá ilyen óriási hatással a harmincas évei vége felé járó nő, aki kedves mosolyával és tündéri hangjával azonnal elvarázsolta. Aztán eszébe jutott, hogy valahol már látta őt. Kereste a gondolataiban a helyet és az időt, hogy hol találkozott már vele. Kisvártatva eszébe ötlött, hogy a szakorvosi rendelő betegirányítási pontjánál beszélt vele pár pillanatot, amikor pár héttel ezelőtt bejelentkezett a szemészetre.
Mikor hazaért városszéli házukba tárt kapuk fogadták. A neje nem tudta rendesen bezárni, így a nyitással nem kellett bajlódnia. Reggel odaadta neki a heti kosztpénzt, valószínűleg azt ment elkölteni a terepjárójával. Csak hadd költse, hátha jókedvű lesz tőle, gondolta magában Péter. Mióta sérvet diagnosztizáltak nála, azóta állandóan rosszkedvű. Fájt a gerince, ha sokat állt vagy tevékenykedett a kertben, nem használtak a gyógyszerek sem. Férjével egy idő óta nem találta a közös hangot. Ráadásul a változó korral járó kellemetlenségek is egyre jobban gyötörték. Házsártos lett, nem érezte jól magát a bőrében. Péter nem tudta tolerálni gyötrődését, sokszor hagyta magára, inkább horgász szenvedélyének hódolt, mintsem felesége panaszait hallgassa. Az asszony soha nem ment vele, még a halat is utálta, a tó látványától meg egyenesen irtózott. Férje ott pihente ki az egész heti stresszt, amit munkahelyén átélt. Vezető beosztásban dolgozott egy építészeti irodában. Nagy volt az elvárás a munkája iránt, igyekezett jól teljesíteni.
Házasságuk utóbbi éveiben már csak a megszokás tartotta őket össze. Egyetlen gyermekük Kanadában élt, ott alapított családot. Kétévente jártak haza látogatóba. Eleinte Péterék is kijártak nyaranta hozzájuk, de amióta az asszony nem ül repülőre, mert fárasztó számára a hosszú út, azóta nem látogatják fiukat és két unokájukat.
Péter korán megnősült, a szomszéd városban talált rá feleségére. Két évig udvarolt, aztán feleségül kérte szerelmét. Eleinte szépen éltek, megteremtették maguknak az otthonukat és nemsokára megszületett a fiuk is. Az asszony belemerült a gyereknevelésbe. Soha nem kellett dolgoznia, a férje megteremtette egyedül is az anyagi jólétet számukra. Aztán az évek alatt szép lassan elhidegültek egymástól. Péter szeretett volna kirándulni és néha-néha színházba is eljutni, de a feleségének nem volt erre igénye. Így csak a horgászat maradt egyedüli kikapcsolódásként számára.
Február vége volt, amikor a szemészorvos fogadni tudta Pétert. Az utóbbi időben rohamosan romlott a látása, ezért kereste fel őt. A rendelő előtti folyosón szembe jött vele a gyógyszertárban látott nő fehér köpenyben. Egy félénk ”Kezét csókolom” – ot köszönt neki, mire a kék szemű hölgy mosolyogva fogadta a köszönését. Péter tekintetével hosszasan követte és megállapította, hogy nemcsak az arca szép, hanem arányos testalkata is megragadta a figyelmét. Dolga végeztével a betegirányítási pont előtt még egyszer odaköszönt a munkájába merülő hölgynek, aki felemelte fejét a hangjára, és egy fél mosollyal fogadta a köszönését.
Nehezen aludt el aznap este Péter. Nem tudta kiverni a fejéből a találkozást. Ilyen nőről álmodott mindig. Megigézte a látványa, elképzelte milyen lenne, ha ő lenne a társa. Másnap délelőtt róla álmodozott, még a munkájára sem tudott koncentrálni. Érezte, hogy a nőnek, akinek még a nevét sem tudta, szimpatikus lehet, mert a tekintetéből ez kivehető volt. Azon törte a fejét, hogy hogyan láthatná ismét. Eszébe jutott, hogy régóta el akart már menni egy laborvizsgálatra, évekkel ezelőtt volt utoljára. Felhívta a háziorvosát és kért tőle beutalót. Alig várta, hogy reggel legyen és személyesen kérhessen időpontot vérvételre a rendelőintézet betegirányítási pontján. Úgy állt sorba, hogy a két nyitva lévő ablakból a kék szemű hölgyhöz kerüljön, akit Mártának hívtak, ez a név volt olvasható a köpenyén lévő kitűzőn. Milyen szép neve van, illik hozzá – gondolta magában Péter.
