Őszi szerelem

3.5 (2)

Őszi szerelem

Szeptember végi, kellemes őszi idő volt, amikor Szofi elindult hazafelé. Még nemrég költözött a csendes vidéki kisvárosba, de már úgy érezte, mintha mindig itt lett volna az otthona. Ahogy beindította az autóját és letekerte az ablakot, a beáramló friss levegő átjárta az egész testét. Jó nagyot szippantott és érezte, ahogy a tüdeje megtelik a friss levegővel. Ezt a nagyvárosban nem tehette meg, a szmogos, füstös levegő miatt, ami jellemző volt ott.
Elsötétült az arca, ahogy eszébe jutott távozásának oka. Szofi öt évvel ezelőtt ismerkedett meg Áronnal, aki igencsak nagy szoknyavadász hírében állt, de a lány szépsége még őt is rabul ejtette, legalábbis egy időre. Az elején még elhalmozta figyelmességgel, kedvességgel a lányt, de az utóbbi időben egyre inkább hanyagolta. Szofi Karolinával, a legjobb barátnőjével osztotta meg aggályait Áronnal kapcsolatban. Egy véletlen találkozás buktatta le Áront. Szofi egy kis meglepetést akart Áronnak szerezni, ezért beugrott a kedvenc éttermükbe helyet foglalni estére, amikor ismerős arcot látott meg. Áron volt, egy vörös hajú nő társaságát élvezte meghitten. Szofit elöntötte a méreg és szinte gondolkodás nélkül feléjük tartott, botrányt akart csapni, amikor felismerte a nőt. Karolina volt az. A döbbenettől szinte földbe gyökerezett a lába, gyorsan sarkon fordult és kirohant az étteremből. Patakokban folyt a könnye, ahogy kiért, dühös volt és csalódott, maga sem tudta eldönteni, hogy Áron hűtlensége vagy Karolina árulása fájt neki jobban.
– Nem lát a szemétől?! – kiáltott rá egy hang.
Szofi egycsapásra visszatért a jelenbe és jobbra rántotta a kormányt. Kis híján nekiütközött a szembe jövő motorosnak, aki időközben lepattant a járgányáról és dühösen közeledett a lány felé.
– Ne haragudjon csak elbambultam egy pillanatra – mentegetőzött Szofi. A motoros levette a sisakját és a lány szíve nagyot dobbant, ugyanis egy rendkívül jóképű férfi állt meg előtte.
– Hölgyem – kezdte a férfi is békülékenyen- szerencsére nem történt baj, de máskor jobban figyelje inkább az utat.
– Persze és elnézést – válaszolta fülig elpirulva a lány. Kissé haragudott magára, hogy ilyen zavarba jött, csak remélte, hogy a férfi nem vette észre. András felpattant a motorjára és elhajtott. Hazaérve Szofi vett egy forró fürdőt, kicsit felélénkült bár a vonzó idegent nem tudta kiverni a fejéből. Ismerem ezt a típust, Áron is pont ilyen volt, igazi szívtipró, elveszi ami kell, utána meg összetöri az ember szívét – gondolta magában. Elmélkedését a mobilja csörgése szakította félbe, Anna volt a szomszédasszonya, akivel bár rövid ideje ismerték egymást teljesen egy hullámhosszon voltak.
– Nincs kedved szombaton egy kis bulira átjönni hozzám, úgyis be akarlak téged mutatni valakinek.
Ne is tiltakozz, időben szólok, még csak kedd este van! – mondta egyszuszra Anna.
Szofi elfojtott egy mosolyt és beleegyezett. Az igazat megvallva a szakítása óta csak a munkájába temetkezett, nem mozdult ki sehova. Talán tényleg rám fér egy kis kikapcsolódás – morfondírozott tovább és még maga is meglepődött, hogy várja a szombat estét. Valószínűleg a barátját akarja bemutatni, aki fél éve már külföldön dolgozik- mondta ki hangosan gondolatait.
Szofi az alkalomra vett magának pár új cuccot, ami teljesen feldobta a hangulatát és beugrott még a helyi kávézóba kedvenc kapucsínójáért. A lány már épp megfordult kezében a kapucsínójával amikor nekiütközött a mögötte lévőnek és nyakon borította a forró nedűvel.
– Ne haragudjon – szabadkozott a lány és ahogy felnézett ismerős arcot látott, a motoros férfi állt előtte.
– Nos most mi az indok, miért nem figyelt? – kérdezte kihívóan.
– Semmi. Tudja mit? Rendeljen bármit, kifizetem- felelte a lány zavartan.
A férfi elmosolyodott és rendelt két kapucsínót, amit természetesen ő fizetett ki.
– Talán, ha így alakult, akkor le is ülhetnénk és ha legközelebb újból nekem jön már nem leszek idegen- ugratta a férfi.
Szofi fülig elvörösödött de elfogadta a meghívást.
– Kezdhetjük az elején András vagyok- mutatkozott be.
-Szofi- válaszolta szűkszavúan.
A férfi elmosolyodott és érdeklődni kezdett Szofiról. Ahogy beszélgetni kezdtek, a lány egyre inkább feloldódott, de meg akarta tartani a három lépés távolságot. Nem akart ismét csalódni, bármennyire is vonzódott Andráshoz. Szofi azon kapta magát, hogy zárásig beszélgettek, így a férfi felajánlotta, hogy hazaviszi. Mivel hűvös volt az este beleegyezett, végülis miért ne folytatódhatna az este – gondolta a lány.
Andrásnak sem volt ellenére, hogy Szofi behívta magához, már az első pillanattól kezdve megbabonázta a lány. A szépségén kívül valami titokzatosság vette körül, amely mágnesként vonzotta. Az egy italból több pohár lett és András egyre nehezebben tudta féken tartani fokozódó szenvedélyét. A lány is érezte, hogy a férfi olyan hatással van rá, amilyet még sosem tapasztalt. A férfi lágyan megsimogatta a lány arcát és apró csókot lehelt az ajkára. András ahelyett, hogy tovább folytatta volna gyorsan elbúcsúzott a lánytól. Tudta, ha egy perccel is tovább marad akkor már nem lett volna visszaút. Szofi olyan hatással volt rá, amelyet még nem érzett.
Szofi kissé csalódottan zárta be az ajtót a férfi után. Szerencsére nem sok ideje maradt az elmélkedésre ugyanis Anna hívta. A szombati nap miatt kereste és a lelkére kötötte, hogy hatra mindenképp legyen ott. Kissé hamarabb érkezett barátnőjéhez és majdnem földbe gyökerezett a lába. Ugyanis a kertben András állt háttal és pont Annát ölelte szorosan.
Szofi egy pillanat alatt sarkon fordult és elrohant. Barátnője azonban meglátta és utánakiáltott:
– Szofi mi a baj?! Gyere vissza, szeretnélek bemutatni valakinek!
Szofi kelletlenül visszament és megpróbált nyugalmat erőltetni magára.
– Szofi – mutatott a férfire Anna- ő itt a bátyám, András.
– Hogy?! – kérdezte döbbenten. – Én azt hittem, hogy …- dadogta zavartan.
– hogy együtt vagyunk – nevetett fel a férfi. – Ó édesem, amióta megláttalak azóta csak te jársz az eszemben – lépett oda a lányhoz és szenvedélyesen megcsókolta.