– Kezét csókolom kedves Márta! Időpontot szeretnék kérni vérvételre – mondta mosolyogva Péter, amikor sorra került.
Márta megrezzent az ismerős hangra, felemelte a fejét a papírok közül és a férfire nézett, majd a monitorra pillantott.
– Holnapután reggel 7-re tudok időpontot adni, másnap délben már jöhet is az eredményért – válaszolta Márta. Péter illedelmesen megköszönte, de a lába mintha a földbe gyökerezett volna.
– Segíthetek még valamiben? – kérdezte az ablak mögött ülő nő.
– Nem, nem, csak azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne magával egy kávét meginni itt a közeli kávézóban. Lenne kedve hozzá kedves Márta?
– Kecsegtető a meghívás, talán el is fogadnám, de ma este hatig dolgozom, akkor pedig már nem iszom kávét – válaszolta huncutul a lány.
– Meghívásom egy vacsorára is áll, a Malomkő étterem itt van a belvárosban, nagyon jól főznek ott – mondta Péter, aki sehogyan sem akarta feladni a randevú meghívás tervét.
– Hát legyen, de csak azért, mert nagyon unalmasak az estéim mostanában.
– Fél hétkor várom az étteremben, további szép napot kívánok Márta! – köszönt el vidáman Péter.
Lassan telt a nap, szinte vánszorgott minden perc a munkahelyén. Lehunyta a szemét és a lány halványkék szembogarait látta maga előtt. Felhívta az éttermet és foglalt egy asztalt estére, kérte, hogy egy félreeső boxban legyen a helyük. Azon gondolkodott mit vegyen fel a vacsorához, hogy tetsszen a lánynak. Végül a nemrég vásárolt, modern szabású világoskék ingére esett a választása, ez illik majd a lány szeméhez. Amikor végzett az irodában első útja a virágboltba vezetett. Egy csokor vörös rózsát készíttetett a legszebbekből. Felhívta a feleségét, hogy túlóráznia kell, későn ér ma haza. Kicsit tartott tőle, hogy nem jön el a lány a randevúra, hiszen, ha jól belegondol, mit akarna egy középkorú férfitól, aki már az ötven évén is túl van . Izgatottan várta az estét.
Ő érkezett meg elsőnek, és mint egy kamaszfiúnak az első randi előtt, torkában dobogott a szíve. A megbeszélt idő előtt néhány perccel a lány is megérkezett. Körülnézett az ajtóból, kereste szemével a férfit. Péter egyből meglátta, felállt az asztaltól, integetett a lánynak és elébe ment, majd a lefoglalt asztalhoz kísérte. Kézcsókkal köszöntötte és átadta neki a rózsacsokrot. Megilletődve fogadta el a virágot Márta, ölelgette, szagolgatta miközben egy halvány mosoly jelent meg a szája szögletében, majd odanyújtotta a férfinek, aki belehelyezte az asztalon lévő vázába.
– Nagyon örülök, hogy eljött kedves Márta. Boldoggá tesz, hogy nem utasított vissza. Amióta először megláttam nem tudok másra gondolni csak a gyönyörű szemeire és kedves mosolyárra – kezdte mondandóját Péter.
A lány arcát rózsaszín pír öntötte el a férfi szavaitól. Nagyon jól esett neki, amit hallott. Két éve élt már egyedül, nem ölelte senki amióta visszaadta a gyűrűjét vőlegényének aki
a baráti társaságukba tartozó lánnyal lépett félre. Azóta nem tudott megbízni egyetlen férfiben sem. De most valamiért Péter felkeltette az érdeklődését. Talán a gesztenyebarna, mélyen ülő szemei voltak nagy hatással rá, de bariton hangja is foglyul ejtette. Volt valami sármos a férfi megjelenésében, ami ritkaságszámba ment manapság.
– Minden lánynak ezt mondja, amikor udvarol? – kérdezett vissza Márta.
– Nem szoktam udvarolni senkinek. Nős vagyok, már húsz éve – árulta el magát a férfi.
– Elárulná, hogy miért hívott ide? Nem szeretőnek való típus vagyok – mordult fel Márta és felállt az asztaltól.
– Félreért engem, ha szeretőt keresnék, akkor nem ide hívtam volna. Üljön vissza Kedves!
Tiszta lapokkal játszom. Szeretném megismerni magát közelebbről. Elvarázsol a kisugárzása, akárhányszor csak meglátom. Úgy érzem, nekünk közünk van egymáshoz. Őszinte ember vagyok, nem akarom félrevezetni, ezért is árultam el, hogy nős vagyok, de a feleségemmel közömbösek vagyunk egymás számára már jó ideje.
– Mégis mit akar tőlem Péter? – kérdezte érdeklődéssel Márta.
– Amint mondtam az előbb, szeretném megismerni és minél többet a közelében lenni, ha nincs ellene kifogása drága Márta.
A vitatkozós kezdés után elköltötték ízletes vacsorájukat és az est hátralévő részében kedélyesen elbeszélgettek. Szóba került a munka, a család és a hobbijaik is. Az életről való felfogásuk nagyon hasonlított egymásra. A vacsora után Péter taxit rendelt a lánynak, hogy hazavigye, útközben telefonszámot cseréltek.
A rózsacsokor a lány szobájának üvegasztalán díszelgett. Vörös szirmai és finom illata elbűvölte, a rózsa fajtájának a legnemesebbike volt. Nem kapott még ilyen gyönyörű csokrot soha sem. Boldogság töltötte el a szívét, ha rájuk nézett. Eszébe jutottak a férfi gesztenyebarna szemei, ahogy ránéztek, mintha bele láttak volna a lelkébe. Beszélgetésük közben a mondatokat, amiket Péter elkezdett ő befejezte. Úgy érezte, mintha nagyon régóta ismernék már egymást. Másnap reggel, éppen amikor a kávéját szürcsölgette, megcsörrent a telefonja. Izgatottan nézte a kijelzőt, ami Péter számát írta ki.
– Napsütéses szép napot kívánok kedves Márta! Meghívhatom egy ebédre ma a Platán Étterembe? – kérdezte vidám hangon Péter.
– Nem túl gyorsan nyomul kedves Péter? Aztán nehogy megbánja! De tudja mit? Elfogadom a meghívását. Kíváncsi vagyok én is Önre – válaszolta a lány.
– Akkor egy órakor várom az étterem előtt, legyen szép délelőttje – fejezte be a beszélgetést Péter.
Forgalmas volt a betegirányításon délelőtt, észre sem vette olyan gyorsan elszaladt. Mielőtt elindult volna a randevúra megigazította a sminkjét és feltette a karkötőjét, amit a táskájában talált. Tetszeni akart a férfinek, felkeltette az érdeklődését. Mit akarhat tőle egy nős ember? Mit tudna ő adni neki, amit a feleségétől nem kap meg?
Péter már várta őt a bejáratnál. Elegáns volt, mint mindig. Vasalt ing, zakó, bőrcipő, üzletember stílusának megfelelően öltözködött. Udvariasan Péter ment előre és mutatta az utat az asztalig. Ott hellyel kínálta a nőt és leült ő is, majd átnyújtotta neki a háta mögé bújtatott vörös rózsát. A lány arcát halvány pír öntötte el, nem számított rá, hogy ma is kap virágot. Péter intett a pincérnek, hogy hozhatja az étlapot. Miután kiválasztották, hogy mit fognak ebédelni, Péter megfogta a lány kezét, amivel zavarában szalvétáját igazgatta. Márta nem húzta el a kezét, hagyta, hogy a szép férfikéz végigsimítson puha kézfején. Jólesett az érintése.
A férfi szemben ült az ajtóval és egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezét a lányéról. Szemei elkerekedtek és ijedtség csillant meg a szemében. Felesége lépett be az ajtón a barátnőjével. Elkapta a tekintetét, láthatatlanná szeretett volna válni. De sajnos ez nem sikerült neki, mert a neje egyenesen feléje tartott. Villámokat szórtak a szemei, levágta egyből a szituációt. Két pofon csattant Péter arcán, jobbról és balról is egy, de akkora, amilyent csak egy féltékeny nő tud adni.
– Mit jelentsen ez, hogy munkaidőben idegen nővel ebédelsz? – kérdezte felháborodottan a felesége.
– Ne csinálj cirkuszt Laura! A kolléganőmmel ebédelek – hazudta Péter.
– És a kolléganőd vörös rózsacsokrot érdemel ugye? Vedd tudomásul, hogy holnap beadom a válópert – ordította az asszony, majd sarkon fordult és kiviharzott az étteremből.
Csendben ültek az asztalnál Péterék, megfagyott a levegő körülöttük. A férfi elnézést kért Mártától és kérte bocsásson meg neki ezért az afférért. A nő erre halkan megjegyezte:
– Úgy látom a feleségének mégsem közömbös Péter, felejtsen el kérem!
Halványkék szeme elhomályosodott a könnyeitől, felállt az asztaltól, megköszönte azt a néhány szép órát, mit lopva együtt töltött a férfivel és szemlesütve elindult a kijárat felé.
